A fajok sokfélesége jellemzi a hazánk legsósabb tava környezetében elterülő, Ausztriával határos Fertő–Hanság Nemzeti Park lazán összefüggő területeit, ezért csak körültekintő, leginkább legeltető gazdálkodást szabad folytatni a vidéken – többek között erről is hallhattak a teremtésvédelmi verseny idei nyertesei, akik kitartó és színvonalas munkájuk jutalmául egy hosszú hétvégét tölthettek a nemzeti park területén. Az általános és középiskolás fiatalok a teremtés hete utolsó napjaiban gyógynövényeket és ásványokat gyűjtöttek, megismerkedtek a Fertő szikes tavainak állat- és növényvilággal, és egy természetiskolában is jártak. Ellátogattak többek között a László majorságba, amely korábban Esterházy-uradalom volt – láttak szürkemarhát, bivalyt és rackajuhokat is; és sétáltak a vízzel elárasztott területeken, ahol madarakat és ürgét lestek természetes élőhelyükön. A tanösvényen mi is elkísértük őket.

„Gyakran járok ki a természetbe, erdőben túrázom vagy a Szekszárdi-dombság löszös vidékein, akár télen is. Panelben lakom, de nem vagyok sokat bent a lakásban, mindig megyünk valamerre. Szeretem, amikor a szél zörgeti a fák leveleit, szeretem hallgatni, ahogy a bogarak másznak, és a kedvencem, amikor a békák ugrálnak mellettünk. Itt a madárles tetszik a legjobban, a másik kedvencem a László major volt az állatokkal. Megsimogattuk a kisebb marhákat és fogtam egy birkát is" – számolt be élményeiről portálunknak Katona Kitti, a harmadik helyezett csapat kapitánya.

Szürkemarhák a Hídi majorban, készülődés a tenyészbikavásárra

– Régebben jártam már itt, de jó volt feleleveníteni az élményeket, mert nagyon értékes és sokszínű ez a vidék – számolt be Takács Nóra. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tizedikes diákja elmondta, hittantanáruk ajánlására neveztek be a versenyre osztálytársaival. A teremtett világban való gyönyörködés tőle sem áll távol – árulta el. „Amikor lehet, inkább kint vagyok, van, hogy lemegyek a paksi Duna-partra és ott leülök. Szoktam biciklizni is, de nem a városban, hanem többnyire a természetben, és futni is, szintén a tájvédelmi körzetben."

A teremtett világ védelméhez azonban már nem elég egy-egy ember jó szándéka, ahhoz összefogásra van szükség – tette hozzá a fiatal versenyző.

„Jó dolog például a szelektív hulladékgyűjtés, csak nálunk nincs rá lehetőség, mert legközelebb a tíz kilométerrel arrébb fekvő városban vannak szelektív kukák. Jó lenne, ha több helyre is kiraknák ezeket" – ezt már Hosszú Klára Rebeka, a Mus musculus (jelentése: házi egér – a szerk.) csapat harmadik tagja mondta. Az ötfordulós, szakmai zsűri által pontozott verseny résztvevőinek egyik feladata az volt, hogy egy kisfilmben be be kellett mutatniuk, milyen módon védelmezik a teremtett világot szűkebb lakókörnyezetükben. A lányok csapata a szelektív hulladékgyűjtésről forgatott: az utca emberét szólították meg, és kérték, hogy mondják el, nekik miért fontos a környezetbarát hulladékelhelyezés. „Találkoztunk olyan tanárnővel is, aki ökoiskolában dolgozik, jó volt hallani a véleményét, és ő is nagyon örült, hogy láthat diákokat ezzel a kérdéssel foglalkozni."

Különösen, mivel a munka nagy részét nyáron végezték el a versenyben részt vevő diákok. A megméretésre szerte az országból jelentkeztek, Bonyhádról két csapat is, a döntőbe végül négyen jutottak be.

Itt húzódott az egykori vasfüggöny. Sokan odavesztek a szemmagasságig érő nádasban, ahol reményeikkel ellentétben nem lehetett olyan könnyen tájékozódni, így a határon átjutni sem.

A nyolcadik évfolyamos, győri Csonka Sándor ugyancsak a szelektív hulladékgyűjtés témáját dolgozta fel. Bár egyedül nevezett be a versenybe, a kisfilmet a barátai bevonásával készítette el: azt mutatták be, hogy a közös gondolkodásmód és a teremtett világ védelmében végzett tevékenységek új barátságokkal ajándékozhatják meg az embereket.
Akárcsak a nyerteseknek szervezett kirándulás, ahol Sándor egyedüli fiúként is szépen helytállt. „Szeretem a természetet, elég gyakran járunk például a Bakonyba a családdal. Híres borvidéken, Ászáron lakunk, így legjobban itt a szőlős vidék tetszett, de sokat tanultam a madarakról is" – osztotta meg velünk élményeit.

