Ez az előkészület Istennél már nagyon régen kezdődött. Ne legyen sértő, ha családi jelenetnek mondjuk azt, amikor az Atya elküldte a Fiút ennek a világnak a megváltására. Milyen felséges családi jelenet! Az Atya kézen fogva vezeti be szerelmes, egyetlen Fiát jövő küzdelmei, szenvedései és halála helyére, ebbe a szomorú világba, amelyet Ő olyan nagyon szeret. Angyalok és égi jelek hirdetik érkezését; a megnyilatkozott egekből az Atya maga tesz bizonyságot kétszer is az Ő szerelmes fiáról. És amikor az ördög minden erejét összeszedte az utolsó nagy harcra; mikor a föld egy gyűlölködő, fékevesztett, vad pokollá változott: az Isten eleresztette az Ő szerelmes Fiának kezét. És a Fiú ott állt a gyűlöletes, halálos kavarodásban, Istentől és embertől elhagyottan: égen és földön egyedül.


Íme az ember!... Íme ez az Isten előkészülete a döntő ütközetre. Ez a minden igaz szívet porba kényszerítő családi jelenet:
"... úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érette..."
Ez az Isten előkészülete a döntő ütközetre. És a te előkészületed? Nézd, szegény szegények ma is hozsánnát kiáltanak a nagy Királynak; Kajafás, Pilátus, Heródes, Júdás ma is ácsolják a keresztet; és ebben a szörnyű, keserves, álnok, véres kavarodásban ma is ott áll a világ felett a Megfeszített ember: az Ember. Miért nem jössz hozzá?

Kis Tükör, XX. évf.
(1930. április 12.) 15. sz.

Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.