Miért fontos, hogy a fizikai jóllétünkre ne esztétikai kérdésként gondoljunk?

Vitán felül áll, hogy az életmódunk egészségügyi kérdés, ezért kár ebből hiúsági kérdést csinálni. Az egyik leglényegesebb tényező, hogy a testmozgásnak milyen megelőző szerepe van az olyan fő halálozási okok redukálásában, mint a szív-és érrendszeri katasztrófák, a daganatos betegségek, a légzőszervi és emésztőrendszeri megbetegedések. Ezekre nagyobb hatással tudunk lenni a mozgással, mint az átlagember gondolná, de igaz ez a mentális állapotunkra is, hiszen a pszichés állapot nem választható le a testről.

Az elhízás és a testsúly méregetése kapcsán érezzük leggyakrabban a mozgás szükségességét – miért vesszük rá magunkat mégis nehezen?

Ez főként a pszichológia területe, de vannak elméleteim erre. Például az, hogy az egyén milyen mintát látott a szüleitől, milyen ingerek érték gyermekkorában, az iskolában, a testnevelésóra jó volt-e vagy sem, illetve a baráti társaság sportolt-e valamit. Szintén meghatározó az egyéni beállítottság, hogy hiperaktívabb vagy visszafogottabb emberről van-e szó, és az is, hogy már felnőttként lelt-e valaha örömet valamilyen sportban. Előfordulhat olyan is, hogy ahhoz, hogy valaki mozogni kezdjen, „rá kell ijeszteni”: például kap egy lesújtó laboreredményt, ettől megijed, akár halálfélelme lesz, és ez fogja motiválni a továbbiakban. Összességében a külső motivációk mellé meg kell találnunk a belső motivációnkat a mozgás elkezdéséhez. Továbbá a legtöbben nem veszik elég komolyan, hogy mekkora hatással van az életmódjuk az egészségükre, messze nem elegendő orvosoktól és gyógyszerektől várni a gyógyulást. Hiszen egyik se váltja ki azt, gondolok itt a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, az elegendő alvás és a stressztűrés és -kezelés hatására. A felsoroltakat nem tudja egy külső személy, orvos, terapeuta vagy bármilyen gyógyszer kiváltani.

Törvényszerű, hogy az egészségünkkel kapcsolatos negatív hírekre így reagálunk?

A kérdés inkább az, belátja-e az illető az ok-okozati összefüggést a mozgásszegény életmód és az egészségügyi állapota között? Magas vérnyomás esetén nem elég bevenni egy tablettát az értékek megváltoztatásához. Sőt, a gyógyszeres kezelésnek igazából mellékesnek kellene lennie a mozgás mellett – egészen addig, amíg az orvos szükségesnek tartja.

Hogyan döntsük el, milyen mozgásforma jó nekünk?

A legfontosabb, hogy szeressük az adott sportot. Ha valaki nem szeret futni, akkor ne fusson, hanem keressen egy mozgásformát, amit szívesen végez rendszeresen. Lehet ez akár tánc, labdajáték, fitness, csoportos óra, túrázás, bármi. Téves berögződés, hogy ha sokat izzadunk, akkor zsírt égetünk, ha így lenne, akkor minden fogyni vágyó szaunába járna. Az izzadás víz- és ásványianyag-vesztéssel jár. A mozgás rendszeressége és a kalóriadeficit, illetve az utólagos kalóriaégetés az, ami eredményt hozhat. A sportág szeretete mellett fontosak a kiegészítő mozgások is, amit az élsportban keresztedzésnek hívnak: például egy futó azért végzi ezeket, hogy ne legyen túlterheléses sérülése, illetve, hogy fejlődjön és jobb eredményt érjen el.

Miért csúszunk könnyen abba, hogy a teljesítményt hajszoljuk ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat?

