„A 2014-ben indult Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember posztgraduális képzés célja, hogy szakmailag segítse a gyermek- és ifjúsági irodalom iránt érdeklődőket. A Papíralapon sorozat azért született, hogy olyan témák kerüljenek terítékre, melyek érdekelhetik a gyermekirodalmat olvasó laikusokat, szülőket, pedagógusokat, könyvtárosokat, illusztrátorokat, kutatókat, írókat" – mondta el Tarr Ferenc, az este moderátora, aki szintén az első évfolyam hallgatójaként végzett tavaly.

Örömszerző tevékenység
Az első előadó, Sándor Enikő a kanonizáció problémáját járta körül a gyermekirodalomra való tekintettel. „A kánon (a valamilyen szempontból mértékadó írások összessége – szerk.) fogalma magában foglalja azt, hogy nagyon nehezen lehet hozzátenni vagy elvenni belőle bármit. A gyermekirodalom esetében több szempontból is kérdéses a kanonizáció, többek között azért, mert ehhez ideális esetben az olvasók (vagyis a gyerekek) kritikáira lenne szükség, illetve arra, hogy a kötelező olvasmányok szerves részét képezzék a kortárs gyermekirodalmi művek, hiszen ezek rendelkeznek a megértést lehetővé tévő nyelvi regiszterrel (nyelvváltozattal - szerk.). Fontos, hogy a tanárképzésben is halljanak a hallgatók a kortárs gyermekirodalomról, hiszen a tanároknak nagy szabadsága van a kötelező olvasmányok kiválasztásában. Még mindig sok téves elképzelés él a köztudatban a gyermekirodalommal kapcsolatban, ilyen az is, hogy a gyermekeknek szóló irodalom a felnőttirodalom lebutított változata, holott két különálló kategóriáról van szó. A magyar gyermekirodalom kezdetén a megszületett művek célja minden esetben a tanítás, nevelés volt, régen idesorolták a népmeséket, kalendáriumokat is. A hetvenes években Lázár Ervin, Csukás István és Janikovszky Éva művei jelentettek változást a magyar gyermekirodalomban. Az ő műveiknek már a cselekmény és a gyermekszereplő állt a középpontjában, fontos szerepet kapott a humor és az irónia is. Azóta egyre több tanulmány, kutatás foglalkozik a gyermekirodalom kérdésével, egyre több magyar szerző ír gyermekkönyveket. Ideális esetben a gyermekek felfedezhetik a játékosságot az olvasás során, így az örömszerző tevékenység lesz, nem pedig kényszer" – összegezte a gyermekirodalmi szakember.

A könyv öltöztet
Az este második részében Szollár Vera, a Pagony munkatársa tartott előadást Genderproblémák a hazai gyermekirodalomban és preferenciák a kiadói gyakorlatban címmel. „A gyermekkönyvek a szocializáció legelső eszközeként fontos szerepet játszanak abban is, hogyan találkozik általuk a nemi szerepekkel a gyermek és ennek milyen hatása van a fejlődésére. Ha azt kérném, hogy mindenki válasszon ki a könyvesboltból tetszőlegesen három könyvet, amit szeretne, de egyáltalán nem ismer, semmit nem tud róla, biztosan sokan indokolnák a választást azzal, hogy tetszett a borítója. Ha ezt feltételezzük, akkor nagy a kiadó felelőssége abban, hogyan pozicionál egy könyvet már a borítója alapján. Kutatásom során arra fókuszáltam, milyen ikonikus jegyek alapján választanak maguknak könyvet a gyerekek, és a kiadói gyakorlat mennyire van ezzel összhangban. Nyugat-Európában indult el a let books to be books (a könyvek legyenek csak könyvek – szerk.) kampány, melynek célja, hogy a kereskedők, kiadók vegyék le a polcokról a címkézett könyveket, szabaduljunk meg a kalózos fiús, kék borítójú könyvtől és egyszerűen bízzuk a vásárlókra a választást. Ezzel szemben a hazánkban leginkább olvasott gyermekkönyvekben egyértelműen meghatározottak a nemi szerepek" – osztotta meg tapasztalatait Szollár Vera. Az előadó szakdolgozatában kisiskolások között végzett felmérést arról, hogy borító alapján milyen könyveket olvasnának a fiúk és lányok. A kutatás eredménye megerősítette a feltevést, miszerint a borító meghatározza a választást, és bizonyos tipikus szimbólumok (szív, focilabda) vagy színek (rózsaszín, fekete) meghatározzák, milyen nemű gyermekek fogják elolvasni az adott könyvet. A Pagony munkatársa elmondta, szükséges külön megszólítani a fiúkat és a lányokat, ezt pedig egyértelmű jelekkel lehet megtenniük a kiadóknak, akik azonban sajnos legtöbb esetben ma is kihagyják a legfontosabb szereplőket a borítótervezési folyamatból: az olvasókat.

Kötelező, olvasandó, olvasott
A Papíralapon első alkalmát az előadások után beszélgetés zárta Mészöly Ágnes író vezetésével arról, milyen kapcsolatban van egymással a kötelező olvasmányok, az olvasandó (a szakma által minőséginek tartott) ifjúsági irodalom és a fiatalok által ténylegesen olvasott művek halmaza.

A könyvesbolt nyitvatartási ideje korlátozta csak a beszélgetés időtartamát, melynek egyik legfontosabb konklúziója volt, hogy a pedagógusképzésben történő változások lehetnek elsősorban hatással arra, mit olvasnak a diákok. A Károli Gáspár Református Egyetemen folyó Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember posztgraduális képzés egyike ezeknek a változásoknak, melyek hosszú távon hatással lehetnek a közoktatásra.

A sorozat következő alkalmát március 31-én 17:00 órakor tartják a budai Pagony könyvesboltban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők az ingyenes rendezvényre, melynek fő témája a gyermekkönyvek illusztrációinak, illusztrátorainak kérdése lesz.

Horváth Zsuzsanna
Képek: Rácz Levente, www.gyermekirodalom.hu