Sokféle módon lehet őrizni a hagyományt, de a világzenében megelevenedő hangok, a jelmezes mesemondás vagy a népmeséink ihlette színes játszóterek közösségben, jelenidejűleg teszik átélhetővé azt. Kő Boldizsár grafikus, játszótértervező és Gulyás Anna muzsikus, mesemondó, néprajzkutató amerre járnak, varázsos mesevilágot teremtenek, ez alól pedig otthonuk sem kivétel. Alig kanyarodunk be az utcába, azonnal felsejlik, hogy csakis a színes székelykapu lehet családi kastélyuk bejárata. Itt nem strázsál hétfejű sárkány, egy barátságos kutyus üdvözöl és kísér minket az ajtóig. Odabent a világ minden tájáról származó, köztük magyar népi bútordarabok, használati tárgyak, és a számos kalandot emlékként őrző fényképek – csupa melegség. A nappali napfényes ablaka elé kucorodunk le, és kezdődik a mese.

Üzenet a jövőből
Akkoriban Afrikában éltek szüleikkel – kezdi Anna. Egy nap az öccse levelet kapott az egyik barátjától, nem is akármilyet: a fiú a világhírű természettudós, Gerald Durrell stílusában írt, szellemes sorai az egész családot lenyűgözték. Legfőképpen a tizenhárom éves Annát, akiben már ekkor felsejlett, hogy Boldizsár lesz a férje. Évekkel később, már Budapesten a levélíró fiú személyesen is meglátogatta barátját. Az emeletről énekszó hallatszott, egy fiatal nő káprázatos hangja. Boldizsár megtudta, hogy Anna az. Nem találkoztak, de érezte, hogy ezt a lányt fogja feleségül venni. Amikor személyesen is megismerte, még más udvarolt neki. Ő pedig csak várt. Nemhiába: ahogy a kapcsolat véget ért, Boldizsár kitartó udvarlásba kezdett. Volt, hogy törött lábbal is felajánlotta: hazaviszi vasparipán. Hazafelé aztán kifogyott a tank, Boldizsár pedig egyedül, bicegve tuszkolta a járdára a kocsit. Hősies helytállásáról Anna sokáig mit sem tudott. Ám egyszer egy mulatságon úgy találta, Boldizsár nemcsak szépen rajzol, de jól is tudnak együtt táncolni. Másfél év udvarlás után a fiú aznap viccesen megkérdezte, hozzájön-e feleségül. Mire Anna komolyan válaszolt: ha a nagypapád ad össze minket, akkor igen.

Amikor leszáll az est
Az esküvőt három évvel később tartották meg református szertartás szerint. Papónak része volt Anna felnőttkori hitre jutásában. Szavait komolyan vették, így házassági igéjüket is – Ne menjen le a nap a ti haragotokkal. „Mindketten temperamentumos, tüzes emberek vagyunk, akik meg akarják váltani a világot, ezért drámai módon tudtunk összefeszülni. Sokat segített a megbékélésben a tudat, hogy mindjárt leszáll az est” – idézi fel Anna nehéz napjaikat.

Amikor a múzsa ellátogat
Fiatalon házasodtak, mindketten vonzódtak a biológiához, az etológiához, végül mégis a művészet iránti vágyuk győzött, és ebben egymást is erősítették. „Ez a létforma sok merengéssel jár, az életünkben szabad teret, időt kell hagyni, hogy a múzsa ellátogathasson hozzánk. Erről sok finom, szavakkal el sem magyarázható tanítást láttam Boldi működésében, ami nekem nagyon inspiráló volt. Tőle tanultam, hogy egy művész maga strukturálja az életet, és ugyanolyan alázattal és szigorú napirenddel alkot, mint egy munkahelyen, sőt, néha azon túl is. Másképp nem tudom, hogy bontakoztattam volna a néprajzos és a zenekari tevékenységet a gyerekek és a háztartás mellett” – árulja el Anna.

