Márk evangéliuma - 45. Hogyan lehet?

Egész vagyonát

AMIKOR JÉZUS A TEMPLOMBAN TANÍTOTT, ELŐHOZTA EZT A KÉRDÉST : HOGY MONDHATJÁK AZ ÍRÁSTUDÓK, HOGY KRISZTUS A DÁVID FIA? MAGA DÁVID MONDTA A SZENT LÉLEK ÁLTAL: SZÓLOTT AZ ÚR AZ ÉN URAMNAK : ÜLJ AZ ÉN JOBBOM FELŐL, MÍG ELLENSÉGEIDET LÁBAM ALÁ NEM VETEM. MAGA DÁVID URÁNAK NEVEZI ŐT, AKKOR HOGYAN LEHET NEKI A FIA? ÉS A NAGY SOKASÁG ÖRÖMEST HALLGATTA. TANÍTÁS KÖZBEN EZT MONDTA: ŐRIZKEDJETEK AZ ÍRÁSTUDÓKTÓL, AKIK ÖRÖMEST JÁRNAK HOSSZÚ KÖNTÖSÖKBEN, ÉS SZERETIK A PIACOKON VALÓ KÖSZÖNTÉSEKET, AZ ELÖLÜLÉSEKET A ZSINAGÓGÁKBAN, ÉS A FŐHELYEKET A LAKOMÁ KON, AKIK AZ ÖZVEGYEK HÁZÁT FELEMÉSZTIK, ÉS SZÍNBŐL HOSSZAN IMÁDKOZNAK: EZEK, SÚLYOSABB ÍTÉLET ALÁ ESNEK. AKKOR LEÜLT JÉZUS, A TEMPLOMI PERSELLYEL SZEMBEN, S NÉZTE, HOGYAN DOBJA A SOK NÉP A PÉNZT A PERSELYBE. SOK GAZDAG SOKAT VETETT BELE. EGY SZEGÉNY ÖZVEGYASSZONY IS ODAMENT, ÉS BELEDOBOTT KÉT FILLÉRT, AZAZ A LEGKISEBB PÉNZT. AKKOR ELŐSZÓLÍTOTTA TANÍTVÁNYAIT ÉS AZT MONDTA NEKIK: BIZONY MONDOM NÉKTEK, EZ A SZEGÉNY ÖZVEGYASSZONY TÖBBET DOBOTT MINDENKI MÁSNÁL. MERT AZOK MINDNYÁJAN AZ Ő FELESLEGÜKBŐL ADAKOZTAK, EZ PEDIG AZ Ő SZEGÉNYSÉGÉBŐL MINDAZT BELEDOBTA, AMIJE CSAK VOLT: AZ EGÉSZ VAGYONÁT.
________________________________________________________________________

Vasárnap a gyermekistentiszteleten azt kérdeztem a gyerekektől, milyen egy angyal, ők mit tudnak róla? És ők sorolták: tiszta, glóriája van, fehér, szárnya van, égből jön… Odatettem elébük egy üvegangyalt, volt szárnya, glóriája igaz, a ruhája nem fehér, hanem piros… Ez angyal? – kérdeztem. Mitől az az? A szárnyától, a glóriától? Ennek a pirosruhás angyalnak hátul mécsestartója van, és én meggyújtottam a mécsest, hogy égjen… Milyen más lett az egész. A fénytől, ami átvilágította, s megvilágította körötte a teret. Mi az angyalok dolga, mi a szerepük, mi van rájuk bízva, és ki bízta rájuk? Mit tudunk felőlük? Ahol Isten követe megjelenik, ott világosság támad, isteni fényesség, isteni jelenlét érezhető. Hogyan lehet, lehet-e az ember Isten követévé, angyallá? Ha szívében világosság támad, s hordozza ezt a fényt…

Mennyi mindent elképzelünk, megjelenítünk (ahogy az angyalt), s észre se vesszük, hogy épp ettől, nem látjuk a leglényegesebbet, s azt se veszzük észre, hogy amit tudunk, amink van, az nem elég, láttatható, de ha lélektelenül működik, nincs…Félig-meddig tudunk, látunk, értünk, mégis jogot formálunk arra, hogy mások ezt jónak igazolják, igazat adjanak nekünk.

