Az Isten-gyermek
„Fürtös, barna gyermek ül egy légüres tér határán. A kezében virág - bogáncs, ami szárad, de zöldell is. A fején élénk töviskorona, a tekintete nyugodt, nem vádol, nem panaszos. Elfogadja a világot. Ez a kép a gyermekkorom lenyomata." A nyolcadik kerületben járunk, egy panellakás kis dolgozószobájában. Számítógép és papírhalmok helyett festőállvány, széles munkaasztal, ecsetek és festékes tégelyek. A falon és a padlón képek. Káli-Horváth Kálmán festő- és előadóművész kalauzol el ugyancsak képzőművész felesége, Borkó Marianna és saját világába. Az Isten-gyermek nélkül nem érthetjük meg, ki is ő. A kép a reményről beszél.
- Jézus által Isten gyermekei vagyunk. Ez védelmet, bátorítást, megnyugvást ad, és felelősséget. Annyi beteg gondolatot helyre tenne bennünk, ha ezt elhinnénk magunkról.

Káli-Horváth Kálmán állami gondozottként nőtt fel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Már kisgyermekként ráébredt, hogy el kell engednie családját.
- Kilencévesen az egész nyarat otthon töltöttem. Az volt nekem az igazi nagy kijózanodás. Megismertem azt az életet, amiből kiragadtak engem. A nyomort. A szüleim alkoholisták voltak, én meg csak úgy léteztem a semmibe, nem tudtam, hogy egyáltalán aznap mit eszek, és nem is reménykedtem, hogy másnap jobb lesz. Nem kívánom senkinek azt a kiszolgáltatottságot, amit ott megéltem a cigánytelepen. Attól tartottam, nem jönnek majd értem és nem visznek vissza az intézetbe.

Az a rossz ecset
Mégis visszavitték, onnantól kezdve pedig valami megváltozott.
- Már tudtam, hogy van az intézetnél ezerszer rosszabb, és hogy nem akarok visszajutni oda. Attól kezdve ösztönösen jobbra törekedtem. Láttam Kálid Artúrt, aki velem volt egy nevelőintézetben, ő is göndör, fürtös gyerek volt. Azt éreztem, van valami közös bennünk. Engem is izgatott a versmondás, automatikusan szépen ejtettem ki a szavakat már kölyökként is, és igényes volt a fülem arra, hogy az osztálytársaim is jól mondjanak verset. Ki is javítottam őket: ne úgy mondjátok, hogy „viz", hanem úgy, hogy „víz".

Később az országos „Szép magyar beszédért!" versenyen Káli-Horváth Kálmánt Kazinczy-éremmel jutalmazták, és akkor vált széles körben ismertté, amikor az 1996-os Ki mit tud? televíziós vetélkedőn Nagy László, Ratkó József és József Attila verseit tolmácsolta. Ekkor már hitt benne, hogy az álmai teljesülhetnek. Mint mondja, azóta is igazolva látja Szakcsi Lakatos Béla zeneszerzőtől kölcsönzött életfilozófiáját, miszerint csak azzal kell törődni, hogy készen álljon akkor, amikor már az ajtaján kopogtatnak a lehetőségek. Miután kisebb színházi szerepeket kapott, Sára Sándor operatőr, filmrendező felfigyelt rá, és meghívta a Duna Televízióba bemondó-riporternek. A sokoldalú tehetség gyermekkorában a színészi pályáról is ábrándozott, de úgy érezte, nem lenne rá esélye.
- Ceruzát meg valami papírdarabot viszont mindig lehetett találni. Meg ott volt az a borzalmas gombfesték, amit akkoriban lehetett kapni, meg víz, meg egy nagyon rossz minőségű ecset. Ezekkel tanultam meg festeni. A mai napig érzem a hasznát ennek a hátránynak, mert nagyon jó akvarellista lettem, és megtanultam ceruzával rajzolni, amihez minden festőnek értenie kell. Áldás, hogy abban az ingerszegény környezetben megtaláltam ezt magamnak, és már fiatalon hivatásnak tekintettem a festészetet.

A mécsesek
Az intézeti élet nem mindenkire hatott egyformán. Míg az akkori gyerekekből néhányan elismert művészek lettek, mások ma hajléktalanszállón vagy éppen börtönben tengetik napjaikat.
- Ez a lét bennem nem reménytelenséget keltett, hanem valamit megmozdított. Nem elégedtem meg azzal, ami ebben a világban számomra látszólag rendeltetett. Mindig hittem abban, hogy nem arra születtem, hogy meghaljak. A nehézségek ezért nem eltiportak, hanem megacéloztak - mondja Káli-Horváth Kálmán. Egykori óvónőjének, nevelőinek és karizmatikus művészettörténet-tanárának is szerepe volt ebben - ismeri el.
- Mindig találtam valakit, akire úgy tekinthettem, mint a sötétben világító mécsesre. Odafigyeltem arra, amiről ezek az emberek beszéltek. Ők jelentették az igazodási pontot abban a furcsa világban.

