ISMÉT FÖLTEKINTETTEM ÉS EGY REPÜLŐ IRATTEKERCSET LÁTTAM. MEGKÉRDEZTE TŐLEM: MIT LÁTSZ? ÉN ÍGY FELELTEM: EGY REPÜLŐ IRATTEKERCSET LÁTOK, AMELY HÚSZ KÖNYÖK HOSSZÚ ÉS TÍZ KÖNYÖK SZÉLES. AKKOR EZT MONDTA NEKEM: EZ AZ AZ ÁTOK, AMELY ELJUT AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE. MERT ENNEK KÖVETKEZTÉBEN FOG MEGBŰNHŐDNI MINDEN TOLVAJ, ÉS ENNEK KÖVETKEZTÉBEN FOG MEGBÜNHŐDNI MINDEN ESKÜDÖZŐ. KIBOCSÁTOTTAM AZ ÁTKOT - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA, ÉS BEHATOL AZ A TOLVAJ HÁZÁBA, MEG ANNAK HÁZÁBA, AKI AZ ÉN NEVEMRE HAMISAN ESKÜSZIK. OTT MARAD ANNAK HÁZÁBAN, ÉS ELPUSZTÍTJA AZT GERENDÁIVAL ÉS KÖVEIVEL EGYÜTT. AZUTÁN ELŐLÉPETT A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL, ÉS EZT MONDTA: TEKINTS FEL, ÉS NÉZD, MI KÖZELEDIK ITT! ÉN AZT KