„A jó kérdések fontosabbak a könnyű válaszoknál."
Paul Anthony Samuelson
Megélni az összetartozást
A nyugdíjas lelkipásztorok számára fontos, hogy rendszeresen közösségben legyenek Istennel és egymással – hangzott el idei dunamelléki találkozójukon.
Több mint százan gyűltek össze 2025. december 3-án a budapesti Ráday Házban, hogy részt vegyenek a dunamelléki nyugdíjas lelkipásztorok és özvegyen idei találkozóján. Az évente megrendezésre kerülő alkalom kiemelt jelentőségű a résztvevők többségének, hiszen itt nemcsak régen vagy kevésbé régen látott testvérekkel találkozhatnak, hanem megélhetik, hogy az egyházkerület számára ugyanolyan fontosak, mint nyugdíjba vonulásuk előtt, és a lelki és testi táplálék mellett tájékoztatást kaphatnak az egyházkerület számára aktuális és kiemelt témákról is. A viszontlátás örömén túl így az összetartozás megélésére is lehetőségük nyílt.
Készen állni az Isten dicsőségére végzett küldetés beteljesítésére
Az apostolok cselekedetei 21. fejezetére épülő áhítatában Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző rendhagyó módon, kiemelt bibliai igeszakaszokkal összegezte a testvéreitől búcsúzó, Jeruzsálembe tartó Pál apostol gondolatait, aki nemcsak megkötöztetni, de meghalni is készen állt az Úr nevéért. „Pál készenlétben van, azaz kész beteljesíteni az Isten dicsőségére végzett küldetést” – emelte ki Somogyi Péter. Hozzátette, Pál vallomása nem más, mint a tanítvány vallomása, amely a Mester vallomására válaszol: az apostol teljes alázatossággal és a Lélektől kényszerítve szolgált az Úrnak, ennek során pedig még az élete se drága számára.
„Pálban megvolt a készség a teljesség igényével. A teljesség igénye itt a lefoglaltságot, az odaszentelést jelenti. Küldetésünk egy életre szól, nem ér véget a nyugdíjjal. Minket Krisztus teljes odaszánása késztet a teljes odaadásra, az átfogó szolgálatra” – fejtette ki az igehirdető. Kiemelte: a küldetést az Úr Jézustól kaptuk. Arra kaptunk benne elhívást, hogy bizonyságot tegyünk Isten kegyelmének evangéliumáról mindenütt, mindenféle módon, de semmit el nem hallgatva, az Isten kijelentésének teljessége szerint. Az Istenhez való megtérésből és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből következően teljes odaadással és teljes alázatossággal kell az Úrnak szolgálni. Mindezért egyedül Istené a dicsőség!
A megemlékezés fontossága
A Hercegszöllősi Kánonok 450. jubileumi évére készülve Szabó András irodalomtörténész röviden kifejtette, miért fontos ez az évforduló. „A múlt nemcsak egy lezárt fejezet, hanem bennünk élő valóság, ezért fontos a megemlékezés” – fogalmazott. Röviden ismertette Baranya és Tolna vármegyék szerepét a reformáció elterjedésében, Szegedi Kis István egyházszervező munkáját, és a török hódoltságból következő nehézségeket. Ez utóbbi miatt jelentek meg ezek az egyházi törvények néhány év késéssel nyomtatásban – méghozzá Pápán, Huszár Dávid munkája nyomán. Latin és magyar nyelvű változatban is ki lettek nyomtatva, ezek között vannak apróbb tartalmi különbségek is.
Akkoriban Dunamelléknek még egészen más földrajzi határai voltak, de például Baranya is több egyházmegyére tagolódott. A törvénykönyv a Szentháromság definíciójával kezdődik és az egyházfegyelem kérdéseivel folytatódik. Olvashatunk benne például a kihágások elleni fellépésről, az akkoriban még ördögi eredetűnek tartott táncok betiltásáról, a vasárnap megszenteléséről, az anyakönyvvezetésről, a tanítók szerepéről vagy a házasságok szabályairól. Szabó András azt is kiemelte, hogy milyen sokan írták alá ezt a törvénycsomagot, különösen a 17. századból maradt ránk sok aláírás.
Szóljatok most is!
„A lelkipásztor onnantól kezdve, hogy felszentelik, lelkipásztor is marad. Nem tud más lenni” – fogalmazott köszöntőjében Veres Sándor dunamelléki főgondnok, hozzátéve: ha körülnéz, nagyon sok ismerős arcot lát. A jelenlévőknek egyúttal a presbitertársak és gyülekezetek köszöntését is tolmácsolta. „Az apostolok cselekedeteit olvassuk, az egyház születésének történetét, és ennek során újra és újra rácsodálkozhatunk Isten csodálatos erejére.” A főgondnok szerint a napi ige arra is hív, hogy elvállaljuk mindazt, amire elhívást kaptunk. A jelenlévők erre tették fel életüket és 40-60 éven át hirdették az igét. Ezért szeretne köszönetet mondani nekik az egyházkerület és egyúttal hálát adni értük Istennek.
