Nemrég sikeres államvizsgát tett a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Egyházi vezetési és gazdálkodási szakjának első kibocsátott évfolyama, akik megszerzett képesítésük szerint egyházi közösségek és egyházi fenntartású intézmények vezetőiként átfogó pénzügyi-számviteli, ellenőrzési szakmai munka irányítására nyertek képesítést. Hogy mindez miért fontos egyházunk számára és milyen módon hasznosulhat a másfél éves képzésen szerzett tudás, arról Lentner Csaba tanszékvezető egyetemi tanárt, a továbbképzési szak vezetőjét kérdeztük.

„A protestantizmus a mindennapok vallása is, és csak ennek szellemében, az egyházi tanításokra építve lehet valóban etikus gazdálkodást, vezetési magatartást, a közösségeket építő felelős és szakszerű hivatásetikai kötelezettségeket megvalósítani. Képzésünk célja, hogy ezekre a tradíciókra építve elősegítsük, hogy egyházunk gyülekezeteit és intézményeit olyan vezetők irányítsák, akik a hitéleti tevékenységük mellett jogi, pénzügyi szabályokkal, valamint a gazdálkodásnak a módjával is tisztában vannak” – fogalmazott portálunknak Lentner Csaba. A versenyképes tudást kínáló képzés az egyházközségek és az egyházi fenntartású intézmények vezetőit célozza, és azokat, akik ilyen szerepre készülnek: lelkészeket, presbitereket, főgondnokokat, tisztségviselőket, intézményvezetőket egyaránt.

„Egy református lelkész nem csak hitéleti tevékenységet végez, hanem egyházközséget koordinál, esetleg fenntartóként iskolákat, óvodákat, nyugdíjas otthonokat, egészségügyi intézményeket felügyel, ami felelős fenntartói tevékenység. Egy lelkész aláírója is a fenntartásában lévő intézményeknek, amelyekre ugyanazok a magyar gazdasági törvények vonatkoznak, mint bármelyik más intézményre. Ugyanakkor esetükben speciális intézményekről van szó, tehát figyelembe kell venni ezeket a specifikumokat is. Ugyanez igaz a gyülekezetekre. Mi az ezekhez szükséges háttértudást adjuk át hallgatóinknak.”



Emberközelbe hozott gyakorlatok
Bár a három féléves képzés gyakorlatorientált, az egyetemi jellegből adódóan elméleti alapozó tantárgyak is a részét képezik. Ilyenek például a közpénzügyi, számviteli és az értékvezérelt vezetési ismeretek. A képzés nagyjából hatvan százalékában azonban azokkal a gyakorlati esettanulmányokkal foglalkoznak, amelyekkel az oktatók lemodelleznek egy-egy vezetési konfliktusproblémát. Ilyen például, hogy hogyan lehet levezényelni egy gazdasági ellenőrzési folyamatot, és ennek során milyen adatszolgáltatási kötelességek jelentkeznek, milyen bizonylatokat, beszámolókat kell csatolni hozzájuk. „Az esettanulmányokon keresztül emberközelbe hozzuk a gazdasági, ellenőrzési kihívásokat” – magyarázta a tanszékvezető.

Az első félév jobbára elméleti alapozó tantárgyakból áll: egyházi vezetési ismeretek, értékvezérelt vezetés, konfliktuskezelés és béketeremtés, vezetői etika, egyházjogi alapismeretek, pénzügyi ismeretek. A második félévben kerül előtérbe a gyakorlatcentrikusság a speciális pénzügyi és számviteli alapismertekkel, éves beszámolók összeállításával, bizonylatokkal, költségvetési tervezéssel, monitoringgal, a pályázati tevékenységek gazdasági hátterével. A második félévben a hallgatók szakdolgozati témát és konzulenst választanak, majd elkészítik a szakdolgozatukat, amelyet a harmadik félévnek a végén kell megvédeniük egy záróvizsga-bizottság előtt.