AMIKOR JÉZUS A TEMPLOMBAN TANÍTOTT, ELŐHOZTA EZT A KÉRDÉST: HOGY MONDHATJÁK AZ ÍRÁSTUDÓK, HOGY KRISZTUS A DÁVID FIA? MAGA DÁVID MONDTA A SZENT LÉLEK ÁLTAL: SZÓLOTT AZ ÚR AZ ÉN URAMNAK: ÜLJ AZ ÉN JOBBOM FELŐL, MÍG ELLENSÉGEIDET LÁBAM ALÁ NEM VETEM. MAGA DÁVID URÁNAK NEVEZI ŐT, AKKOR HOGYAN LEHET NEKI A FIA?

Az írástudók úgy beszélnek a Messiásról, mint aki szeretett, becsült Dávid királyuk, dicső uralkodójuk utódja, leszármazottja, fia lesz, és ezzel az elvárással méricskélik Jézust, aki épp emiatt, épp ezért nem igen illik az általuk elképzelt messiás-képbe. Nincstelen, dicstelen, nyoma sincs benne előkelőségnek uralkodói vonásoknak…Ha tudják is mindazt, ami megíratott, nem a legfontosabb a fontos, hanem a messiás-szerep emberi aggyal elképzelt kísérő jelei. Pedig egy király nem a koronától és a jogartól király, egy orvos, nem a fonendoszkóptól orvos, egy pásztor, nem a pásztorbottól pásztor, egy csillagász nem a távcsőtől csillagász… ezek csak kísérői, jelzői, eszközei tudományának, tanult hivatásuknak, szerepüknek…

A farizeusok azt tudják, azt mondják, azt várják, azt hangoztatják, ami az erről való kijelentésekből számukra lényegesnek, fontosnak tűnik: a szerep, vagyon, rang: DÁVIDNAK FIA…
Miért nem idézik a Messiás felőli többi kijelentést, a többi fontos, lényeges mondandót? Hisz ez is, az is kijelentetett, megmondatott: MAGA DÁVID MONDTA A SZENT LÉLEK ÁLTAL:

SZÓLOTT AZ ÚR AZ ÉN URAMNAK: ÜLJ AZ ÉN JOBBOM FELŐL, MÍG ELLENSÉGEIDET LÁBAN ALÁ NEM VETEM… Zsoltárok könyve 110:1.

A farizeusok miért nem idézik ezt, miért nem emlékeznek arra, amit szó szerint ismernek, amit Jézus a Zsoltárok könyvéből idéz? Mert nem értik, mert szemükben ellenmondásnak látszik. Hogyan lehetne egyszerre FIA és URA DÁVIDNAK a KRISZTUS? Nem lelkük nyílik Isten felé, hanem szemük látóhatára szabja meg őket, gondolkodásukat, hozzáállásukat...

És persze még lehetne sorolni mindazt, ami megíratott, kijelentetett a próféták által: hogy: fájdalmak férfija lesz, betegségek ismerője…De mintha ezeket nem tudnák, mintha ezek a kijelentések nem lennének. Emberileg ellentmondásosnak tűnő, kezelhetetlen számukra. Az hogy kitől származik, az kezelhető ismeret. Az, hogy ura is annak, akinek kései csak utóda, az a látható világban megfoghatatlan, csupán Isten országába vetett hit által fogható fel…

Valakikkel beszélgettem. Egy megoldhatatlannak látszó helyzetről. Mitől lett, hogyan is lett megoldhatatlanná? Mindkét fél rontott, vétett a másik ellen, és mindkét fél megállt azon a ponton, ahol több sértést már nem tud, nem képes lenyelni, és ezzel igazolja is mások előtt, hogy vége, ő többet nem tehet, nem lát kiutat. Keresztények? Mifélék? Mitől marad minden úgy, ahogy van? Mi a baj látásukkal? Egyoldalú látás, önmagukat, sebeiket igazoló, csak a másikat okoló féligazságok… Torz a látásuk? Emberi. Nincs világosságuk, látásuk Isten felől! Nem kaptak. Nem kérték, vagy nem volt elég fontos, mert felőlük így kedvezőbb a látszat…

amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van

(Fodor Ákos)

