JÉZUS PEDIG VISSZAVONULT TANÍTVÁNYAIVAL A TENGER MELLÉ. NAGY SOKASÁG KÖVETTE ŐT GALILEÁBÓL ÉS JUDEÁBÓL, JERUZSÁLEMBŐL, IDUMEÁBÓL, A JORDÁNON TÚLRÓL, TIRUS ÉS SZIDON VIDÉKÉRŐL IS NAGY SOKASÁG MENT HOZZÁ, MIVEL HALLOTTÁK, HOGY MILYEN NAGY DOLGOKAT MŰVEL. ÉS MEGHAGYTA TANÍTVÁNYAINAK, HOGY EGY KIS HAJÓT TARTSANAK NEKI KÉSZEN, HOGY A SOKASÁG LE NE GÁZOLJA. OLYAN SOKAT GYÓGYÍTOTT MEG, HOGY HA VALAKINEK VALAMI NYAVALYÁJA VOLT, HOZZÁ SIETETT ÉS MEGÉRINTETTE ŐT. ÉS AMIKOR A TISZTÁTALAN LELKEK MEGLÁTTÁK, LEBORULTAK ELŐTTE ÉS AZT KIÁLTOTTÁK: TE VAGY AZ ISTEN FIA! Ő PEDIG SZIGORÚAN RÁJUK PARANCSOLT, HOGY EL NE ÁRULJÁK KI Ő. AZUTÁN FELMENT A HEGYRE ÉS MAGÁHOZ SZÓLÍTOTTA, AKIKET KISZEMELT. ÉS AZOK ODAMENTEK HOZZÁ. KIVÁLASZTOTT KÖZÜLÜK TIZENKETTŐT, HOGY VELE LEGYENEK ÉS KIKÜLDJE ŐKET PRÉDIKÁLNI, ÉS HATALMUK LEGYEN A BETEGSÉGEK MEGGYÓGYÍTÁSÁRA ÉS AZ ÖRDÖGÖK KIŰZÉSÉRE. ÍGY TETTE APOSTOLLÁ A TIZENKETTŐT: SIMONT, AKINEK A PÉTER NEVET ADTA, ÉS JAKABOT, A ZEBEDEUS FIÁT, ÉS JÁNOST, JAKAB TESTVÉRÉT, ÉS A BOANERGES NEVET ADTA NEKIK, AMELY AZT TESZI, MENNYDÖRGÉS FIAI, ÉS ANDRÁST, ÉS FÜLÖPÖT, ÉS BERTALANT, ÉS MÁTÉT, ÉS TAMÁST, ÉS JAKABOT, AZ ALFEUS FIÁT, ÉS TÁDDEUST ÉS SIMONT, A KANANEUST, ÉS JÚDÁS ISKÁRIOTEST, AKI EL IS ÁRULTA ŐT.

Az elmúlt héten volt itt a könyvtárban egy kiállításmegnyitó. Jöttek olyanok, akiket ismertem, de olyanok is, akiket sosem láttam. Voltak, akikre számítottam, de nem jöttek, és voltak olyanok, akik nem kaptak külön meghívót, de hallottak róla, érdekelte őket, eljöttek. Vajon mind ugyanazért jöttek? Vagy csak ugyanarra a hírre jöttek? Mi a különbség? Volt aki kíváncsi volt arra, amit a Biblia évével kapcsolatban fontosnak tartottam elmondani, volt aki csak arra, mit mesélek az édesapámról. Volt, aki képet akart venni, volt aki csak körülnézni jött... Egy meghívásra, egy eseményre, egy helyre érkeztek, mégis ahány ember, annyiféle ok és szándék.

JÉZUS PEDIG VISSZAVONULT TANÍTVÁNYAIVAL A TENGER MELLÉ. NAGY SOKASÁG KÖVETTE ŐT GALILEÁBÓL JUDEÁBÓL ÉS JERUZSÁLEMBŐL, IDUMEÁBÓL, A JORDÁNON TÚLRÓL, TIRUS ÉS SZIDON VIDÉKÉRŐL IS NAGY SOKASÁG MENT HOZZÁ, MIVEL HALLOTTÁK, HOGY MILYEN NAGY DOLGOKAT MŰVEL.

Jézus elhagyja a várost, a zsinagógát, az írástudók világát, ahol rosszindulatú dühvel lesik, nem érintheti őket szava, nincs szükségük rá. Kimegy onnan, a tengerpart tágas terébe, ahova utána jöhetnek mind, akik várnak tőle valamit. És jönnek, mert HALLOTTAK felőle, és amit hallottak, az idevonzza őket. Minden irányból, Izrael egész területéről érkeznek hozzá...

Tőlünk mit hallanak a körülöttünk élők, munkatársak, rokonok, szomszédok, ismerősök...? Kedvük támad megkeresni Őt, akiről mint gyógyítóról, hatalommal bíró Úrról beszélünk?

Nemrég hallottam egy Ausztriában élő emberről, akihez rendszeresen indulnak buszokkal Magyarországról az emberek. Azt mondják, semmit se csinál velük ott kinn, csak áll velük szemben. Úgy mondják, észlelhető, tapasztalható gyógyulás. Nem mindenkié, de akad. Lehet így? Ki által gyógyulnak? Van ereje a saját célomba, lehetőségembe vetett hitnek?


DSIDA JENŐ 
        KÖNYÖRGÉS CSODÁÉRT

Az ökör ismeri az ő gazdáját,
a szamár is tudja jászla urát,
csak te, Izrael,
nem ismered föl a te Uradat.
Pedig hajnalodik kelet felől.
A mérhetetlen fény és árnyék
itt áll jobbom felől
s vezeti vérembe mártott tollamat.
A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg.
A vakok látni akarnak,
a süketek hallani
s a poklosok szája gyógyulásért vonaglik.
Arcom patakzó könnyét
a felkelő nap üstöke letörli
s az elnémult sokaság fölött
a lángrahasadt egekbe kiáltok:
Adonai, tégy csodát!

