"De mit mondhatnék? Azt sem tudjuk, mi történik a nap végén, akkor honnan tudnánk, mi lesz öt év múlva? Meg kell tanulnunk Istenre bízni a kérdéseinket, és egyszerre csak egy napot végiggondolni. Az ember hajlamos várakozásban élni, vár a megfelelő körülményekre, míg mindenre garanciát és választ nem kap. Aztán az élete végén ráébred, hogy mást sem csinált, csak egész életében a megfelelő pillanatot várta."
Miért akar Isten engem?
A Jelenések könyvét olvasva 14 locust találunk – igeverset, illetve hosszabb igeszakaszt –, amelyet a szakirodalom doxológia néven tart számon.
Többségében az Atya Istent, de vannak olyan versek, amikor az Atya Istent és a Bárányt együtt, sőt, két alkalommal kizárólag a Bárányt, azaz Jézus Krisztust dicsőítik. Ezek egyike az 5. rész 9. és 10. verse, amely számomra különösen is fontossá vált. Íme: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, / és feltörd annak pecsétjeit, / mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek / minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; / és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket…” (RÚF)
A publikáció teljes tartalma az alábbi linken olvasható: