Karácsony után az újév ünnepére készülhetünk otthonainkban. Filmes összeállításunkba olyan alkotásokat válogattunk, amelyek bár nem keresztyén alkotások, de releváns, a mindennapokat és személyes hitünket is érintő kérdéseket feszegetnek. A filmek ingyen, online elérhetők, a címükre kattintva bármelyiket megtekinthetik.

Csendes éj (2002)

„Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá.” (Lukács 10, 36-37.)

Elisabeth Vincken (Linda Hamilton) és kisfia, Fritz az ardenneki offenzíva pokla elől a család hegyi faházába menekül. Épp hogy belépnek a hangulatos házikó ebédlőjébe, amikor hirtelen egy amerikai őrnagy és egy közlegény ront be az ajtón, súlyosan sérült katonatársuk ellátására alkalmas menedéket keresve. A bátor Elisabeth csak akkor hajlandó beengedni az ellenséges katonákat, ha azok kint hagyják fegyvereiket. Nem sokkal később ismét három, ezúttal német katona érkezik, a halálosan feszült helyzetet az őrnagy kikötése oldja fel: senki sem támad a másikra, és a faház katonailag semleges területté válik. A három amerikai és német katona, bár gyanakvással, de mégis békességben ünnepli a szentestét a konok, rendíthetetlen német édesanyával és törékeny kisfiával.

A valós eseményeket feldolgozó filmben az emberségnek és a könyörületnek olyan oázisát láthatjuk, amelyben az ideológiák súlya lekerülhet az életben maradásért küzdő hétköznapi emberek válláról. Karácsonyi csoda ez, amelyben a félelmekkel, tragédiákkal terhelt szereplők a másikban nem a halálos ellenséget, hanem az irgalomra szoruló embertársat látják meg. A hegyi faházikó kandallója mellett élettörténetek hangzanak el, e miatt a házban megteremtett békesség törékeny egyensúlyba kerül. A katonáknak fel kell tenniük a kérdést, hogy a háború vagy a béke embereivé akarnak válni.

Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

„Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.” (Prédikátor 9, 6.)

A félénk, szótlan Joel Barish (Jim Carrey) nehezen alakít ki kapcsolatokat, ez a nőkkel kapcsolatban különösen is igaz. Saját életét fásultnak és ötlettelennek látja, tartós magányának akaratlanul is úgy próbál véget vetni, hogy igen hamar szerelembe esik. Belső szorongása miatt azonban sosem kezdeményez, így mindig hoppon marad. Szerencséjére nem mindenki várja meg az ő első lépéseit, így ismerkedik meg Clementine-nel (Kate Winslet), a harsány, exhibicionista, nehezen kötődő nővel, akit hasonló magány nyomaszt. A két, merően különböző felnőtt között bohém, mély kapcsolat alakul ki, amelynek Clementine egy huszárvágással vet véget. Joel döbbenten veszi észre, hogy párja egyáltalán nem emlékszik rá, mert Clementine egy szűk körben tesztelt orvosi eljárással kitöröltette őt az emlékei közül. A férfi fájdalmában és dühében hasonló lépésre szánja el magát, ám az elméjén végzett eljárás nem várt fordulatot vesz: nemcsak Clementine emlékét, hanem saját gyermek- és fiatalkori élményeit is a felejtés veszélye fenyegeti.

A romantikus, tudományos-fantasztikus film sajátos barangolás egy hétköznapi, érzékeny férfi emlékei között. A főszereplő újra átéli, mit jelentett gyermekként kapcsolódni és ez hogyan köszön vissza felnőtt kapcsolataiban. Joel és Clementine különféle döntéseit látva felismerhetjük, hogy a múlt élményeire, eseményeire adott helyes válaszok nem a törlésben, hanem a feldolgozásban, a valóság kimondásában és a megbocsátásban keresendők. A kíméletlen kitörlés valójában a múlt állandó újraélését eredményezi.