Kávé vagy beszélgetés?
Ahogy elkezdték jobban megismerni egymást, egyre jobban ráláttak különbségeikre is – idézik fel. Boldizsár székely családból származik, ahol a szeretet egyenlő volt a szolgálattal. Anna azonban nem olyan vendéglátó, aki beéri a sürgés-forgással, szeret elmélyülni a beszélgetésekben, ebben talál gyönyörűséget. Társasozni vagy együtt kimozdulni – ez a fajta időtöltés eleinte furcsa volt párjának. Boldizsár ugyanis művészcsaládban nőtt fel, számára az alkotás volt a legtermészetesebb időtöltés. Szeretetét is inkább a szívességek nyelvén fejezte ki, kávét vitt az ágyba feleségének, aki inkább beszélgetésre vágyott.

„Emlékszem a saját evolúciómra” – mosolyodik el a férfi. „Az első időszakban minden tetszett Annában, aztán elkezdtem észrevenni a másságokat, és nem tudtam örülni ezeknek. Egyszer azonban mégis elkezdtem tudni örülni. Hirtelen óriási hálával telt meg a szívem, hogy ő más, mint én, tanulhatok tőle, nem feltétlen az én megoldásom a jó. Székelynek születtem, ezt eleinte nehéz volt belátni.”

„Nekem azt kellett megtanulnom, hogy akkor tudunk jól együttműködni, ha alázatosabb vagyok” – veszi át a szót Anna. „Öntörvényű vagyok, nehezen uralkodom az érzelmeimen, Boldizsár viszont kerüli a konfliktust, ezért sokszor nehezen képviseli az érdekeit. Inkább elbujdokol, de amikor nem nézek oda, mégis megcsinálja, amit szeretne, vagyis nincs a dolog megoldva. Én oda teszem, ő visszateszi, én odateszem, és így tovább. Apróságok miatt is nőhet így köztünk a feszültség.”

„Ez a helyzet bárkivel nehéz lenne”
Az igazi krízis azonban az, amikor átadod az életedet egy kisgyereknek – teszi hozzá. „Jönnek az anyagi terhek, az izgulás a betegségek miatt, és a családokat összeroppantja, hogy adott esetben védőháló nélkül két ember hordozza ezeket a terheket úgy, hogy még annyira nem is ismerik egymást. Amikor picik voltak a gyerekek, a szüleim kint éltek külföldön, Boldizsár szülei pedig messze voltak. Ő még egyetemista volt, nem volt pénzünk. Egyszer csak rájöttünk, hogy bárkivel lennénk, ez a helyzet akkor is nehéz lenne. Nem egymással van bajunk, hanem a különbözőségeinkkel és a kommunikációs eltérésekkel. Ezeknek a kezelése viszont tanulható.”

Sok kismadarat nevelt fel, ezért nem jelentett neki gondot éjszaka felkelni a gyerekekhez. Két síró babával egy kis lakásban azonban mégis más minőségű volt az élet, amihez nagyon meg kellett változni – ismeri el Boldizsár is. Mindketten nagyon vágytak nagycsaládra. Négy gyermekük született: Csikó Lázár, Ábel Holló, Rózsa Mária és Viola Anna. „Mindig nagy szeretettel, ugyanakkor őszinteséggel bántunk a gyerekekkel. Bármiről beszélhetnek velünk, a szigor mellett a meggyőzés eszközével igyekeztünk élni.” Hosszú tanulási folyamat volt ez, már csak azért is, mert a családban épp úgy, mint a baráti körben nekik születtek először gyermekeik. Ahogy születtek a babák, lassan kialakultak a női szövetségek is az édesanyák között. „Jó, amikor van még tíz lány, akik szintén otthon babáznak, és nem folyton a férjedre zuhansz a terheiddel, hanem tudtok egymásnak segíteni” – ismeri el Anna. Mire lányaik is megszülettek, hatalmas közösségi háló vette őket körül, és addigra ők is érettebben viszonyultak egymáshoz, így már sokkal könnyebb volt ellátni a gyerekeket.

