Nem valódi úti beszámoló Koreából

A keresztyéni szeretet, mint a tudatos és intézményes kapcsolatépítés indítéka? Ilyenek a koreaiak, köztük a keresztyének: egyszerűek, praktikusak, nekilátnak a dolgoknak, építenek. Kapcsolatokat is. Missziót is. Magyarországon is.

Ők (a pontosság kedvéért: a Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyházáról, röviden PROK-ról van szó, a kisebbikről a két nagy koreai protestáns egyház közül) keresik meg a Dunamelléki Református Egyházkerületet a rendszerváltás után. Ők küldenek missziós lelkészt azóta is hozzánk, ők szorgalmazzák az egyetemek közötti együttműködést, ők ajánlanak fel nagylelkű adományt általunk megjelölt célra. És nem kérdőjelezik meg, amit kijelölünk, hanem elfogadják adottságként, és erre építenek szívósan tovább: látogatják a baranyai falut, ahol a templom az ő segítségükkel épült fel, számon tartják őket, testvérgyülekezetet keresnek hozzájuk Koreában, nem törődve a nyelvi és földrajzi-kulturális távolság adta nehézségekkel.

A testvérgyülekezet pedig küldöttséget meneszt Hidasra, majd – összefogva az egyházmegyéjükkel – meghívja az újdonsült testvéreket magukhoz, és mivel ez a látogatás csak úgy jöhet létre, nagyrészt meg is finanszírozza az utat (amihez a Dunamellék is hozzátett). Mindezt jókedvvel, szeretettel, figyelmesen és kedvesen. Csak hogy a hidasiak lelkésze, gondnoka és egy presbitere is hírét hozhassa, milyen a testvérgyülekezet közössége, temploma, istentisztelete, szokásai – hite.

És mivel a miénknél árnyalattal nagyobb, de több mint ötször annyi lakosú ország közép-keleti részén található Jongdzsu-beli Dzsungang gyülekezet egy általunk kevéssé ismert kultúrában gyökerezik, hát az út célja nemcsak a gyülekezet életébe bepillantást nyújtani, nemcsak az egyházmegye zsinati ülésén részt venni és szólni Hidasról és a Dunamellékről, nemcsak a nagy egyházi szervezet főtitkárával találkozni és beszélgetni, hanem Koreába is belekóstolni, átvitt értelemben és szó szerint.



A sámánizmus, a buddhizmus és elsősorban a neokonfucianizmus tárgyi és gondolati hagyományával, a tradicionális életmóddal, a küzdelmes történelemmel egyetemben, mert mindezek is ők. Egyébként ez utóbbi miatt is éreznek közel minket magukhoz: a családok, a nemzet mesterséges elválasztottsága fájó sebként minduntalan megmutatkozik már akár csak néhány mondat után.

De ami valóban összeköt, az a hit – minden töredékességen és tökéletlenségen, verbális kommunikációs nehézségen és kulturális különbségen túl működően. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.

Regéczy-Nagy Enikő
külügyi titkár (Dunamelléki Református Egyházkerület)