Az embernek szükséges látnia, hogy amit végez, annak mi az értelme, és milyen célokat tud kitűzni maga elé. Ez mindenkiben benne van, az agynak nehezen elviselhető a stagnálás. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy mi az a mozgás, amit akkor is végeznék, ha semmilyen eredménnyel nem járna és az egyetlen hozadéka az örömszerzés lenne. Sokan csak ezért mennek focizni. A teljesítménykényszer és az eredményorientáltság helyett érdemes tehát az örömszerzésre és a kikapcsolódásra áthelyezni a fókuszt. 

Milyen előnyei vannak, ha egyedül vagy közösségben végzek egy adott mozgást?

A közösségnek nagyobb a motivációs ereje: ha nincs kedved mozogni, a többiek úgyis megfűznek arról, hogy ne hagyd őket cserben. Ez sport közben is megtörténhet: aki egy kicsit lemarad, azt biztatják, hogy meg tudod csinálni. Valaki azonban azt szereti, ha nem zavarja senki, így tud feltöltődni és relaxálni.

Lehet-e a sport az imádság tere?

Ha a test elfárad, könnyebben kerül nyugalmi állapotba, így pedig akár könnyebben tud kapcsolódni Istenhez. Az, hogy ez a sport alatt vagy után történik meg, részletkérdés. Hosszútávfutók között ismert a futótransz jelensége, amikor az egyén meditatív állapotba kerül – egy hívő ember ezt istenélményként élheti meg.

Élhet-e azzal a kifogással egy kis faluban élő, hogy nincs vagy nagyon kevés a lehetősége a sportolásra?

Mivel laktam falun, ezért tudom, hogy kevesebb helyre lehet elmenni, kevesebb sportágat lehet kipróbálni. De ehhez is kreatívan kell hozzáállni: túrázni, futni szinte mindenütt lehet, sétálni úgyszintén. Az Egészségügyi Világszervezet javaslata napi tízezer lépés megtétele, ami rengeteget számit. De nem is kell egyből ennyit, kezdjünk csak ötszázzal vagy ezerrel! Németországban vannak olyan egészségbiztosítók, akik egy bizonyos összeget jóváírnak azok számára, akiknek megvan X számú lépése egy nap során. Ez ösztönző tud lenni. Fontos, hogy csak addig mozogjunk, amíg jól esik: tíz percig bírtunk sétálni? Akkor két hétig sétáljunk minden nap ennyit, majd próbáljuk meg, megy-e tizenkét perc. Gyakran halljuk, hogy lépjünk ki a komfortzónából. A sportnál az elején ez nem szükséges, maradjunk meg abban, ami kényelmes, hagyjuk a testünket adaptálódni a terheléshez. A hosszú felvezetés kulcs ahhoz, hogy ne negatívan éljük meg a mozgást, és elkerüljük a túlterheléses sérüléseket. A futás elkezdéséhez sem kell egyből futni, mert ez egy dinamikus sport, ahol a teljes testsúly fog dinamikusan talajt és ha erre nincs felkészítve a szervezet, könnyen sérülés lehet a vége. Kezdjünk sétával, majd jöhet a gyors gyaloglás és a kocogás. Remek megoldás lehet az emelkedőn sétálás is, hiszen preventívebb, kíméletesebb a futásnál és viszonylag magas az energiafelhasználása.

A holisztikus egészségszemléletnek a táplálkozás ugyanolyan fontos része, mint a mozgás – mit érdemes tudnunk a kettő kapcsolatáról?