A mesemondók
Nemcsak egymástól tanultak, a kicsik is sok mindenre megtanították őket. Boldizsár állítja, Csikó fiától leste el a színek használatát rajzaihoz, és a népmesei játszóterek ötlete is a kicsik legeltetése közben fogalmazódott meg benne és szintén kisgyermekes apuka barátjában. Egyik első és leghíresebb játszóterük, a Zöld Péter megnyitóján mondott mesét először Anna óriásbábokkal, élő zenei kísérettel. A dramatikus mesejátékok a hagyományőrzés élő, közösségi változatai. Azelőtt Boldizsárral Ecuadorban és Andalúziában éltek meg hasonló élményeket gyűjtéseik közben, amikor részt vettek a helyiek hatalmas, színes bábokat felvonultató ünnepségein.

Bár ő a mesemondó, legjobban mégis az nyűgözi le, ahogy férje mesélt a gyermekeiknek minden reggel és este tíz éven át. Iskolába menet a buszon a fiúk apjuk lábfejére ültek, hogy hallgassák a bátor kutató és a nagy harcos történetét. A lányok Évike és Katica történetét várták, az apjuk nekik is mindig fejből mesélte tovább az újabb fordulatokat. De édesanyjuk is széppé varázsolta a családi együttléteket – teszi hozzá Boldizsár. „Anna, aki nem vallásos környezetben nőtt fel, a családi életünk megélésében is kereste és fel is elevenítette a népi és vallásos tradíciókat. A családunk papnőjeként hozott be szokásokat a mindennapjainkba és az ünnepnapjainkba is. Ezek a dolgok nekem először kicsit irritálók voltak, aztán ahogy megtanultam, megszoktam, megszerettem őket, teljesen a magaménak éreztem őket, végül már büszke is lettem rájuk. Anna hétköznap esténként szólt, hogy most mindenki tegye le, ami a keze ügyében van, bemegyünk és imádkozunk. Az elején nagyon nehezemre esett a hangos imádság, de így mégis annyira széppé és közösségivé váltak az együttléteink. A gyerekek is élvezték ezeket, saját imádságokat is írtak.”

Ahogy a víz hullámzik
Bárkivel is találkozunk, és bárkiről is döntjük el, hogy szeretni fogjuk, különbségek mindig adódhatnak, ám azok elfogadásával gazdagabbá válunk – vallják. „Ezek nem feltétlenül attól jönnek elő, hogy valamelyikünk csinált valami rosszat – egyszerűen maguktól is előjönnek, ha mindent jól csinálunk, akkor is. Mint ahogy a víz is hullámzik. Ha egymásba kapaszkodunk, egymást is meg tudjuk tartani a víz felszínén, és nem kell megijedni attól, hogy a nehézségek jönnek, mert tudjuk: ha azt átvészeljük, együtt emel minket még magasabbra a következő hullám. Még csak nem is ugyanott fogunk tartani, hanem még erősebb szövetségben leszünk. Ahogy egy trauma vagy egy ünnep is megerősíthet egy szövetséget két ember között, ha nem rivalizálva és egymást bántva, hanem egymásba kapaszkodva és egymásban bízva csinálják végig.”