Valaki így nyilatkozott nemrég: az a baj Magyarországgal, hogy hitek találkoznak, ütköznek egymással, ezért olyan reménytelen a meggyőzés, az összefogás. Igaz lehet? Mit jelent ez?
Hogy aki ma Magyarországon hinni akarja, s igazolja hogy pl. a baloldal becsülhetőbb, kész megvetésre méltónak igazolni a másik oldalt. Aki pedig hinni akarja, hogy a jobb oldal a különb, azt igazolja, és a másikat veti meg... Nem az igazság a kérdés, hanem, hogy mit akarnak hinni. Ha nem arról van szó, mi igaz, mi nem, hanem hogy mit akarnak hinni, akkor csupán a nem látottról való emberi meggyőződések találkoznak. És ez emberi szinten nem ad valóságos lépést, csak illúziót... Ezt használják ki azok, akik ezáltal nyerni akarnak valamit...

MEGHAGYTA TANÍTVÁNYAINAK, HOGY EGY KIS HAJÓT TARTSANAK NEKI KÉSZEN, HOGY A SOKASÁG LE NE GÁZOLJA. OLYAN SOKAT GYÓGYÍTOTT MEG, HOGY HA VALAKINEK VALAMI NYAVALYÁJA VOLT, HOZZÁ SIETETT ÉS MEGÉRINTETTE ŐT. ÉS AMIKOR A TISZTÁTALAN LELKEK MEGLÁTTÁK, LEBORULTAK ELŐTTE ÉS AZT KIÁLTOTTÁK: TE VAGY AZ ISTEN FIA! Ő PEDIG SZIGORÚAN RÁJUK PARANCSOLT, HOGY EL NE ÁRULJÁK KI Ő.

Jézus pontosan tudja, hogyan működik egy sokfelől összeverődött tömeg. Tisztában van azzal, hogy miféle akaratlan erő, mire képes. Kimondja, mert jól ismeri, érti, hogyan történhet meg, hogy akihez jöttek, akiért ide tódultak, akire szükségük van, oktalanul elsodorhatják...
EGY KIS HAJÓT TARTSANAK NEKI KÉSZEN, HOGY A SOKASÁG LE NE GÁZOLJA...

Képesek lennének rá? Hogy épp őt, aki miatt jöttek? Hisz akkor nem lesz aki gyógyítsa őket? El lehet erről feledkezni? Miért lehetséges? Mert az ember, ha magáért indul, nem áll ellen a sokasággal szemben. Nem akar, nem mer, nem képes. Könnyen sodródik a többséggel, úrrá lehet rajta a pillanat... A tömeg, ha valamire mozdul, elnyeli azt, aki nem vigyáz...

Láttunk már labdarúgó meccset? Mi történik azzal, aki véletlenül az ellenfél rajongói közé ül? Vagy hallgat, vagy átveszi a hangjukat. Ha utcán találkoznak, eszükbe se jut bántani, de ott, abban a felfokozott hangulatban ellene fordít a tömeg...

Mikor Pilátus kibúvót keresve megkérdezi az egybesereglett tömeget, s arról kell dönteni, ki haljon meg - a tengernyi beteget gyógyító, a tisztátalan lelkeknek parancsolni tudó, az isteni erővel bíró csodatévő mester, vagy a gyilkos -, mind Jézus ellene kiáltanak. Külön-külön tán senki se akarná, hisz szükségük van rá! Hogyan lehet mégis? Egy kiált, valaki aki valóban a halálát akarja, így hangol: Feszítsd meg! - a többi csupán átveszi a tömegen átfutó hangot, gyilkos indulatot, s visszhangoz...
"Tömeg és tömeg között nincs különbség. Teljesen mindegy, hogy kik vannak együtt, kongresszusra gyűlt diplomaták, gyűlésre hívott akadémikusok, parlamenti ülésen a képviselők, az osztályban az iskolás gyerekek, választópolgárok, szakszervezet, mezőgazdasági munkások, törvényszéki esküdtek vagy színházi nézőközönség. Miért mindegy? Mert bármilyen csoport legyen is, az ember tudata, bármilyen kidolgozott legyen egyénileg, lefokozódik. A tömegben az egyéni tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy tudattalan. Izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus; intelligenciája, ítélete nincs, mérlegelni nem tud, könnyen meggyőzhető, még könnyebben vezethető és becsapható...

Aki a közvélemény ura tud lenni, az egy népet a leghősiesebb tettekre éppúgy, mint a legesztelenebb kalandokra tudja vezetni. A kiváló államférfiak mindig értettek ahhoz, hogy a közvéleményt vezessék, a középszerű politikusok megelégedtek azzal, hogy kövessék azt.
Az újságok által teremtett meggyőzés mellett létezik még az egyes szónokok gyakorolta meggyőzés is. A szónok és az újság ugyanazt a célt tűzik ki maguk elé: a meggyőzést, de különböző módokon érik ezt el.

A tömeget felrázni képes szónok olyan személyes befolyást gyakorol, amely számára az észbeli okokra való hivatkozást szükségtelenné teszi. Érzéseket kelteni, nagyra növelni, vagy kiirtani, ez a szónok egész művészete..." Hamvas Béla A tömegpszichózisról

Éreztük már annak sodrását, hogy azt lépjük, tesszük, mondjuk... amit sosem akartunk?