ÉS A NAGY SOKASÁG ÖRÖMEST HALLGATTA. TANÍTÁS KÖZBEN EZT MONDTA : ŐRIZKEDJETEK AZ ÍRÁSTUDÓKTÓL, AKIK ÖRÖMEST JÁRNAK HOSSZÚ KÖNTÖSÖKBEN, ÉS SZERETIK A PIACOKON VALÓ KÖSZÖNTÉSEKET, AZ ELÖLÜLÉSEKET A ZSINAGÓGÁKBAN ÉS A FŐHELYEKET A LAKOMÁKON, AKIK AZ ÖZVEGYEK HÁZÁT FELEMÉSZTIK, ÉS SZÍNBŐL HOSSZAN IMÁDKOZNAK: EZEK, SÚLYOSABB ÍTÉLET ALÁ ESNEK.

És Jézus nem csupán arra mutat rá, hogy baj van egyoldalú látásukkal, hanem arra is, hogy mi okozza a rossz látást, a zavarodottságot? Szerepvágyuk, és érdekeik által meghatározott vallásosságukat, istenességüket … ŐRIZKEDJETEK… Mitől kell őrizkedni, mitől kell félni?

A hiúságtól: a magam méltatásának elvárása, a magam valamire, illetve többre tartásából következő, másoktól elvárt, elfogadott megbecsülés és tisztelet épphogy a vakságom jele.
A haszonleséstől: elfedi a mindennél fontosabbat, a testi vágy, a test szüntelen dédelgetése a lelki javak ellen tör. A képmutatástól: a tett, lélek nélkül, csupán látható jele a teljesítésnek.
A FARIZEUSOKRÓL beszél Jézus, de vigyázat, bárki lehet farizeussá! Akin a hiúsága erőt vesz, uralkodik, aki csak a saját érdekeire figyel, aki lépéseivel, tetteivel csupán láttatja Istenhez tartozását… Azok, akiknek Istentől való többje volt, avagy lehetne… SÚLYOSABB ÍTÉLET ALÁ ESNEK… És nem csupán ők akkor, hanem mi is, ma is, ha a hiúság, a haszonlesés és képmutatás bűnébe esünk, s nem akarjuk észre venni... Mindenkit megkísérthet ez…



VILLON

        ELLENTÉTEK


Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.


AKKOR LEÜLT JÉZUS A TEMPLOMI PERSELLYEL SZEMBEN, S NÉZTE, HOGYAN DOBJA A SOK NÉP A PÉNZT A PERSELYBE. SOK GAZDAG SOKAT VETETT BELE.
EGY SZEGÉNY ÖZVEGYASSZONY IS ODAMENT, ÉS BELEDOBOTT KÉT FILLÉRT, AZAZ A LEGKISEBB PÉNZT.

Mit szólnánk hozzá, ha valaki leülne a templomi persellyel szemben, és nézné, ki mit tesz bele? Tetszene nekünk, vagy zavarna minket? Vajon mit gondolnánk arról, aki ilyet tesz?
Méltán felháborodnánk? Mit gondoltak a tanítványok, akik látták? Kit zavar, és miért zavaró? Van aki örül neki? Ki, miért és mikor mérheti a szokás teljesítésében való részvételemet?

Talán emlékszünk Szabó Magda: Abigél című regényének egyik jelenetére, amikor a lányok pénz helyett gombot készülnek perselybe dobni (a mozdulat messziről épp annak látszik), de azon a vasárnapon jeles igehirdető van, ilyenkor ott áll a tanári kar, nézni, mit tesznek bele a perselybe! Szemük láttára nem lehet gombot dobni! A lányok által megbocsáthatatlanul vétkesnek tartott Gina menti meg őket, hisz nála van az összes perselybe dobandó pénz...