Saját gyülekezetvezetési tapasztalatai ihlették a módszertan megszületését – írja a könyvben. Milyen konkrét tapasztalatok voltak ezek?
A csömöri gyülekezet egyike volt az első plántált gyülekezeteknek. Kistarcsának volt a szórványa, 2010-ben missziói egyházközségé lett és én első lelkészként kerültem az élére, miután egyházmegyei helyettesítő lelkészként már szolgáltam itt. Az alapoktól kellett elkezdeni a gyülekezeti adminisztrációt és a működési struktúrát. Tudtam segítségért fordulni a kistarcsai lelkipásztorhoz, az espereshez és a környező lelkészekhez, de azt láttam, hogy minden gyülekezetnek megvan a maga sajátos módszere, és ezek a helyi adottságokhoz igazodnak. Nem tudtam mindent máshonnan átvenni. Magunknak kellett kitalálnunk a presbitériummal a gazdálkodási szabályzatot, a könyvelés mikéntjét, az egész szervezeti felépítést. Ahogy a gyülekezet növekedett, templomépítésbe is belefogtunk, így időről időre szükségessé vált mindezt aktualizálni. Ha nem lett volna közgazdasági diplomám és vállalkozói tapasztalatom, nem biztos, hogy meg tudtam volna mindezt oldani. Nagyapám, Lipcsei Gábor Mezőberényben volt lelkipásztor, és láttam az indexében, hogy az 1930-as években a debreceni teológián olyan tantárgyai is voltak, mint az egészségügy, mezőgazdaság, pénzügy. Ma hiányzik ez a fajta gyakorlatorientált szemlélet az oktatásból, ez is adta az ötletet a diagnosztikához.

Az, hogy a válságkezeléssel is foglalkozzak, már a templomépítésünk után fogalmazódott meg bennem. A nemzetközi színtér történéseit nem tudtuk teljesen kívülállóként szemlélni: a 2008-as gazdasági válságtól kezdve a migráción és a koronavírus-járványon át az energiaválságig és a szomszédban zajló háborúig valamilyen mértékben mindegyik érinti gyülekezeteinket. E folyamatokon keresztül Isten ébresztette föl bennem azt a gondolatot, hogy ezzel foglalkozni kell, mert nem láttam jelét annak, hogy az egyházban a válságkezeléssel kapcsolatos tapasztalatokat bárki is összegezné, rendszerezné és iránymutatásokat fogalmazna meg a gyülekezetek számára. Mindez arra motivált, hogy végezzem el a Budapesti Metropolitan Egyetem Szakirányú Továbbképzési Központjának EMBA Turnaround menedzsment szakját is, ahol ezzel foglalkozhattam. A könyv és a kapcsolódó módszertan az ottani szakdolgozati kutatásnak az eredménye.

Az egyházközségi diagnosztika alapjául a Noszkay Erzsébet közgazdász professzor által kidolgozott PALWONS módszer szolgált. Mit érdemes tudnunk erről?
A PALWONS módszer lényege, hogy mindig az aktuális helyzetet vizsgálja, elemzi, és úgy fogalmazza meg a kérdéseket és állít fel tendenciákat, hogy az az itt és mostról adjon hiteles képet, látható és láthatatlan összefüggéseket is vizsgálva. Így megfelelő döntéseket tudunk hozni a tervezés, stratégiaalkotás vagy cselekvési tervek kidolgozása terén. Ennek a megközelítését és eszközeit vettem át, mint például a kérdőívek, személyes beszélgetések, a dokumentumok vizsgálata. Igyekeztem emészthetőbbé és a gyülekezeti gyakorlatban alkalmazhatóbbá tenni ezt a fajta diagnosztikát, adaptálva az egyházi környezetre, a gyülekezet működésének egy-egy sarokpontjára fókuszálva.

A módszertan kidolgozásában témavezetőként volt a segítségemre Noszkay professzor asszony, amit ezúton is köszönök neki! Ugyancsak köszönettel tartozom Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki püspöknek is, aki külső konzulensem volt és a könyvem szakmai lektora. Nagyon megtisztelő volt, hogy vállalta ezt, mert püspökként és zsinati lelkészi elnökként nagyon nehéz válsághelyzeteket kellett kezelnie. Az ő látása, felismerései, visszajelzései, értékelése bátorítottak fel arra, hogy merjek továbblépni a szakdolgozatom után és merjem a módszertant az egyházunk gyakorlatában is alkalmazni. Püspök úr általában igen kritikus a különböző tudományoknak és tudományágaknak a teológiába való bevonása kapcsán, ezért izgultam is, hogy mit fog szólni a témámhoz, de nagyon pozitív véleménnyel volt róla és azóta is számíthatok a segítségére. Emellett a kezdetektől fogva nagyon sok bíztatást és bátorítást kapok Balog Zoltán jelenlegi dunamelléki püspöktől és Nyilas Zoltán északpesti esperestől is.



