Márk evangéliuma - 41. Másoknak adja

3. oldal

VÉGÜL CSAK EGY MARADT, A SZERETETT FIA. UTOLJÁRA ŐT KÜLDTE EL HOZZÁJUK, ÉS AZT MONDTA: A FIAMAT MEG FOGJÁK BECSÜLNI. AZOK A SZŐLŐMUNKÁSOK AZONBAN EZT MONDTÁK MAGUK KÖZÖTT: EZ AZ ÖRÖKÖS! JERTEK, ÖLJÜK MEG, ÉS MIÉNK LESZ AZ ÖRÖKSÉG! ÉS MEGFOGTÁK, MEGÖLTÉK, ÉS KIVETETTÉK
A SZŐLŐN KÍVÜL...

Lehetetlennek látszik, s mégis így történik. A szereppel bírók elteszik az útból azokat, akik szerepük lényegére, tartalmára figyelmeztetik őket. Mert számukra a szerep általi megbecsülés, az így birtokolható, szerezhető…már rég fontosabb, mint a szerep iránti felelősség.

Jézus is, figyelmeztető szava is útban van…Vakok arra, amit láthatnának. Megvakította őket az, ami fontosabb lett, mint Aki a munkát adta, akiért elszegődtek. Örökséget akarnak nyerni az ÖRÖKÖS megölésével! Mintha nem lenne a Gazda, akit nem látnak! Látszat már az, az örökség, látszattá lett a szerep, rég elveszítették, s egyszer csak rá kell ébredniük erre…

Talán szabad az egyházak történetére utalni, mindazokat, akik az egyházi hatalommal bírók visszaélései ellen mertek szólni, kizárták, s ha módjuk volt rá, megölték…Ahogy a prófétákat, ahogy Jézust, mindazokat, akik nyíltan szóltak a visszaélések ellen. Azokat istentagadó lázadókká, eretnekké nyilvánították, megbüntették, kizárták, megölték. Nem tűrték azokat, akik mertek rosszat látni, méltatlanságot, hibákat…Ellenük fordultak, hiába voltak Isten küldöttei. Elég ha csak a legismertebb, egyház által megbélyegzett, halálra ítélt, kizárt… szószólókat említem, melyek mindegyike a krisztusibb egyházért harcolt a maga korában: Savonarola, Husz János, Luther Márton… és persze sorolhatnám őket Lénárd Ödönig, egészen máig.

Valaki az irodalmi körben, mikor említettem a filmet, s szóba került a hiteltelenség, felvetette a bűnbánat és bűnbocsánat kérdését. Hogy is van? Mitől lesz hiteles? Ha ő megbánja, amit tett, akkor megbocsátja Isten és kész? Ennyi? Honnan merik tudni azok, akik őt látják, hogy megtörtént, vagy nem történt meg? Van joguk megítélni, és életét hiteltelennek mondani?

Ki kérdezi ezt? Aki nem vállalta el vétkeit, csak imádságban kimondott, szóban, és mert bűnbánata súlytalan volt, nem lett szabad. A vállalás igazi súlyát az adja, ha azok előtt is vállalom, akik ellen tettem. Aki ezt megspórolja, az bezárva marad. Él, mint azelőtt, szorongva és rejtőzve. Jogot formál arra, hogy mások előtt érvényesnek mondhassa bűnéért a bocsánatot, ám aki előtt nem vállalta, annak jelenléte zavarja, és útjában van mindenki, aki elkövetett bűnéről tud valamit, s emlékeztetheti rá. Bűnéhez való viszonya nem változott meg. Ez látszik.

Mikor Lénárd Ödönt - kit megverni, bebörtönözni lehetett, de tagadásra bírni nem -, sok év után kieresztették a börtönből, saját rendjének vezetői, külföldre akarták küldeni… Miért?
Mert tudta felőlük mindazt, ami mások előtt még rejtve volt. Féltek tőle, útjukban volt…

MIT CSELEKSZIK MAJD A SZŐLŐ URA? ELJÖN, ÉS ELVESZTI A MUNKÁSOKAT, ÉS A SZŐLŐT MÁSOKNAK ADJA. OLVASTÁROK-E AZ ÍRÁSBÓL: AMELY KÖVET AZ ÉPÍTŐK MEGVETETTEK, AZ LETT A SZEGELET FEJÉVÉ? AZ ÚRTÓL LETT EZ, ÉS CSODÁLATOS A MI SZEMÜNKBEN.

Már nem azt kérdezi, mi a véleményük, már azt kérdezi, ami vállalt szerepükkel, tudásukkal, felelősségükkel kapcsolatos: OLVASTÁTOK? Nyilván olvasták, nyilván kívülről tudják, akár idézni is, hisz kicsi gyermekkoruktól fogva ezen növekedtek, nem is lehetnének ott, abban a szerepkörben, amiben vannak, ha nem olvasták volna… Jézus kijelenti, mi következik, ezzel vállalja, hogy MEGVETIK, de azt is ki meri mondani, hogy az ÖRÖKÖS megölése után a SZŐLŐ URA ELJÖN… ELVESZTI A MUNKÁSOKAT, ÉS A SZŐLŐT MÁSOKNAK ADJA…

ÉS IGYEKEZTEK ŐT ELFOGNI, DE FÉLTEK A SOKASÁGTÓL, TUDTÁK UGYANIS, HOGY A PÉLDÁZATOT ELLENÜK MONDTA. AZÉRT OTTHAGYTÁK ŐT ÉS ELMENTEK.

Vakok arra, ami CSODÁLATOS, mert féltik elveszteni azt, amit bitorolnak, ami nem az övék. Dühösek, mert Jézus nem fél tőlük, dühösek, mert nyilvánvalóan ellenük szól, dühösek, mert nekik mutat tükröt, dühösek, mert átlát rajtuk, dühösek, mert akadályozva vannak, nem tudnak a sokaság miatt cselekedni…Ám dühük, épp mert igazolt, minden más érzés fölébe nő...

Hallják az isteni szót, az általuk régtől ismert prófécia teljesülésének ideje érkezett el… de nem CSODÁLATOS A SZEMÜKBEN…Ez árulja el szívük és lelkük állapotát, meg se érinti az, amit Isten megbocsátani kész, könyörülő szeretetéről, és kinyilvánított akaratáról hall…

A mi szemünkben CSODÁLATOS még? Jaj ha mi is magunkénak, birtokunknak gondoljuk keresztény életünk lehetőségeit, a szertartások adta szokásokat, s nem értjük azt ami bennünk, köröttünk van, s azt hisszük, mindig másokkal van baj, főleg azokkal, kik észreveszik, szóvá teszik hibáinkat, rontásainkat, hamisságunkat, szerepünkhöz való ragaszkodásunkat.

Ahogy egykor a választott nép védelem nélkül maradt, eltaposódhatott, szerteszóródhatott, mert elvétetett az őket védő kerítés, úgy ma is megtörténhet azokkal, akik nem félik a Gazdát s az örökségért fizető Fiút, ki által részesek lehetnek. Félelmetes azt látni, miképp terem Isten népének szíve ma is vadszőlőt… A megváltásról tudó, azt megélni nem akaró, hiteltelen keresztények miatt, az emberek világszerte a keleti vallások felé fordulnak, ott, és abban keresik azt, amit itt nem találtak, vagy már ez se, s a hitetések, hiedelmek útvesztőit választják.

Merjük érteni? A gazda, a szőlőtő, a vadszőlő, és a béresek példáját? Az, ami AZ ÚRTÓL LETT, éltethet? CSODÁLATOS lehetőség! Ha nem becsüljük, elvész. MÁSOKNAK adatik…