„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Lélekvándor – Idő
Az idő múlik, vagy mi magunk?
Törékeny, mint a rebbenő madár; nehéz, mint az ólom; tűnékeny, mint a földnyelte esőcseppek. Más és más hajnalban, délután és éjjel.
Más és más vagyok hajnalban, délután és éjjel.

Az idő múlik, vagy mi magunk? Múlik vagy telik?
Visszahozhatatlan vagy újjászülethet?
Idő van!
Van idő?