Borkó Marianna Bohócvilág sorozatának darabja

Mégis maradt lenyomata az intézeti létnek - árulja el. Nemcsak szakképzett pedagógusok vigyáztak a gyerekekre, hanem olyan alkalmazottak is, akik a faluból jelentkeztek munkára. Ők libapásztorként bántak a gondozottakkal - fogalmaz.
- A brutális körülményekből, a kiszolgáltatottságból fakadóan még mindig vannak sebeim, amiket Isten folyamatosan gyógyít.

Visszanyerni, ami elveszett
Újabb kép kerül elő: A Paradicsom siratásán három gyermek arca ábrázolódik ki.
- Az Intés címet viselő középső kép a paradicsombeli figyelemfelhívás: ne egyetek arról a fáról... Én úgy fordítom le magamnak az édenkerti történetet, hogy már ott is Jézus volt, aki által Isten hozzánk szólt. Már itt gyermekként jelenik meg a képzeletemben, ahogy később is gyermekként jön el közénk. Nem véletlen, hogy a három alak közül ő van a legmagasabban. Ha a fejünket rá emeljük, benne válhatunk mi is igazán Isten gyermekeivé. Óriási hatalom ezzel a tudattal élni a földön, amely felelősséggel is felruház. Ha tudom, milyen hatalmas úr az apám, nem akarok rá szégyent hozni.

A több száz éves műtárgynak tetsző Időtlen szárnyasoltár című kép alapanyaga habszivacsból készült csomagolóanyag.
- Ha a természetes anyagokat a mi formánkra tudtuk alakítani, akkor ugyanezt megtehetjük a gyári hulladékkal is. Valamit visszahódíthatunk az emberségünkből, mint ahogy a megváltásunkkal visszanyertünk valamit az istenarcúságunkból - magyarázza az alkotó.

Csodával megáldott szabadság
A festmény épp Londonban látható a Free-presszionista Művészcsoport többi tagjának alkotásaival együtt. Káli-Horváth Kálmán maga is alkotó tagja a csoportnak.
- Túl azon, hogy állami gondozottként együtt nőttünk fel, ez a közösség több annál, hogy együtt rajzolunk és festünk. Beszélgetünk, vitatkozunk a művészetről, hatunk egymásra. Karakteres jegyei vannak már annak, amit csinálunk, és egy művészeti filozófia is kirajzolódni látszik. Valljuk, hogy szabadok vagyunk és valamiféle jó értelemben vett nyomás hatása alatt dolgozunk, ezért használunk a nevünkben kötőjelet és nem elválasztójelet. Egy éjjel beugrott ez a név, nem hagyott nyugodni, és akkor már tudtam, hogy ez isteni üzenet. Belőlünk, akik a társadalom perifériájára kellett volna, hogy szoruljunk, Isten a semmiből egyszer csak ilyen csillogó nevű csoportot tudott teremteni. A szerénységünk sokáig nem engedte, hogy így gondolkodjunk magunkról, de hiszem, hogy Isten így lát bennünket. Ez merészség is, de a tőle kapott név segít felismerni és tartani az irányt, aminek meg kell tudni felelni.

Van Gogh, Csernus Tibor, Bernáth Aurél és mások hatottak a csoportra, ezt az örökséget pedig nemcsak továbbvinni szeretnék, hanem tovább is építeni - árulja el Káli-Horváth Kálmán.
- Amikor festek, mindig ott van bennem az izgalom, hogy vajon képes vagyok-e felismerni és elfogadni Istentől azt a vezetést, amit az enyémmel együtt Ő még oda tud tenni, mert abból lesz a csoda. Valami, ami az emberiségnek értéket tud adni. A csoportommal sosem vállalunk kevesebbet. Nemcsak az állami gondozottaknak festünk, nemcsak a cigány közösségnek, és még csak nem is a nem cigány magyaroknak vagy Európának. Azokhoz akarunk méltók lenni, akiktől mi tanultuk a művészetet, amikor ezerszámra másoltuk az albumokból a festményeiket. Mégsem görcsölve ezen, mert akkor nem lennénk free-presszionisták, hanem élvezve a szabadságot, amit Istentől kaptunk.

