A találkozón a lelkészi egzisztenciák megerősítéséről, a Baranya-programban várhatóan újjáalakuló gyülekezetekről és a baranyai ingatlanok műszaki-szakmai gondozásáról is szó esett.

Több lelkész szerint termékenyítően hatott gondolkodásukra, hogy a reformjavaslatokat kidolgozó Baranyai Programtanács munkája során figyelembe vette az eltérő helyi sajátosságokat, és a szolgálattevőkkel együtt dolgozott ki megoldási stratégiát. Egy lelkész arról beszélt, már majdnem feladta szolgálatát, amikor a Programtanács ösztönzésére megfogalmazhatta, melyek közössége értékei, és milyen küzdelmek jellemzik helyzetüket. Mint mondta, örül, hogy a Baranya-program kilátásba helyezett reformjai összhangban vannak a valóságos szükségletekkel, és hogy az egyházvezetés komolyan veszi a kis gyülekezeteket is. „A társegyházközségek elnevezése egyre több település nevével bővült az elmúlt évekbenn csak egyre nőtt, de az élet elszivárgott az életszerűséget nélkülöző struktúrából” – fogalmazott.

Stabilitás és új utak
A gondozó egyházközségek megalakításával végre megszűnik az anyagiak miatti aggódás is, amit szintén üdvözöltek a lelkészek. A gondnokokkal együtt úgy vélik, a stabilitás a gyülekezetek számára is fontos, hogy lássák, mi felé tartanak, és ne bizonytalanodjanak el a lelkipásztor személyében.

A gyülekezetvezetők körében az is elhangzott: az első, újonnan megalakult Sszigetvár környékii gondozó egyházközségben szolgálatba állt fiatal lelkészházaspár friss szemlélete a sok település reformátusaiból álló közösségre is lelkesítően hatott. Felmerült a lehetősége annak is, hogy az egymás templomaiba istentiszteletre összejáró környékbeli reformátusok saját falvaikban új tradíciókat teremthetnek egy-egy bibliaórával vagy más lelkialkalommal.

Szülőszoba és intenzív osztály
Egy ormánsági lelkipásztor arról beszélt: a kis falvak akkor vesznek el, ha nem lesznek már ott lelkészek. Ezért üdvözölte azt a szemléletváltást, amely egyházmegyei és -kerületi szinten is előtérbe helyezte a misszió támogatását olyan településeken is, ahol már csak két-három református él. Az embert az élete kezdetétől a végéig elkísérő egyház tevékenységét a kórház képében ragadta meg, amelynek a szülőszoba és az intenzív osztály is része. Mint mondta: ahogy az életekért küzdő intenzív osztályon a legjobb a kórházi felszerelés, úgy a fogyó településeken van a legnagyobb szükség tartásra a lelkekért folytatott küzdelemben addig, amíg az életnek a legkisebb jelei is látszanak.

Szerinte a kevesek között végzett szolgálatnak is megvan a jelentősége és a szépsége, amelyet megtörtént esetek igazolnak. „Ilyen apró csoda, amikor egyetlen ember betér a templomba, majd megkeresztelkedik, vagy a gyermeke református teológia hallgatója lesz.”

Megbecsülés és remény
A Baranya-programban kidolgozott emberi erőforrást és eszközöket biztosító, valamint szerkezeti változásokbeli, strukturális és infrastrukturális elemek nemcsak azért fontosak, mert kiteljesítik és fenntarthatóvá teszik a baranyai egyházmegyében folyó szolgálatot, hanem azért is, mert fiatal szolgálattevőket ösztönöznek az oda költözésre és a missziós munkára a gyermekek között épp úgy, mint a legidősebb reformátusok között. A helyi szolgálattevők megbecsülve érzik magukat, miközben a jövőről alkotott képük is reményteljesebb – erősítették meg többen.

Több figyelem jut az emberekre
Nagyobb figyelem jut a pásztoroltakra is, hiszen a társegyházközségek lelkipásztorai gyakran csak saját bázisgyülekezetük tagjait tudták látogatni, nem jutott idejük a szomszédos települések családjainak felkeresésére. A gondozó egyházközségekkel arra is lehetőség nyílik, hogy egyforma figyelem jusson minden református gyülekezeti tagra. A kapcsolatépítés azért is fontos, hogy valamennyi településen megismerjék a lelkipásztorokat. Nekik pedig ehhez nem szükséges elsősorban kulturális programokban gondolkodniuk, hanem azzal foglalkozhatnak, ami leginkább dolguk: az evangélium hirdetésével – hangzott el.

Lekerül a vállukról
Nagy teher esik le a lelkészek válláról azzal is, hogy a dunamelléki egyházkerület fokozatosan biztosítani kívánja a szolgálathoz szükséges eszközöket, amelyeket korábban sokszor a lelkészek saját pénzükből fedeztek: akár útiköltségről, akár szolgálati autóról vagy kisbuszról volt szó. Aki ezt nem tehette meg, gyakran szándéka ellenére máshol kellett, hogy szolgálatot vállaljon, családja megélhetése érdekében is. A Baranyában szolgáló lelkészek eddig is elkötelezettek voltak a misszió mellett, ám az nem bontakozhatott ki a szóban forgó reformok nélkül. Az egyik legnagyobb segítséget számukra az jelenti, hogy ezentúl a gyülekezetek ingatlanjaival nem nekik kell foglalkozniuk, erre a feladatra külön szolgálatot biztosít az egyházkerület.

Közösség épül
A változások jó hatással vannak a lelkészi közösségre is. Habár sokat kell még dolgozniuk azon, hogy szolgatársi közösségként, egységben éljenek és dolgozzanak, de az elengedés évében egyre több őszinte, nyitott, a bizalom erősödését jelző beszélgetésre is sor került már közöttük – számoltak be a lelkipásztorok. Támogatják a lelkészi kiskörök megalakítását is, és az egymásnál vállalt vendégszolgálatokra is lenne igény. Csakúgy, mint a munkatársképzésre, hiszen több közösségben fejlődés is tapasztalható volt az elmúlt időszakban is: szórványgyülekezetből missziói egyházközség, misszióiból anyaegyházközség is alakult. Már csak a járvány elültére várnak, hogy megvalósíthassák missziós terveiket. Ehhez nemcsak munkatársaik és eszközeik lesznek, hanem lelki tőkéjük is van – hangsúlyozták. A nehézségek ellenére látják a kivezető utat, felderengett előttük a megoldás. Felvetették egyházmegyei és egyházkerületi találkozók lehetőségét is, ami növelheti az összetartozásérzést és lelkileg is meggazdagító lehet.

Képek: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkünk:
Elengedés után megragadás
A lelkészi egzisztenciák megerősítéséről, a Baranya-programban várhatóan újjáalakuló gyülekezetekről és a baranyai ingatlanok műszaki-szakmai gondozásáról is szó esett a baranyai lelkészek és főgondnokok balatonszárszói találkozóján. A reformfolyamatok érdekében az esperesválasztást is elhalasztanák.