Az országos teremtésvédelmi versenyt harmadik alkalommal rendezték meg hazánkban. Szervezői a református Ökogyülekezeti Mozgalom és az evangélikus Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport. A verseny díjazását pályázati forrásból és közegyházi támogatásból finanszírozzák, nemcsak a teremtésvédelem ügyét, hanem az ifjúsági missziót is segítve ezzel.

– A verseny célja, hogy a gyerekeket rávegyük az igényes kutatómunkára, és bevonjuk őket egy saját élményeken alapuló megismerési folyamatba, hogy ne csak a tanulmányaik során, kényszerűségből foglalkozzanak természettudományokkal, hanem ráébredjenek annak szépségére, életszerűségére is. És persze, arra, hogy természeti környezetükért és az ember által épített kulturális örökségükért egyaránt felelősséggel tartoznak – fogalmazott portálunk mikrofonja előtt Szűcs Boglárka, az ökogyülekezeti mozgalom referense.

Mint mondta, a szervezők arra törekedtek, hogy a szokványos tanulmányi versenyeknél kreatívabb energiákat mozgósító feladatokat adjanak a diákoknak.
„Mindig kérünk visszacsatolást a korábbi évek versenyzőitől arról, hogy melyik forduló tetszett nekik a legjobban, és próbáljuk figyelembe venni a véleményüket a versenyfeladatok újbóli összeállításakor." A legnépszerűbb feladat évről évre annak a videónak az elkészítése, amelyben a versenyző diákok bemutatják, mit tehetnek a teremtett világ megóvása érdekében saját, szűkebb környezetükben.

A diákok olyan modern pedagógiai eszközöket is felhasználnak versenyzés közben, mint egy könnyen hozzáférhető gondolattérkép-készítő szoftver. „Ezt nem nagyon ismerik a gyerekek, hiszen kevés iskolában használják, pedig hathatós segítséget nyújt ahhoz, hogy egy-egy kérdésről strukturáltan gondolkodhassanak, megtervezhessenek egy bizonyos gondolatkörhöz kapcsolódó feladatot."

– A verseny fővédnöke Victor András, a hazai környezeti nevelés egyik megteremtője, az Ökogyülekezeti Tanács tagja, aki egy komolyan átgondolt oktatási reform bevezetését szorgalmazza - fűzte hozzá Szűcs Boglárka. –Szerinte ugyanis azt a rengeteg információt, ami a gyerekekre ömlik, ők maguk nehezen tudják feldolgozni, ezért a pedagógusoknak inkább medret kellene vájniuk a felhalmozott tudásnak. Pontosabban, mederben tartani a gyerekek érdeklődését, nem pedig újabb és újabb információkkal bombázni őket frontális osztálymunkában – hiszen mára egyértelművé vált, hogy ez a fajta megközelítés nem hatékony.

– Ennél a korosztálynál nagyon fontos az is, hogy meghallgassuk őket és legyen választási lehetőségük, különben nem érzik jól magukat –  tette hozzá a szervező. – Próbáljuk szórakoztatóvá tenni ezeket a kirándulásokat. Nem a fellegekben járunk, hanem a gyerekeket a saját humorukkal átitatva érinti meg egy-egy itteni élmény. Tegnap is választhattak több programlehetőség közül, az Esterházy-kastélyba szerettek volna elmenni, és végül nagyon jól érezték magukat.

A hétvégén más elfoglaltság miatt jelen lenni nem tudó második és a negyedik helyezettek egy budapesti intézménylátogatáson vehetnek részt a következő hetekben. „Olyan helyre szeretnénk elvinni őket, ahová csak úgy maguktól nem tudnak eljutni, és ahol akár a pályaválasztáshoz is kaphatnak impulzusokat. Próbáltuk kipuhatolni, milyen tagozatra járnak, és úgy tűnt, hogy ezekből a csapatokból a legtöbb diák a fizika, a matek és a biológia iránt érdeklődik, így valószínűleg a Műszaki Egyetemre és a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetébe látogathatnak majd el."

Szűcs Boglárka szerint a versenyen való részvétel elkötelezettebbé teheti a diákokat a teremtésvédelem iránt is. „Néhány korábbi nyertessel máig tartjuk a kapcsolatot, miután meglepetésünkre ellátogattak több ökogyülekezeti rendezvényre is. A csapatuk együtt maradt a verseny elmúltával is, és próbáltak az iskolájukban is kigondolni, illetve bevezetni néhány változtatást, amellyel környezettudatosabbá tehetik a közösség életét."

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás