„...nem ésszerűen desztillált általános tételekben dobog az egyház szíve, hanem éppen leginkább azokban az irracionális lelki mélységekben, amelyek egyéni sajátosságok színeiben gazdagok."
Victor János
Olvasni jó!
Sok gyerek küzd olvasási nehézségekkel, de még a kamaszoknak is gyakran meggyűlik a baja a szövegértéssel. A hosszas magyarórai műelemzéseket nem élvezik, és végképp nem tudják maguktól megismételni. Az irodalom történetét tanulmányozva gyakran nem jutnak el a kortárs művekig, ha pedig kézbe vesznek egy-egy könyvet, az nem az érdeklődésüknek megfelelő, nehezen érthető kötelező olvasmány. Mégis, hogyan lehet akkor olvasóvá nevelni őket?
Kérdésünket Pásztor Csörgei Andrea válaszolta meg. A Kaméleon Olvasóklub olvasásnépszerűsítő program szakmai vezetője, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa, valamint a Manó Könyvek Kiadó szerkesztője szerint a jó könyv szövegében és megjelenésében is kifogástalan.„A legfontosabb, hogy megszólítsa a gyerekeket, akik gyakran azért nem tudnak a kötelező olvasmányokkal mit kezdeni, mert azok nyelvezete régies. Fontos, hogy nekik szóló, jól megszerkesztett, érthető szövegeket adjunk a kezükbe, a kisebbeknél pedig különösen fontos a minőségi illusztráció" – fogalmazott.
Róluk szóljon
Az internethasználat átalakíthatja a gyerekek tanulási szokásait is: a lineáris olvasás helyett az asszociatív kerül előtérbe, hosszabb szövegek helyett pedig a rövidek. Ennek ellenére a kamaszok szívesen elmerülnek a regényekben a szakember szerint, amit nehezebb értelmezniük, az a líra. Egy biztos: a szépirodalmi szövegek akkor keltik fel leginkább az érdeklődésüket, ha róluk szólnak, és a cselekményük olyan környezetben játszódik, aminek köze van az olvasók életéhez. „Vannak történetek, melyek épp a számítógépes játékvilágról szólnak, ezekre sokszor azoknak is felcsillan a szeme, akik egyébként nem olvasnak. Ha ezeken átrágják magukat, könnyebben nyúlnak talán Jókaihoz is."
Távoli, ködös?
„A Magyar Olvasástársaság egyszer kamaszokat kérdezett meg arról, mit tartanak az irodalomról. Kiderült: azt, hogy az irodalom valami régi, távoli, ködbe vesző dolog. Pedig az irodalom él, a gyermekirodalom is. Nagyon jó író-olvasó találkozók, interaktív irodalmi játékok szerveződnek – fontos lenne, hogy a gyerekeket ezekre elvigyük akár szülőként, akár pedagógusként. A pedagógusok számára is hasznosak lehetnek a kortárs irodalmi estek, hogy a közelmúltban megszületett szépirodalmi szövegeket kulturális értéknek lássák."
Van választásuk
A közhiedelemmel ellentétben a Nemzeti alaptanterv elég teret hagy a pedagógusoknak az olvasmányok kiválasztásában – állítja a szakember. „Nem köti olyan mereven a pedagógusokat a tanítandó művek listája, hiszen javaslatokat kapnak kézhez. Inkább azt látom problémának – bizonyos szempontból érthetőnek is –, hogy a pedagógusok nyúlnak nehezebben új kiadványokhoz, egyszerűen azért, mert nem ismerik őket, és mert azok nem jutnak el hozzájuk. Segédanyagot is sokkal könnyebben találnak a bevett szépirodalmi művekhez. Elsősorban abban látom a jövőt, hogy szélesítsük a pedagógusok látókörét és eljuttassuk hozzájuk a kevésbé ismert, de ugyanolyan értékű műveket."
A Kaméleon
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú képzése, valamint a Kaméleon Olvasóklub épp ezt a célt szolgálják. „Öt éve indítottuk el az olvasóklubot, amely egy négyfordulós levelezős játék. Egy tanéven keresztül játsszák a benne részt vevő gyerekek, akik négy feladatlapot kapnak összesen. Mindig szerepel benne egy kiváló minőségű kortárs szövegrészlet, amelyhez tíz kérdést kapnak. Megadjuk nekik továbbá egy nép- vagy műmese címét, amellyel be kell menniük a könyvtárba, hogy megkeressék a mesét. Ott szintén kapnak további öt kérdést. Játékos, kreatív feladatok ezek, a gyerekek nagyon szeretik. A végén könyvvel jutalmazzuk őket."
Mivel az olvasásértéssel még kamaszkorban is komoly gondok lehetnek, a Kaméleon Olvasóklub egyik rejtett célja a szövegértés és a szókincs fejlesztése játékos formában. "Óriási eredmény, hogy eleinte hetvenhét gyermek vett részt a játékban, ma már több mint ezernyolcszáz. Gyakran kapunk olyan visszajelzést a pedagógusoktól, hogy a gyerekek, akár egy egész osztály is kérte, hogy vegyék meg nekik azt a könyvet, amelyikről szó volt a játékban. A tanárok pedig azért hálásak, mert megismernek új műveket, amelyeket a tanórákra is bevihetnek."
