"Gondolj arra, hogy Isten a lábasok és fazekak között is Veled van, és minden feladatodban melletted áll."
Avilai Szent Teréz
Mese vagy valóság?
Akik ott voltak az első hajdúböszörményi Csillagpötty Regionális Református Ifjúsági Találkozón július 4–7-ig, azoknak bizonyára valóság, akik nem jutottak el a rendezvényre, azok számára mindez csak mese marad. Ám olyan mese, amit érdemes elolvasni.
Napjainkban egyre inkább összemosódnak a határok: az országhatárok, a jó és rossz határai, a férfi és női szerepek, igazság és hazugság, mese és valóság. Mi az, ami felnőttnek és gyereknek egyaránt utat mutathat ebben az egyre bonyolultabb világban? A Szentírás.
A Biblia történeteit gyerekként úgy hallgatjuk, mint a meséket. Pedig nem azok. Népmeséinkben ugyanakkor számos bibliai elemmel találkozunk. Ezekre a párhuzamokra, valamint a Szentírás igazságaira szerettek volna rámutatni a szervezők a hajdúböszörményi Csillagpötty Regionális Református Ifjúsági Találkozón.
A négynapos rendezvényre mintegy 250 fiatal látogatott el, akik elsősorban Hajdú-Bihar megyéből érkeztek. Minden napra jutott egy-egy „égből pottyant mese". Az első nap Gencsi Zoltán mondta el a Kilenclyukú híd meséjét. Csütörtökön A pulikutya című magyar népmesét tekintették meg a résztvevők, majd Lovas Kiss Antal néprajzkutató beszélt a történet kapcsán a keresztyén kultúra megjelenéséről a népmesékben. Pénteken Szabó Balázs zenész nem csak muzsikájával, hanem mesemondásával is elvarázsolta a fiatalokat. És ha már népzene, akkor a néptánc sem maradhatott el: minden este táncházban mozgathatták meg az egész napos ülésben elgémberedett végtagjaikat a résztvevők. Utolsó este a Sugalló húzta a talpalávalót. Zenében, sportban és népművészetben sem volt hiány, hiszen a templomban felállított színpadon a mesemondók mellett sok együttes is helyet kapott. Többek között nagy közönségsiker mellett játszott az Andante, a Bordó Sárkány Régizene Rend vagy a Tálentum. A mozogni vágyók a sportcsarnokban nem csak gyorsaságukat mérhették össze, hanem térképolvasó képességüket is a tájfutó versenyen. A templomkertben pedig a kézművesek nem csak portékáikkal várták a fiatalokat, hiszen a vállalkozó kedvűek a mesterséget is kipróbálhatták.
A mozgalmas napokban azonban az elcsendesedésnek is fontos szerepe volt. Az áhítatokon és a zenés dicsőítésen is érezni lehetett az Úr áldott jelenlétét. Különleges elcsendesedésben volt része annak, aki végigment a templomtoronyban kialakított imasétán. A hat állomáson a párkapcsolatokért imádkozhattak a fiatalok. A résztvevők meghallgathattak egy hangfelvételt, amelyen egy hat éves kislány – a maga tiszta őszinteségével – mesélt a szerelméről; megtekinthettek képeket, amelyek segítettek leborulni Isten elé; a palackpostába pedig mindenki beletehette a másik nemnek szánt kérdését. Az imaséta végén a fiút, a lányt és az Istent jelképező fonalakból fonhattak maguknak erős köteléket jelentő karkötőt a fiatalok. Sokakat mélyen érintett a láthatatlan színház is, ahol bekötött szemmel, többi érzékszervükre hagyatkozva aktív részeseivé válhattak bibliai jeleneteknek, többek között a keresztre feszítésnek is. A negyedik nap egy zarándokúttal, majd úrvacsorával zárult, a templomból kilépve minden résztvevő külön kapott áldást az Áldások utcájában.
A négynapos Csillagpötty után testileg kissé fáradtan, de lélekben megerősödve távozott mindenki Hajdúböszörményből. A feltöltődésre pedig szükség is van, hiszen még egy év van hátra a Csillagpontig. És ez nem mese, hanem valóság. Aki nem hiszi, járjon utána...
v. Csernáth Erzsébet