Ne az internetet böngésszük, hanem forduljunk dietetikushoz, mert nem fogunk tudni eligazodni a nekünk legmegfelelőbb étrendek között. Nem érdemes divatdiétákat sem követni. A szakemberek között is azokat válasszuk, akik egyetemi szinten tanulták ezt, hiszen ma már egy egyhétvégés kurzus során is lehet táplálkozási tanácsadói oklevelet szerezni. Köztudott, hogy a fogyáshoz kalóriadeficit szükséges, az viszont egyénenként eltérő – és számtalan tényezőtől függ a nyugalmi anyagcserétől az életmódon és a meglévő betegségeken keresztül a végzett munkáig –, hogy milyen arányban kell bevinni zsírt, szénhidrátot és fehérjét. Gyakori tévhit, hogy táplálékkiegészítőket kell szedni a fogyáshoz. Ha ezt orvos nem írta elő, nincs rá szükségünk. A fehérjekészítmények semmivel sem jobbak, mint bármilyen állati vagy növényi fehérjeforrás. A koncentrált tejsavóporok sem. Fontos tudni: a boltok polcain található élelmiszereket minden esetben bevizsgálják, a táplálékkiegészítőket azonban véletlenszerűen. Fogyasszunk minél többet a természetes, azaz nem feldolgozott élelmiszerekből! Azt javaslom, minél inkább „tányérkész” egy étel, annál jobban nézzük meg az összetételét. Szintén gyakori, hogy túlbecsüljük az egyes mozgások kalóriaégetését és alábecsüljük a bevitt kalóriát: fociztunk egy órát, jól leizzadtunk, azt hisszük, hogy elégettünk ezernél is több kalóriát, de ha elfogyasztunk egy tábla csokit, még mindig pluszban leszünk. Nem kellemes dolog számolgatni, de az elején szükséges, később pedig úgyis beáll és megértjük, miben mennyi kalória van. Van más módszer is: a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége elkészítette az Okostányér nevű táplálkozási ajánlást, amely felnőttekre egy gyerekekre egyaránt összegyűjtötte az egészséges táplálkozás alapelveit, például a napi étkezésünkben mennyi zöldség, gyümölcs, gabonaféle és tej, tejtermék, tojás, hús vagy hal legyen.

Lehet-e számszerűsíteni, hogy az egészséges életmódnak mekkora része a mozgás és a táplálkozás?

Nem érdemes. Ugyanolyan fontos mindkettő, sőt, ide tartozik még a regeneráció, azaz az alvás is: hiába eszünk egészségesen és mozgunk sokat, ha 3-4 órát alszunk naponta, ennek előbb vagy utóbb súlyos következményei lesznek. De az életmódunk része az is, hogy milyen a mentális állapotunk vagy milyenek a szociális kapcsolataink. A legideálisabb az lenne, ha mindenre elég időnk jutna.

Az átlagember életmódja szinte mindig hiányt szenved valamiben: rosszul táplálkozunk, keveset mozgunk, nem alszunk eleget, sokat dolgozunk, káros szenvedélyeink vannak, bezárkózunk a négy fal közé és a képernyő elé – hogyan találjuk meg az ideális egyensúlyt?

Nekem egy módszer működik több, mint tizenöt éve és az a tervezés – konkrétan beleírom a naptáramba, hogy mikor fogok edzeni. Betartom az alvásidőt – ez is tervezést igényel! –, kinyomom a sorozatot, leteszem a könyvet még akkor is, ha nagyon érdekes rész jön, hiszen reggel csörög az óra és kelni kell. A táplálkozás hasonlóan tervezett, heti egy nagy bevásárlást végzek (erre van időm) és a sütés-főzés is tervezett, általában két napra előre elkészítem az ételt és porciózom. A legjobb tanácsom az lenne, hogy aki változtatni szeretne az életmódján, írja be a naptárjába, mikor kell lefeküdnie és felkelnie, mikor tud mozgásra szánni időt és mikor tud főzni, barátokkal találkozni, kikapcsolódni. A pszichológia szerint, ha egy tevékenység nehezünkre esik, mint például a mozgás, érdemes azzal kezdeni a napot, tehát akár munkakezdés előtt. Vagy ha rugalmas a munkavégzésünk, akkor napközben, mikor még van elég energiánk. Ez az elején nehéz lesz, körülbelül három hét után válik rutinszerűbbé – azután pedig életmóddá.

Képek: Dezső Attila