Az oktatók az egyetem több karáról érkeztek, ezzel is erősítve a képzés multidiszciplináris, azaz tudományterületeken átívelő szemléletét. „Olyan személyeket is be tudtunk vonni az oktatásba a kormányzati és államigazgatási szférából, mint például az Állami Számvevőszék igazgatóját, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Költségvetési Tagozatának elnökét, olyasvalakit, aki állami egyetemeknél kancellári tevékenységet töltött be, és emellett még olyan államtitkárt is, aki pályázati ügyek elszámolásáért, koordinálásáért felelős. Azt gondolom, hogy személyükben autentikus oktatókat kaptak a hallgatók.”

Azonnal hasznosult tudás
Az első záróvizsgát tett évfolyam visszajelzései alapján Lentner Csaba úgy látja, hogy a képzés részben kísérleti jellege ellenére is elérte a célját. „A vizsgabizottság arról győződött meg, hogy a levizsgázott hallgatók nem csak a tárgyi tudást sajátították el, hanem felelősségteljesen is viszonyulnak a választott szakterületükhöz. Érződik rajtuk az elhivatottság. Többeknek több diplomája is van már, ennek ellenére közülük sokan azt mondták, hogy valójában most kapták meg azt a segítséget, amellyel a munkájukban érdemben ki tudnak teljesedni” – fogalmazott a szakember.

A hallgatók körülbelül fele református lelkipásztor, a másik fele pedig egyházi intézmények dolgozóiból, egyházkerületi tanácsosokból, főgondnokokból, gondnokokból és presbiterekből áll. Visszajelzéseik alapján már az első félévben közvetlenül tudták használni azokat a rendszerező ismereteket, amelyeket eltanultak, mert ennek köszönhetően jobban átlátták a hivatali működés rendszerét. Amikor pedig pályázati ismereteket tanultak, már rögtön fel is tudták használni azokat, hiszen abban a félévben is le kellett adniuk pályázati anyagokat. Ugyanígy a belső ellenőrzéseknél is hamar hasznosultak a tanultak.
 
A tananyag úgy épül fel, hogy külön tanulási módszerekkel segítse azok felzárkóztatását, akik korábban sohasem tanultak gazdasági ismereteket. Ennek köszönhetően a másfél éves képzés végére nem volt érdemi színvonalbeli különbség e téren a közgazdasági egyetemet és a szociálpedagógiát végzettek között. „A szakdolgozati témáknál arra törekedtünk, hogy az általános elméleti háttérből levezetve kerüljenek elő a speciálisan az adott intézményre vonatkozó ismeretek és megfigyelések. Így a hallgatónak lehetősége volt arra, hogy az általa ismert vagy gyülekezet, vagy intézmény gyakorlatát egy szélesebb körű elméleti keretbe helyezze.”

Evilági kötelességünk
A képzésre mindenkit várnak szeretettel, nem csak az anyaországi reformátusokat, hanem más felekezetű keresztyén testvéreinket is, valamint a határon túli magyarajkú gyülekezetek lelkipásztorait, presbitereit. Lentner Csaba elmondása szerint már volt is érdeklődés részükről, így nagy reménységük, hogy hosszú távon az egész Kárpát-medence egyházi vezetőképzéséhez érdemben hozzájárulhatnak.

„Luther azt írta, hogy Isten tetszésének az elnyeréséhez egyetlen út vezet: az evilági kötelességeknek a teljesítése” – fogalmazott a tanszékvezető. „Ha valakit a Gondviselő egy gyülekezet vagy egyházi intézmény fenntartójává, esetleg annak vezetőjévé rendel, akkor annak az illetőnek az evilági kötelessége nem más, mint hogy ebben a munkájában minél tökéletesebben járjon el. Ennek megvalósításában segítünk mindenkinek.”


A továbbképzési szak újabb évfolyama szeptembertől indul, a tudnivalókért érdemes nyomon követni az egyetem honlapját.


Barna Bálint
Kép: KRE