JÉZUS MEGKÉRDEZTE TŐLE, MI A NEVED? S AZ ÍGY FELELT: LÉGIÓ A NEVEM, MIVEL SOKAN VAGYUNK. ÉS IGEN KÉRTE ŐT, HOGY NE KÜLDJE EL ŐKET ARRÓL A VIDÉKRŐL. OTT A HEGYOLDALON LEGELÉSZETT EGY NAGY DISZNÓNYÁJ, ÉS KÉRTÉK ŐT, KÜLDJ MINKET A DISZNÓKBA, HADD MENJÜNK BELÉJÜK. MEGENGEDTE NEKIK. EKKOR A TISZTÁTALAN LELKEK KIJÖTTEK, ÉS BEMENTEK A DISZNÓKBA, ÉS A NYÁJ... KÉTEZER DISZNÓ, A MEREDEKRŐL A TENGERBE ROHANT ÉS BELEFULLADT.

Vajon miért kérdezi Jézus a megszálló nevét? Úgy gondolom, azért, mert a gonosz erő, sosem annak mutatkozik először előttünk, mint amivel később rabul ejt. És azért is kérdez Jézus, mert azt akarja, hogy kiderüljön, kimondódjon mitől kell szabadulni, és hogy a körülötte levők is értsék, mire akar majd válaszolni.

Féltjük lelkünket attól, ami rabul ejtheti? Mi ejtheti rabul lelkünket? Ami kívánatosnak, szükségesnek látszik. Amire vágyakozunk. Vigyázzunk a kívánságainkkal, vágyainkkal, érzéseinkkel, indulatainkkal, mert a lelkünkben születnek. Ezekkel ejthet rabul a gonosz, mert ha betöltenek, észre sem vesszük, miképp történik, csak arra ébredünk, már kormányoznak...

"A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzéket. Testedet... ne cseréld össze önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője... görnyesztő teher... Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik... Ki vagy?
Rossz hajlamaidat ne fojtsd el... Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz... ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj...Mindaz, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny, és nem önmagában... Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető erő. Így van ez mindennel, ami önmagában tisztának vagy mocskosnak tűnik. Semmi sem önmagában jó vagy rossz. Ha ellenszenvet érzel...nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét..."
Weöres Sándor Teljesség felé - Ki vagy te?

A nevén nevezett gonosztól tud minket megszabadítani az isteni hatalom. Ami fogva tart, nem akar megsemmisülni, helyet keres, de amiben helyet talál annak vesztét okozza. A disznónyáj a tengerbe rohan. Szabad ámulni! Kétezer disznó elpusztítására elegendő, esendő embert önmaga ellen fordító gonosz erő távozik a gadarai megszállott lelkéből...

Vajon mit érezhettek, mit gondolhattak végig, akik mindezt látták? Szembesültek a lelket megszállni tudó erővel, mely nem tud mást, mint magunk ellen fordítani, elveszíteni...
A KONDÁSOK ELFUTOTTAK, ÉS MEGVITTÉK A HÍRT A VÁROSBA ÉS A TANYÁKRA. AZ EMBEREK PEDIG KIMENTEK, HOGY LÁSSÁK MI TÖRTÉNT. MIKOR JÉZUSHOZ ÉRTEK ÉS LÁTTÁK, HOGY AZ ÖRDÖNGŐS , AKIBEN AZELŐTT A LÉGIÓ VOLT, OTT ÜL FELÖLTÖZVE, ÉS ESZÉNÉL VAN, MEGIJEDTEK. AKIK PEDIG LÁTTÁK, ELBESZÉLTÉK NEKI, MI TÖRTÉNT AZ ÖRDÖNGÖSSEL ÉS A DISZNÓKKAL. ERRE KÉRNI KEZDTÉK ŐT, HOGY TÁVOZZÉK EL A HATÁRUKBÓL.

Az a szerencsétlen ember meggyógyul. Mégis. Jézusnak távoznia kell. Miért? Mi fontosabb, mint egy vesztésre ítélt gyógyulása, mint az isteni erő és hatalom jelenléte? Mi az kétezer disznó? Ami pénzre váltható. Mennyire kiderül itt, mi fontos, mi nem. Mi kerül, mi elé kerül?

KÉRNI KEZDTÉK ŐT, HOGY TÁVOZZÉK EL A HATÁRUKBÓL.

Ugye, arról szól az, amit látnak, mi a viszonyom ahhoz, aki, vagy ami elvész. Ha enyém a disznónyáj, odaadom-e egy ember lelkéért? Erő mindig ott születik, ahol valóságos vesztés, valóságos elengedés, valóságos szabadítás, és téradás van. Ott az teljesül, amivé Isten akarata által lehetünk. Amíg te akarod elérni, lépni, teljesíteni a jót, megromlik, ellened fordul. Ha szabadítása által hely születik, s Ő tölt, akkor beteljesítheti az életemet. Az lesz, amire adta.

WEÖRES SÁNDOR
                      A TELJESSÉG FELÉ

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

AMIKOR PEDIG A HAJÓRA VOLT SZÁLLANDÓ, KÉRTE ŐT AZ IMÉNTI ÖRDÖNGŐS, HOGY VELE MARADHASSON. DE JÉZUS NEM ENGEDTE MEG, HANEM AZT MONDTA: EREDJ HAZA A TIEIDHEZ ÉS BESZÉLD EL NEKIK, HOGY MILY NAGY DOLGOT CSELEKEDETT VELED AZ ÚR, ÉS HOGYAN KÖNYÖRÜLT RAJTAD. EL IS MENT ÉS KEZDTE HIRDETNI A TÍZVÁROSBAN, MILY NAGY DOLGOT CSELEKEDETT VELE JÉZUS...

Miért nem mehet, miért nem maradhat a megszabadított ember Jézussal? Mert szabadsága bizonyság Istenről. Ott, ahonnan eddig elűzték, mert féltek tőle, mert veszélyes volt, azok közé kell menni, akik veszedelmes megszállottnak ismerték. Hogy elmondja, HOGYAN KÖNYÖRÜLT RAJTA... Hogyan? Nevén nevezte, kiűzte belőle a megszállót, az őt fogva tartó erőt, hogy betölthesse, azzal, amivel érdemes jelen lenni, körbejárni az egész vidéket...

Az az ember nem erősködik, nem tiltakozik, tele van azzal, ami történt, amit kapott, indul, megy és elbeszéli. Tízváros a Galileai tenger körüli vidék, ahol Jézus is körbejár... Az Ő nyomába lép másokért, azzal az erővel, amit tőle nyert.

ÉS MINDNYÁJAN NAGYON CSODÁLKOZTAK.

Aki a csodát, a hihetetlen gyógyulást látja, az csodálkozik, aki szabadulni akar, az megkeresi Őt, aki szabadítani tud. A meggyógyított ember nem a CSODÁLKOZÁSÉRT indul, hanem azért, hogy jellé legyen, a szabadításra váróknak hírt adjon a Szabadítóról. A csodálkozással mire megyünk? Semmire. Jézus nem vár mást, csak azt, hogy szabadítására vágyón elébe térdeljenek, hogy kérdezhessen, hogy elvállaljuk mi tölt, mi diktál, hogy megszabadíthasson.

HOGYAN állunk elé? Úgy, ahogyan érdemes? Kell nekünk isteni ereje? Vagy félünk elé állni, félünk látszani, félünk veszíteni, és nem futunk, nem könyörgünk? Hagyjuk továbbhaladni?