Az Üveghegyen is túl
Ezt élték meg akkor is, amikor Boldizsár még fiatalon inni kezdett. Szinte észrevétlenül szokott rá az alkoholra, amely felszabadítólag hatott rá alkotás közben. Anna nehezen viselte ezt, és válaszút elé állította: vagy az ital, vagy a házasságuk. „Ahogy azon gondolkodtam, mindez miért van, rájöttem, hogy nem Boldizsárral van bajom, hanem az ivással. Nehéz volt a viselkedést leválasztani a személyről, és azt is felismerni, hogy ebben én is ludas vagyok az intenzitásommal, ami elől az ivásba menekül. Éreztem, hogy nekem is változnom kell, hogy ő tudjon érvényesülni, pláne ekkora művészlélekkel. Azt is láttam, hogy segítséget kell kapnia, hogy le tudja tenni az italt, így találtunk el a Kékkereszt Református Iszákosmentő Misszióba, ahol Boldizsár a Jóisten segítségével erőt kapott, és letette az italt, amiért nagyon hálás vagyok.” Az első év nem volt könnyű: Boldizsárnak meg kellett tanulnia ital nélkül élni, és azt is ki kellett elemezniük, mi van e mögött a működés mögött. De végre elindult a közeledés, és ez az új konfliktushelyzet arra is lehetőséget adott, hogy kitalálják, hogyan lehet jobban örömére lenni a másiknak. Többé nem bújtak páncél mögé, hanem feloldották a konfliktusokat. Boldizsár pedig az addig rejtegetett üvegekből szánkózódombot épített a házuk elé. Azóta elmondhatják: az Üveghegyen is túl laknak.

Kapaszkodók
Az, hogy sikerült mindezen túljutniuk, annak köszönhető, hogy a nehézségekben mindketten Istenhez folyamodtak, jó évtizednyi házasság után pedig párterápiára is elkezdtek járni. Ez olyan sikeres volt, hogy Anna eleinte nem hitte el, hogy Boldizsár tényleg érdeklődik, nemcsak a terapeuta javaslatára szeretne beszélgetni vele. Anna is ráébredt, hogy bár ő még mindig szívesen töltene hosszabb időt külföldön, nem rángathatja magával férjét olyan országba, amelynek nem beszéli a nyelvét. Végül ő lett nyitott arra, hogy meggyökerezzen: otthont ápoljon, kertet neveljen. A trópusi országokban nevelkedett lány még férje legkedvesebb évszakát, a telet is megszerette. „Ami először zavarónak tűnt, abból csodálatos tanítás lett” – jegyzi meg.

Mindebben vitathatatlan szerepe volt annak is, hogy minden terápiás alkalom végén imádkoztak, többek között azért is, hogy újra tudják egymást szeretni. Egyszer csak azt vették észre, hogy visszatért a szerelem.

Közösségük, a gazdagréti református gyülekezet is megtartó erőt jelentett és jelent számukra ma is. „Aki csatlakozik ehhez a közösséghez, az évek során az élete különböző témáit szépen földolgozhatja, a közösség ehhez komoly imahátteret nyújt. Nagyon sokat köszönhetünk ennek az élő hálónak.” A tanulásnak pedig sosincs vége: most is járnak gyülekezeti házaskurzusra.

Az istenszerelem ideje
Több felkészítésre lenne szüksége az embereknek: sok pár az első próbatételt még kibírja, a másodikat már kevesebben, de kilenc van! – állítják. Amikor a gyerekek növögetni kezdenek, és a szülőket elfogja a kapuzárási pánik, sokszor beköszönt egy második házassági krízis. Ilyenkor sokat segíthet egy jó szakember, Boldizsár és Anna szerint viszont az Istenbe vetett hit a legnagyobb segítség. „A hagyományos kultúrákban ilyenkor az Isten-szerelem ideje jött el, amikor az ég felé léphetünk egyet. Isten szerelme a szeretet végtelen forrása. A földi szerelem csak a mása ennek. Ez a hatalmas szerelem vár még az emberre, épp azért is, mert már kevésbé köti le a gyerekekről való gondoskodás. Nyílik egy tér, az emberben fellángol ez a szerelem, keresi és vágyja az extázist. Ha ezt egy másik földi szerelemmel akarja betölteni, akkor elválik a hitvesétől. Ha viszont az ég felé lép egyet, az szép pillanat: lehetőség.”