Truman-show (1998)

„Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.” (Zsoltárok 12, 2-3.)

Truman Burbank (Jim Carrey) kiegyensúlyozott, normális életet él. Hétköznapjai rutinszerűen ismétlődnek, minden reggel mókásan köszön szomszédjainak, a munkahelye előtt mindig ugyanaz az idős ikerpár szólítja meg egy szóra és nyomja oda az egyik hirdetőtáblához, hogy a Trumant követő kamera gondosan felvehesse a táblán látható reklámot. Egy alkalommal, mikor munkába indul, a magasból hirtelen lezuhan egy kék színű reflektor, később pedig a rádióban bemondják, hogy egy sérült teherszállító repülőgép hagyta el rakományának egy részét. Amikor Truman Óceániába akar utazni, döbbenten veszi észre, hogy az utazásközvetítő iroda falát teleplakátolták a legszörnyűbb utazási balesetek képeivel, és az is kiderül, hogy minden járat betelt. A főszereplő egyre több jelre lesz figyelmes, amelyek azt igazolják, élete korántsem kiegyensúlyozott és normális: kapcsolatai mesterkéltek, a legszűkebb környezetében élők is olykor teljesen összefüggéstelenül beszélnek. Egy idő után arra is rájön, valójában bármit megtehet a városban, ahol él, mert egyik tettének sincs valódi következménye.

A kitalált történet a 20. század utolsó évtizedében élő, a média és a technológia által egyre jobban befolyásolható fogyasztói társadalom groteszk tükörképe. Truman neve azt jelenti, igaz ember – ő az egyetlen valódi személy az élete köré rendezett valótlanság-/valóságshowban. A humorral, társadalomkritikával teli filmben a hétköznapi ember valóságbuborékja tárul elénk. Ezt a buborékot a média nem szívesen pukkasztja ki, sokkal inkább növeli olyan valótlanságokkal, amely a kényelem-szeretetünket, biztonságérzetünket erősítheti.

A fegyvertelen katona (2016)

„… íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28, 20.)

A gyermek Desmond Doss (Andrew Garfield) egy eldurvult verekedés során kis híján megöli testvérét, ekkor szembesül életében először a hatodik parancsolattal. E kitörölhetetlen emlék egész életét elkíséri, megfogadja, hogy sohasem oltja ki a másik ember életét, akkor sem, ha erre külső körülmények kényszerítik. Az 1930-as évekbeli Egyesült Államok kénytelen szembenézni a második világháború nyomasztó fenyegetésével, és idővel maga is harcoló féllé válik. Desmond, ahogy környezetében mindenki, jelentkezik a katonai szolgálatra, de amikor a kiképzés során fegyvert kell ragadnia, megtagadja azt. Felettesei, katonatársai alaposan megtorolják különcségét, ám a vézna kadét minden szempontból szívósnak bizonyul. Nem áll kötélnek akkor sem, amikor kiderül, hadbíróság elé kell állnia, hogy megvizsgálják, valóban parancsot tagad-e, ha nem fog fegyvert. Desmond Doss szanitécnek áll, hogy bajtársait segítse a harcmezőn. Alakulatát az Okinava-szigetre vezénylik, ahol a fiatal katonák kénytelenek szembesülni azzal, amit legszörnyűbb rémálmaikban sem láttak azelőtt.

Desmond Thomas Doss az Egyesült Államok történetében az első, aki a fegyverviselés megtagadása ellenére megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Becsület érdemérmet. Csodákkal tarkított katonai szolgálata során legalább hetvenöt ember életét mentette meg, miközben egyszer sem fogott fegyvert az ellenségre, sőt, még sebesült japán katonákat is kimentett a csendes-óceáni háború poklából. A fegyvertelen katona népszerű film egyes keresztyén körökben, nem véletlenül: fontos hitbeli, etikai és teológiai kérdéseket is feszeget. Az igaz történetet feldolgozó filmet csak erős idegzetű felnőtteknek ajánljuk.