Hogyan jelenhet meg az egyházközségi diagnosztikában a lelki oldal?
Amikor diagnosztikát készítek, imádságban az Úr elé viszem. Ha csak saját tudásomra, tapasztalatomra hagyatkoznék, az kevés lenne. Nagyon fontos az, hogy az Úr vezetését kérjük, mert csak így válhat a diagnosztika a megújulás eszközévé. Ez az én részem ebben. A gyülekezet része pedig az, hogy amikor kézbe veszi a diagnosztikai elemzést, akkor képes-e felismerni egyéni felelősségét a folyamatokban és őszinte bűnvallással, Isten felé fordulva aktív és áldozatkész részesévé válni a gyülekezet megújulásának.

A válságkezelés során hogyan kapcsolódik össze ez a lelki és a szakmai oldal?
Azzal kezdem, hogy a kutatásaim során rádöbbentem arra, a modern kori válságkezelés módszertana és folyamata egy az egyben párhuzamba állítható azzal a folyamattal, ahogyan a teremtő Atya a bűn miatt válságba került emberiség megváltását, azaz válságkezelését megvalósítja. Erről részletesebben is írok a könyvemben. A Szentírás arra is rámutat, hogy az életünkben újra és újra felbukkanó válsághelyzetek a bűn következményei. Ennek felismerése és megélése félelmetes, nem egy esetben sokkoló, de nem szabad csak a kudarcot és a veszteséget látni. Egy válsághelyzet mindig magában hordozza az Istennel való kapcsolat megerősítését és a megújulás lehetőségét. A kérdés mindig az, mit teszünk, miután rádöbbenünk arra, hogy az emberi gyarlóság és a bűn következtében kerültünk szorult helyzetbe? Elrejtőzünk Isten tekintete elől, ahogyan Ádám és Éva tette az Édenkertben, vagy őszinte bűnbánattal, szemünket lesütve állunk meg Teremtőnk előtt és valljuk meg: Uram, vétkeztem, bocsáss meg, szükségem van rád?

Az egyházközségi válságkezelés lelki oldalának ezek a kiindulási pontjai. Erre a biblikus alapra épül rá a szakmai módszertan, mint például az, hogy a válságkezelés nem egyszemélyes küzdelem. Még akkor sem, ha valakinek konkrétan megállapítható a felelőssége. Az egyházközségi válságkezelésben óriási szerepe van a gyülekezet imatámogatásának és a lehetőség szerinti aktív részvételének. A közös küzdelem eredménye nem maradhat el, hiszen irgalmas és szabadító Istenünk van. Ennek megtapasztalása pedig egyszerre erősíti a közösség összetartozását és az egyéni hitéletet.

Bűnbánat esetén általában nem csak a bűnre, hanem a bűnösre is rámutathat az ember. Nem válhat ez megbélyegzéssé, az őszinte szembenézés akadályává?
Az egyházközségi diagnosztika egy segítő szolgálata egyházunknak. Nem az a cél, hogy leleplezzük a felelősöket és ítélkezzünk felettük. A cél egy hiteles tükör felmutatása a közösségnek, amely azokból az anonim válaszokból és információkból formálódik ki, amelyet maga a gyülekezet fogalmazott meg. Ha valaki egy ilyen objektív tükörbe belenézve úgy érzi, áldozata annak, amit lát, és nem pedig okozója, akkor ott komolyabb lelki problémák is vannak, és ez túlmutat a diagnosztika hatáskörén. A diagnosztika hatékonyságát, hitelességét és eredményességét segíti, hogy olyan diagnoszta lelkipásztorok végzik az elemzést, akik nem érintettek a gyülekezet ügyeiben és nem elfogultak egyes szereplők irányában. Az egyház és azon belül is a gyülekezetek megújulásáért dolgozunk.