„Ma megváltozott környezetben kell megtalálnunk a mai embert megszólító módját a missziónak. Mit láttok most az egyházban? Miben változtatnátok? Mondjátok el, írjátok meg, segítsetek!” – kérte Veres Sándor a nyugdíjas lelkészeket. Meglátása szerint a következő évek nagy kérdése, hogy lesz-e béke és egység bennünk, köztünk, körülöttünk. „Ahogy egykor szóltatok, szóljatok most is, mert elküldött szolgák vagytok. Szóljatok, ahol embertársakkal találkoztok, mert erre hivattatok, és legyenek mellettetek társak, akik segítenek ebben!” A főgondnok azzal zárta köszöntőjét, hogy jövőre, az Imádság évében különösen fontos, hogy együtt imádkozzunk.
Jubileum, misszió, lelkészképzés, építkezés
Balog Zoltán dunamelléki püspök beszédében a Hercegszöllősi Kánonok kapcsán kiemelte: a reformációval a magyarság lelki választ adott Mohács nemzeti tragédiájára. „Az évforduló hármas jelszava: embermentés, egyházépítés és nemzetmegtartás” – fogalmazott a püspök. „Van mondanivalónk az ország nyilvánosságnak: keresztyén kultúra csak ott van, ahol keresztyén hit is van. A mi dolgunk lelki nyelven elmondani, hogy ha nincs hit, nem lesz keresztyén kultúra sem.” Röviden összefoglalta a jubileumi év menetrendjét is: január 31-én lesz Pécsett a nyitóistentisztelet a Kodály Központban; július 8-án ünnepi közgyűlés és kiállításmegnyitó várható Budapesten; augusztus 16-án Hercegszöllősön egy emléktábla megkoszorúzására kerül sor, majd október 1. és 3. között a Ráday-napok több településen is zajló programjai zárják az emlékévet.
A misszió kapcsán a püspök arról beszélt, hogy oda kell menni, ahol az emberek vannak. Szerinte ahhoz, hogy azokat is meg lehessen szólítani, akiknek már a nagyapja sem volt református, vagy elfelejtette, hogy az volt, sok alázat kell mind a „régi”, mind az „új” reformátusok részéről. „Muszáj, hogy a másfajta hangokat is megértsük az összetartozás kedvéért.” Beszélt az eddigi Nagy-Budapesti Missziói Konferenciákról is, illetve arról, hogy már a harmadik ilyen konferenciát készítik elő.
A lelkészképzés kapcsán szóba került, hogy visszakerültek az egyházkerülethez a budapesti lelkészképzés fenntartói jogai, valamint a budapesti egyetemi lelkészség is. Ennek nem a szervezeti, hanem a tartalmi része az érdekes, hogy a lelkészképzésben a korábbiaknál jobban érvényesülhessen a gyülekezetközpontúság. Balog Zoltán ismertette azt az idei változást is, hogy nem közvetlenül a sikeres lelkészképesítő vizsga után szentelik fel az új lelkipásztorokat, hanem egyévnyi gyakorlat után.
Az építkezésekről szólva a püspök a négy egyházkerületi konferenciaközpont megújulásáról (Mátraháza, Galyatető, Tahi, Balatonboglár) beszélt, valamint arról, hogy a jövő évben várhatóan sikeresen lezárulhat a nagy volumenű építkezések sora.
Az Úr útjainak készítői
A püspök megemlékezett az idei Ráday-napokról is, majd a résztvevők megtekinthették a Gyülekezeti napról szóló videós összeállítást, amelyet a Parókia portál készített.
Kardos Péter nyugdíjas lelkipásztor szervezésében idén harmincan Nápolyba utaztak a 350 évvel ezelőtti protestáns gályarabokra emlékezve, és ott a hozzájuk csatlakozókkal együtt háromnyelvű (magyar, angol, olasz) emléktáblát állítottak a mártíroknak. Erről az emlékútról tartott képes beszámolót Kardos Péter, kiemelve, hogy Puteoliban (Pozzuoli) Pál apostol útjáról is megemlékeztek. A nyugdíjas lelkipásztor elárulta: Pozsonyban és Észak-Komáromban is szeretnének majd hasonló emléktáblát állítani.
„Teológuskorom óta foglalkoztat az ézsaiási igeszakasz – »Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!« –, amely Keresztelő János szolgálata kapcsán is megjelenik” – vezette fel a teológushallgatók műsorát Bölcsföldi András református lelkipásztor, a budapesti teológia spirituálisa. Erről az útkészítésről beszéltek énekel-zenével, versekkel, gondolatokkal és képekkel, hogy egyenessé tegyék mindazt, ami egyenetlen bennünk.
A találkozón felszólaló nyugdíjas lelkipásztorok mindegyike első sorban arról beszélt, mennyire hálás azért, hogy működik Budapesten egy nyugdíjas lelkészkör, ahol rendszeresen megélhetik a közösséget Istennel és egymással, és ahová az agglomerációból is mindenkit szeretettel várnak. Mindezzel rámutattak arra, hogy összetartoznak – nemcsak évente egyszer, az egyházkerületi lelkésztalálkozókon, hanem évközben is. Ennek megélésébe szeretnének minél többeket bevonni, mert erre meglátásuk szerint mindannyiuknak nagy szüksége van.
A rendezvény közös ebéddel zárult, és annak reményével, hogy a jelenlévők közül sokan részt vesznek majd a dunamelléki évközi rendezvényeken is.
Barna Bálint
Képek: Füle Tamás