„Az ember nem zárszerkezet”
Szóba kerül egy másik nehézség is. „Amikor a kapcsolatukról beszélnek, sokszor hallom másoktól: rájöttem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Ez olyan, mintha azt feltételeznénk, hogy két ember esetén két zárszerkezetről beszélünk, amelyek összeillenek vagy nem illenek össze. De az ember nem zárt szerkezet, hanem rendkívül rugalmas és változó lény” – magyarázza Boldizsár. „Annával régóta együtt élünk, ez idő alatt nekem már legalább kilenc feleségem volt. Mindegyre változik, és én is változom. Talán a krízisek ebből is fakadnak néha, hogy a változások nem mindig összehangoltan történnek. Ezért is fontosak a minőségi együttlétek. Én már alig várom, hogy elmesélje, mi történt vele, mielőtt elkezdhetné mondani, már megkérdezem. A beszélgetéseknek nem is az információátadás a lényege, hanem hogy együtt vagytok, mint mikor a kutyusok egymáshoz dörzsölik a hátukat. Ezután jobban tudsz figyelni a másikra, jobban megérted őt.”

Istenbizonyíték hónapról hónapra
Van olyan próbatétel is, amelyet ők maguk vállaltak, és nem csak egy időre. Anna zenekari munkája mellett félállásban az új Magyar Zene Háza munkatársa lett: egy csodás ügy részese, melyben teljes szívvel vesz részt. Egészen idáig azonban mindketten szabadúszók voltak. Biztos fizetés helyett most is többnyire meghívásokra, megrendelésekre támaszkodhatnak. Ők úgy mondják: Istennek való kitettségben élnek. Sosem az anyagi biztonság volt számukra a legfontosabb, hanem az a szerep, amit a társadalomban betölthetnek. Azt csinálják, amiben hisznek. „Sokan amiatt szoronganak, hogy esetleg kiteszik őket a munkahelyükről. Ezt én minden hónapban megélhetem, hiszen mindig kérdés, hogy bejön-e újabb munka vagy sem” – mondja Boldizsár. „A cégünk családi vállalkozás, barátság, szeretet, testvériség mentén építettük fel, ezért nincs is saját tartalékunk. Mégis folyton azt tapasztalom, hogy valaki rendszeresen intézi, hogy legyen munkám, ne túl sok és ne is túl kevés. Ez folytonos bizonyíték Isten létezéséről, aki nemcsak megteremtette a világot, hanem gondoskodik is róla, ebbe a rendbe pedig nekem is jó beletartozni.”

Megküzdött szerelem
Még sokáig hallgatnám élettörténetüket, amelyben az a legszebb, hogy megküzdött szerelem az övék. Épp egy emberöltőnyi vándorút van a hátuk mögött. Három éve ülték ezüstlakodalmukat, ahol megújították házassági esküjüket is, amely számukra mindig is megtartó erővel bírt. Lelkészük Anna egyik dalát idézte a hősies küzdelemről, amelyet kedvesével együtt folytat a kilencfejű sárkány ellen. Kitartásuk eredményeképp az élet vizének soha ki nem apadó forrására lelnek. „Időbe telik, amíg egy házasságban a különbségeket megtanuljuk előnynek látni és kiegészülésnek, egymás tükrében a sok hozott seb meggyógyul, és mi magunk is változunk. Ehhez türelemre és hitre van szükség, és arra, hogy részesüljünk a szeretet forrásából. Annyira szép az a szerelem, ami mögött olyan sok minden van már: gyógyulás, egymás felé fordulás és mindaz, amit egymástól tanultunk.”

A Közted és a köztem lévő szeretet című dal a Spotify-on hallgatható meg.

A HolddalaNap Zenekarról, amelynek Gulyás Anna is tagja, itt tudhat meg többet.

Kő Boldizsár munkáit MeseTerek oldalán tekintheti meg a Facebookon.

Képek: Asszonyi Eszter; családi archívum; holddalanap.com