Könyvajánlók
Mivel az irodalomtörténetet az ókortól napjainkig tanítják az iskolákban, egy-két mű kivételével gyakran épp a legújabb kori és kortárs irodalomra nem jut idő. „A konyvkozosseg.hu weblapon közzétesszük a legjobb kortárs gyermek- és ifjúsági könyveket. A kollégáimmal együtt legtöbben egyszerre vagyunk irodalmárok, pedagógusok és szülők. A tanítók és tanárok, az édesanyák és édesapák egyébként a prae.hu, a konyvmutatvanyosok.hu, valamint a barkaonline.hu weboldalakon olvasható könyvajánlók alapján is tájékozódhatnak."
Gyermekirodalmi képzés indult
Hazánkban először indult gyermek- és ifjúsági irodalmi képzés a Károlin az idei tanévtől. A kurzus pedagógiai, pszichológiai és irodalomelméleti elemekből épül fel, a hallgatók tanulnak szerkesztésismeretet, részt vesznek fordítói műhelyben, és olvasóvá nevelési projekteket is kipróbálhatnak. Egyetemistákat és már gyakorló szakembereket egyaránt vonzott a lehetőség - mondja a szakirányú képzés oktatója. Pásztor Csörgei Andrea szerint azért van szükség ilyen jellegű képzésre, mert a tanító- és óvóképzőkben legfeljebb három félév áll rendelkezésre ahhoz, hogy a leendő pedagógusok megismerkedjenek a klasszikus és kortárs szépirodalmi művekkel, míg a bölcsészkarok tanárképzésében általában nem szerepel ilyen tantárgy. „Amikor egyetemre jártam, én is csak egy-egy szemináriumon szedtem fel valamit a gyermek- és ifjúsági irodalomról. Az akkori csoporttársaimmal alkottuk meg később ezt a szakot. A célunk, hogy olyan szakemberek kerüljenek a gyermekkönyvkiadók és a kritikai portálok szerkesztőségébe, valamint az iskolákba, akik minél több szempontból rálátnak erre a területre."
Ha a gyerek kéri
A keresztyén irodalom – legyen az szépirodalom vagy foglalkoztató könyv – ugyanolyan mérce alá kell, hogy essen, mint a nem keresztyén irodalom – mondja a szakember. „Ha irodalomról van szó, a szöveg minősége számít, nem a jó szándék. Lehet, hogy a mögöttes gondolat jó, de ha a szerző nem fogalmazta, írta meg jól a művet, a gyermekek számára is befogadható nyelvezettel, szerkesztőként nem tudunk vele mit kezdeni. Fontos szempont a jó illusztráció is, vagyis a közvetítés minősége ugyanúgy számít, mint a tartalom. Akkor jó a könyv, ha a gyerek kéri, hogy vegyük le a polcról."
Személyre szabott olvasás
Ahány gyerek, annyiféle olvasási mód létezik – mondja Pásztor Csörgei Andrea, aki maga is édesanya. „Nekem három gyermekem van, és mondhatom, mindegyikük más könyveket szeret, más az ízlésük és máshogy szeretnek olvasni. Amikor olvasóvá nevelünk, érdemes megkeresni a gyerekek egyéniségéhez leginkább illő műveket. Erre a tanórákon nem nagyon van lehetőség, de a napköziben vagy otthon igen."
Dráma, báb, mondóka
A gyerekek szeretik a felolvasott vagy fejből elmondott történetek kreatív feldolgozását, az azokhoz kapcsolt játékokat. „Régóta tudjuk, hogy a drámapedagógia édestestvére az olvasóvá nevelésnek, ugyanez igaz a bábozásra is. A kicsik könnyebben belehelyezkednek a történetbe, ha saját kezűleg elkészíthetik valamelyik szereplőt, és eljátszhatnak vele valamit. Nem szabad megfeledkeznünk a népmesék erejéről és hatásáról sem, ezekhez kapcsolhatunk népi játékokat, mondókákat is."
Papírszínház
„Van még egy csodálatos eszköz, a papírszínház. Japánból származik, ez egy fakeret, amelybe lapok illeszthetők, azokon van a mese. A gyerekek csak a képet látják, hátul van a szöveg, amit a mesélő felolvas. Akár el is lehet bújni, akár ki is lehet jönni mögüle. Otthon a lányaimnak gyakran szoktam így mesét mondani, és zsúr sem telik el nálunk e nélkül. Kisgyerekektől azt sosem szabad megkérdezni, hogy mi volt a tanulság, hanem játszani érdemes velük. Például, képzeljék magukat a szereplők helyébe, vagy kártyázzanak. Hogyan? Elmesélünk öt mesét, kártyákra felírjuk a helyszíneket, és aztán kihúzzuk őket, hogy új mesét alkossunk belőlük."
Együtt olvasni
A legegyszerűbb módja a mesék megszerettetésének az együtt olvasás – mondja Pásztor Csörgei Andrea. „A két kisebb gyermekem 9 és 11 éves, ők a mai napig követelik az esti mesét, ahogy én is. Fontos, hogy felolvassunk a gyermekeinknek esténként, nemcsak a mese miatt, hanem azért, mert a mesélés köré teremtődik egy olyan légkör, meghittség, hangulat, ami az egészet csodálatos dologgá varázsolja, így az marad meg a gyerekben, hogy olvasni, könyvet kézbe venni jó."
A Károli egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzési szakjáról és a jelentkezés feltételeiről itt tudhat meg többet.
Jakus Ágnes
Fotó: Füle Tamás