Az ünnepi istentiszteleten Takaró András délpesti esperes hirdetett igét az alkalom meghívóján is feltüntetett igevers, Ézsaiás könyve 43. fejezetének 1. verse alapján: „Így szól az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Felemelő és megerősítő ez az üzenet egy olyan napon, amely bizony egyháztörténeti esemény – fogalmazott. Az előzményekre utalva, a nehézségek elkendőzése nélkül, őszintén megvallotta, hogy a gyülekezetről „sok baj, sok gond, sok feszültség, sok-sok nyomorúság” jutott eszébe elsőként. Ugyanakkor mindig volt felállás és újrakezdés, mindig jött valaki segítségül, fűzte hozzá.  Az elöljáró megköszönte a helyettesítő lelkipásztorok – Ágoston Géza és Krajczár János – szolgálatait, majd hálát adott Schwancer Pál néhai lelkipásztorért, aki fájóan rövid szolgálat után 2024 októberében hazatért Teremtőjéhez. Az esperes kifejezte, hogy ma új korszak kezdődik Tóth Róbert és a gyülekezet életében is.

„Vedd és hidd nagyon komolyan, igaz valóságként azt a csodát, hogy ma hozzád, hozzátok maga a Teremtő Isten szól. Neked mondja: Ne félj!” – a Bibliában szinte naponta, különböző élethelyzetekben szólal meg így Isten. Folyamatosan, okkal és céllal üzeni mindenkori népének és nektek: Ne félj! „Valamit tud az Isten a jelenről és a jövőről, és nem baj, ha az ember ki meri mondani, hogy van benne félelem. Az élő Isten soha nem téved, nem ijesztget, hanem felkészít. Ne feledd, amikor e gyülekezet élére állított téged – szólt a lelkészhez fordulva – Isten valamiért előre szólt: Ne félj! Ne félj, mert szeret téged, fontos vagy neki, és fontos az itteni szolgálatod és a szentmártonkátai gyülekezet: Ne féljetek! Azért ne félj, mert megváltottalak: ez legyen életed, lelkipásztori szolgálatod sziklaszilárd alapja!”

A gyülekezet számára is igaz ugyanez az üzenet – tette hozzá az esperes. „Azért nem félek semmitől, mert meg vagyok váltva, mert az életem Jézus Krisztusé. Ennek a megváltottságnak az öröme áradjon belőled! Ezt sugározd a mosolyoddal, a szavaiddal, a bizonyságtételeddel, minden szolgálatoddal! – fordult ismét Tóth Róberthez az elöljáró. „A Golgotán nem tömegmegváltás történik. Ott Jézus Krisztus úgy halt meg minden emberért egyenegyenként, és név szerint értünk is, hogy felvitte mindazt, aminek nincs megoldása, és amit egyedül az Ő vére tud tisztára mosni. Ennek valóságát pecsételje meg az általad választott ige: enyém vagy!”

Takaró András felidézte azt is, hogy korábban szolgált itt Vizi István lelkész a feleségével, Nemezes Mária gyermekmissziói szolgálóval együtt az ébredés emberei voltak, és szolgálatuknak maradandó gyümölcsei lettek. „Ebben az ősi gyülekezetben ezek a gyökerek még élnek, és ki fog hajtani a sarj” – fogalmazta meg hitben és biztatásul. „Nem akarok köztetek tudni másról, csak Jézus Krisztusról, és róla is mint megfeszítettről. Így induljatok közösen az útra!” – biztatta az ünneplő közösséget az esperes.

Közös imádság után előbb Lázár-Veres Eszter gimnazista éneke, majd a református iskola kórusa dalban köszöntötte az új lelkészt.

A hivatalos beiktatás szolgálatát Takaró András végezte. Az Úr asztalánál átadta a lelkészi szolgálat szimbólumait, a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét. A délpesti egyházmegye lelkészközösségének nevében áldott, félelem nélküli szolgálatot, érzékeny szívet kívánt Tóth Róbertnek, és hogy bátran hirdesse: „Jézus Krisztus megváltott gyermeke vagyok”. A jelen lévő palástos szolgálattevők egy-egy áldó igével kértek áldást a beiktatott lelkészre.

Az ilyenkor szokásos nyilvános presbiteri gyűlésen az esperes köszöntésre kérte fel Simonné Bozsik Anikót, a Székely József Református Általános Iskola igazgatóját. Az igazgatónő kifejezte, hogy a református közoktatási intézmények alapvető nevelési célja a „tegyetek tanítvánnyá minden népet” missziói küldetés, amelynek megvalósításában kérik most az új lelkész segítségét. Bátorításként pedig a 37. zsoltár szavait idézte köszöntésül: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik.”

Ezután Skoda Ferenc gyülekezeti főgondnok, a község polgármestere köszöntötte a lelkészt és a megjelenteket. Említést tett a gyülekezet sok próbatételéről, köztük is a lelkipásztor-keresés és -kiválasztás megterhelő folyamatáról. „Sok imádság, türelem és alázat eredménye a mai nap” – emelte ki, méltatva az új lelkész lendületes hozzáállását és a presbitérium lelkes munkáját a közösség fennmaradása és épülése érdekében. A Zsoltárok könyve 25. fejezetének 2-3. verseivel kérte Isten áldását Tóth Róbert életére és szolgálatára, majd átadta neki a gyülekezet, valamint az önkormányzat ajándékát.

A köszöntésekre válaszolva a beiktatott lelkipásztor kifejezte, hogy szüksége is van az igei biztatásra és erőre, és aztán erről is tett bizonyságot. Felidézte a lelkésszé szentelésekor kapott igét, amely egykor Ábrahámnak szólt: „Megáldalak, hogy áldás legyél.” „E nélkül nem lenne értelme itt állnom és elindulnom a szolgálatra” – mondta –, „mert áldottnak lenni azt jelenti, hogy Isten áldása rajtad keresztül is árad, hogy körülötted Isten dicsősége látszik meg.” Elmesélte azt is, hogy miként kapott igei megerősítést a szentmártonkátaiak hívásának elfogadására, és ez alapján döntött, noha volt benne félelem is. „Melyik gyülekezet nem nehéz? Melyik szolgálat nem nehéz? Az, amit nem csinálunk” – foglalta össze találóan. Végezetül őszinte köszönetet mondott a gyülekezetnek a támogató bizalomért és szeretetért.

A Himnusz eléneklésével és az esperesi áldásmondással záruló ünnepi istentisztelet után a református iskolában szeretetvendégség várta a résztvevőket. 

Képek: Vargosz