A hang
A vázlatok mellett a nagy munkaasztalon ott fekszik Káli-Horváth Kálmán első Bibliája. Egyik kedves részletét mutatja: Ézsaiás könyvének 53-ik fejezetét, ami a Megváltóról szól. Készülőben van az újonnan revideált Biblia hangos könyv változata, a teljes szentírási szöveget az előadóművész olvassa fel.
- Már gyermekkoromban szólt hozzám Isten, bár akkor még nem tudtam, hogy Ő volt az. Nem akartam elhinni, hogy a semmiből valaki beszél hozzám. Azon a nyáron, amikor otthon voltam, a pusztában mászkáltam, és egy olyan helyen, ahol nem járt senki, hallottam, hogy valaki a nevemen szólít. Amikor visszavittek az intézetbe, akkor is hallottam. Isten ott volt velem ezekben a nehéz időszakokban, és már akkor tudatni akarta velem, hogy az ő gyermeke vagyok, amikor én még ezt nem is tudtam felfogni. Az, hogy keresztülvitt a nehézségeken is, garancia a jövőre nézve.

A testvérszeretet örömhíre
Cigányok közt hirdetni az evangéliumot csakis feltétel nélküli szeretettel lehet - hangsúlyozza.
- A cigányokat minőségileg megszólítani csak úgy lehet, ha érzik, hogy aki misszionál, nem gondolja, hogy nála van a bölcsek köve - aki azzal hajol le hozzájuk, hogy „megjobbítalak, megjavítalak benneteket, leporolom rólatok a koszt, mert nem vagytok jók". Nem, a cigányokhoz úgy kell odafordulni, hogy ti így vagytok jók, ti már most jók vagytok, és nekem most, ebben az állapototokban vagytok értékesek. A közösség megélésének legjobb módja a terített asztal. Amíg erre nem hajlandó valaki, addig nem hiteles a szemükben. Addig csak egy újabb intézmény, akitől adományt kaphatnak cserébe azért, hogy eljátsszák az „istenesdit". Ahhoz, hogy Istenhez közel jussanak, a misszionáló személynek testvérként kell rájuk tekintenie. Csak így adhatja át az örömhírt is. Úgy nem, hogy „itt van az Isten Igéje, pörölye, most vagy megtértek, vagy elkárhoztok". Felsőbbrendűen kívülről bedobni egy nagy követ, ami elhordozhatatlan - ez nem járható út.

Ahogy a társadalmi felzárkóztatásban sem. Káli-Horváth Kálmán az elmúlt években az Emberi Erőforrások Minisztériumának főtanácsadójaként dolgozott.
- Ha nem Balog Zoltán lett volna akkor a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, nem tudom, hogy ajánlkoztam volna-e arra, hogy segítsek abban, hogy az atyáskodós, leereszkedő gondolkodásmód helyett valami más indulhasson el, és hogy mi, cigányok is érezzük, hogy rajtunk is áll a vásár. Azt láttam, hogy végre egy nem cigány ember vállalja ilyen nyíltan ezt az ügyet, valaki, akinek van politikai súlya. Ha ő a karrierjét kockáztatja ezzel, akkor én se bújhatok ki a felelősség alól - gondoltam. Akkor én, a cigány ember is kockáztathatom a bőröm, ezért odarendeltem magam mellé, hogy vagy vesszünk együtt, vagy ragadjuk meg a lehetőséget, és lássuk, mi lesz ebből. Az együttműködés gyümölcsöző volt. Megtisztelve érezhettem magam, mert Balog Zoltán - aki református lelkészként kezdte a pályáját - figyelt a véleményemre és számos olyan dolog történt a minisztersége alatt is, ami korábban nem volt cigányügyben.

Az egyháznak szintén feladata lenne, hogy még inkább a cigányok felé forduljon - vélekedik Káli-Horváth Kálmán.
- Akikkel atyafiságot kellene vállalniuk, akikkel egy hazában élnek és akikkel sorsközösségre vannak ítélve, mintha nem lennének elég izgalmasak ahhoz, hogy nekik is megmutassák Isten szeretetét. Pedig azáltal is ezt a magyar közösséget tehetnék erőssé. Ha százezreket, majdhogynem milliós tömeget hagyunk nyomorban, ne higgyük, hogy az nem hoz pusztulást mindannyiunkra kulturális, társadalmi, morális értelemben. Nem lehet jó keresztyénnek lenni, amikor az ajtón kívül ilyen tömegek vannak nyomorban, depriváltságban. Isten számon kéri ezt rajtunk.

Szavai utolsó ecsetvonásként végül elém tárják azt a képet, amit talán a legnagyobb munka megfesteni: az apáét, aki mindvégig hiányzott, mégis mindvégig ott volt. Aki nemcsak megszólít, jövőt ad és erővel ruház fel, de felelősséggel is. 
- Nagyon izgalmas az élet Istennel - mosolyodik el az Isten-gyermek.
És már tudom, várja a csodát.

Jakus Ágnes

Videó: Dobó Márta, Jakus Ágnes