Ötödik alkalommal kerül sor az UNESCO és a Miniszterelnökség Közös gondolkodás a jövőről elnevezésű konferenciájára, amely minden évben arra keresi a választ, ki az ember és milyen felelősséggel bízta meg a Teremtő – mondta köszöntőjében Mihályi Norbert Jeromos, a kétnapos találkozónak otthont adó Tihanyi Bencés Apátság perjele. „Idén azt keressük, miben áll a vallásos ember felelőssége a teremtett világért, a természetért, a kultúráért, az oktatásért, az elesettekért és kirekesztettekért és főleg egymásért. Közös kérdéseinkre pedig az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunk révén találhatjuk meg a választ” – fogalmazott. A vallásközi párbeszédben a téma szakértői és a kormány képviselői is kifejthetik álláspontjukat, képviselve saját felekezeti kultúrájukat is, hiszen többek között a kereszténység, a zsidóság és a muszlim vallás vezetői is szót kapnak az előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken.

Senki sem külön sziget
„A jövő most kezdődik” – hívta fel a figyelmet Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.
„Az emberi életet a maga integritásában, teljességében kell szemlélnünk, még akkor is, ha mindenki hajlamos arra, hogy a maga egyéni vonatkozásában szemlélje a világot, és tegye fel a kérdést, miért jó vagy nem jó neki valami. Pedig senki sem élhet úgy a világban, mintha ő maga külön sziget lenne, mindenki mindenkivel kapcsolatban van.” Veres András szerint azt a felelősséget, amit egy felnőtt ember a szülő-gyermek kapcsolatban megél, gyakorolhatná akkor is, amikor a fenntartható fejlődésről és a saját ökológiai lábnyomának csökkentéséről kell döntenie – hiszen akkor is dönt, ha nem akar gyermeke jövőjével ebből a szempontból is tudatosan foglalkozni. „Ilyenkor látszik, hogy az embert érdekek motiválják, önző, és ezen csak úgy kerekedhet felül, ha szem előtt tartja, hogy Istennek tartozik felelősséggel” – fogalmazott a püspök. Veres András hozzátette: a felelősségtudat azzal növelhető, ha csökkentjük a tudatlanságot.

Társalkotók vagyunk
„Nem szabad úgy hagyni a világot, ahogy megkaptuk, de nem is tehetjük tönkre. Társalkotók vagyunk a teremtésben, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mi vagyunk maga az Isten” – fogalmazott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. „Úgy vetjük önmagunkat rabságba, hogy alig észleljük azt. Ha viszont az embert gúzsba köti a saját maga által teremtett környezete, ha függő helyzetbe kerül eszközeitől, akkor elveszíti a szabadságát, ami a felelősségvállalás alapfeltétele.” Dávid király dédanyjára, az ószövetségi Rút történetére emlékeztetett, akinek felelős morális döntése egy egész nemzet történelmének építőeleme lett. Heisler András szerint akkor tud felelősségünk köre tágulni, ha egyéni életünkben is vállaljuk a felelősséget döntéseinkért.

Jézus Krisztus úr
„Hitünk alapvetése, hogy Jézus Krisztus úr, ezért az állam, az ideológia, a kultúra, a gazdaság vagy a média nem az” – figyelmeztetett Fekete Károly, tiszántúli református püspök, a Zsinat lelkészi alelnöke. „Nem válhat mellékessé Krisztus királyi uralma. A vallás nem privát ügy, Krisztus a világ ura és megváltója, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ahol Jézus Krisztust kulturális haszonból fakadó okok miatt imádják, ott nem úrként imádják, vagyis: nem is imádják” – fogalmazott.

Politikai tényezők vagyunk
„Forduljunk oda a teljes valósághoz, legyünk egész életünkben istenkeresők! Próbáljuk meg egymást elfogadni, hiszen mind teremtmények vagyunk, és ugyanaz a Teremtőnk” – hívta fel a figyelmet Korzenszky Richárd nyugalmazott perjel. Szerinte keresztényi kötelességünk, hogy a felelősség ránk eső részét vállalva jelen legyünk a társadalomban ott, ahová állított az Isten. „Aki ilyen, megváltoztatja az életet, a szó igazi értelmében politikai tényező, hiszen jelenlétével közügyeket képvisel.”

Új földtörténeti korba léptünk
„Legyünk éberek az idők jeleinek vizsgálatában – idézte Ferenc pápát a konferenciát megálmodó Réthelyi Miklós. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke azt mondta: olyan folyamatok indultak el napjainkban, amelyek elembertelenedéshez vezethetnek. „A holocénből átléptünk az antropocén korba – az ember jelentős földtani tényezővé vált, ez pedig parancsolóvá teszi a felelősségvállalásra való felhívást. A tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek viszont tompítják azt. Felelős életvitel csak közösségi szinten bontakozhat ki, és közösségben teremtődhet meg az a bizalom is, ami az együttműködés, a párbeszéd és a következő generációk életének alapja."

További beszámolóinkat a Közös gondolkodás a jövőről – Felelősségünk táguló körei című konferenciáról hamarosan olvashatják portálunkon.

Képek: Füle Tamás