"Elméletben mindig is tudtam, hogy Jézus az egyetlen segítség, akire szükségünk van. Ám ezt egészen addig nem értjük meg, míg Jézuson kívül valóban nincs már senkink."
ismeretlen
Magyar református értékeink megőrzése és továbbvitele
„Cselekedjetek jót mindenekkel, kiváltképpen a ti hitetek cselédeivel!” (Galatákhoz írt levél 6,10) A Vértes lábánál elterülő Csákvár ősi magyar református gyülekezete adott otthont az idén július 18-21-e között, a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) rendszeres évi Hittudományi és Vezetőségi Tanácskozásának.
A megnyitó istentisztelet ünnepélyes hangulatot emelte a helyi gyülekezet énekkarának fellépése és Mészáros János Elek, Simándy díjas magánénekes hangversenye. A NyEMRLSz ez alkalommal magyarországi helyszínt választott, kifejezve ezzel törekvését a magyar-magyar egységre, a magyar-magyar kapcsolatok erősítésére. A NyEMRLSz a II. világháború óta sok tekintetben külön utakon halad, így a Kárpát-medencei tömbreformátussággal ritkábban adódik alkalom a lelki-szellemi találkozásra.
A nagy európai szórványban a NyEMRLSz – néhai Ravasz László és az Egyetemes Konvent megbízásából – 1944-es megalakulása óta folyamatosan végzi az anyanyelvi igehirdetés és lelkigondozás szolgálatát, 1957 óta pedig önálló egyháztestként működik. Óriási jelentőségű a bővülő magyar református szórvány jövőjének megtartása, a növekvő európai migrációs folyamatok jelenében. A hét évtizedes diaspóramúlttal fémjelzett NyEMRLSz célja hűségesen ellátni ezt a munkát, mert Krisztus volt, marad és lesz a reménységünk! Bár mozgástere karcsúbb keretek közé kényszerül, céljai megvalósításában számít a világi politika és a Kárpát-medencei tömbreformátus egyházak hathatós támogatására. Hivatásként folytatja az anyanyelvi igeszolgálatot, mértékadónak tekinti mások véleményének kölcsönös tiszteletben tartását és önmagát is lelkigondozva vallja József Attilával: ”A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés!” (A Dunánál, 1936). Szolidaritását nyílvánítja ki a Kárpát-medencében élő és szolgáló magyar református egyházakkal. A nyugati demokráciát védelmező szellemisége jegyében, jogosnak tartja az ősi jussunk viszzaszolgáltatását. Helyteleníti a székely megyéket szétziláló regionalizálási szándékot, amely szellemisége a székely területi autonómia ellen irányul. Hasonlóképpen viszonyul a szepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium ügyéhez is és méltatlannak tartja az újonnan megszavazott restitúciós román törvényt.
A Nyugat-európai résztvevőkön kívül Magyarországról, Szlovákiából, Kárpát-Ukrajnából, Romániából és Szerbiából is érkeztek érdeklődők a tanácskozásra. A gyülekezetek beszámolói és időszerű gondjai összmagyar távlatokban is megbeszélésre kerültek. Szombaton (július 20-án) pedig Globális református feladataink – Hosszútávú terepfelmérés a Magyar Szellemi Hazában címmel egész napos tanácskozás keretében igyekeztünk központi témánk feldolgozására. Felkért előadóként Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke küldetésünk elvi alapjairól szólt. Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka küldetésünk európai vetületeit egy hazai szemszögéből elemezte; majd Tóth Miklós, Szolgálatunk titkára küldetésünk európai és világvetületeiről szólt, egy európai szemszögéből. Tőkés László, az Európa Parlament tagja pedig a Magyar Református Világszövetség megalakulásának 75 éves jubileumára emlékezett és a világszerte szétszórt magyar reformátusság jövőjéről értekezett. A vasárnapi (július 21.) úrvacsorás záróistentisztelet igehirdetője Erdélyi Géza ny. felvidéki püspök, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának lelkészi elnöke volt. Emlékezetes élményt nyújtott a székesfehérvári Csomasz Tóth Kálmán ökumenikus kórus és a Légierő zenekarának közreműködése.
English version