A módszertan alkalmasságot nem vizsgálhat, de a személyiség gyengeségeit és erősségeit igen. Nincs ellentmondás vagy legalább feszültség e kettő között?
Véleményem szerint nincs. A korinthusiakhoz írt második levél 3. fejezetének 5. versében olvassuk: „a mi alkalmasságunk Istentől van”. Ez érvényes a lelkészi, a presbiteri és a többi szolgálatra nézve is. Én például vállalkozó közgazdász voltam a teológiai tanulmányaim előtt, emberileg nézve alkalmatlan a lelkészi szolgálatra. Az Úr mégis kiválasztott és ráállított erre az útra. Amit azóta elértem, amivé azóta formálódta, azt mind az Úrnak köszönhetem.  Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, nekem is van felelősségem abban, hogy a személyiségem engedi vagy gátolja az Úr munkálkodását. Az Emberi erőforrás diagnosztika során kapott visszajelzések az önismeretben segítenek. Azoktól kapunk visszajelzést, észrevételt, akik mellé Isten állított, hogy együtt hirdessük az evangéliumot és együtt építsük az Ő egyházát. Az önismeret és az ebből fakadó megújulás nem önös célt szolgál.

A módszertan fontos része az elmélet mellett a gyakorlati diagnosztizálás, amelyet azonban a könyvből nem lehet elsajátítani. Hogyan tanulható meg mégis?
A gyakorlati módszertan együtt készült el az elmélettel és már 2023-ban elkezdtem alkalmazni. Eleinte szűk körben hirdettem a diagnosztizálás lehetőségét, majd a Presbiteri Szövetség felkarolta és segített az országos elterjesztésében. Szépen lassan elkezdtek jelentkezni a gyülekezetek. Zsinatunk Missziói Szolgálata idén januárban felállított egy Diagnosztika és válságkezelés munkacsoportot, amelyik hivatalos keretek között koordinálja ezt a munkát. Most ott tartunk, hogy csak 2027-re tudjuk vállalni a következő diagnosztikát. Idén november 21-23. között Balatonszárszón került sor az első diagnoszta lelkészképzésre, amelyen tizenhat lelkész vett részt. A cél, hogy egy országos hálózatot építsünk ki és minden egyházkerületben elérhető legyen egy szakképzett diagnoszta csapat. Steinbach József dunántúli püspök és zsinati lelkészi elnök, valamint Balog Zoltán püspök is teljes támogatásáról biztosította a munkacsoportot, és bízunk benne, hogy egyre többen ismerik föl mindennek a jelentőségét a lelkészek és presbiterek közül.

Mit lehet mindebből a teológiai alapképzésbe is átemelni?
Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy a budapesti teológián már része a tananyagnak a diagnosztika és válságkezelés. Literáty Zoltán dékán úrral most azt tervezzük, hogy egy féléves szeminárium keretén belül bármelyik évfolyamról érkező teológus teljes képet kapjon a diagnosztikáról és a válságkezelésről. Ezen belül nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is nagy hangsúlyt kapna, akár olyan lelkészek meghívásával, akik személyesen éltek meg válsághelyzeteket. A többi teológia rektorának is elküldtem a könyvet, illetve egy tájékoztatót erről a módszertanról, felkínálva a lehetőséget a képzésre. Bízom abban, hogy idővel mindegyik teológia hallgatói meg fogják majd ismerni ezt a lehetőséget. A Presbiteri Szövetséggel pedig azon dolgozunk, hogy a presbiterképzésnek is részévé váljon.

Az eddigi eredmények és a jövőbeni tervek közül melyeket érdemes kiemelni?
A diagnosztizált gyülekezetek visszajelzései pozitívak és bátorítóak, így ezt a megkezdett utat folytatjuk. Napirenden van egy válságkezelő stáb összeállítása élő hitű, az egyház iránt elkötelezett különféle szakemberekből, hogy szükség esetén azonnal bevethetőek legyenek. Hosszútávú cél a diagnosztikai és válságkezelési tapasztalatok összegyűjtése és publikálása, valamint azoknak a területeknek a kutatása (pl. életciklusok), amely hiánypótló az egyházunkban. Az, hogy két év alatt idáig jutottunk, számomra csoda, ugyanakkor annak a jele is, hogy az Úr áldása kíséri egyházunk megújulását célzó törekvésünket.
 

Barna Bálint
Képek: Hurta Hajnalka / reformatus.hu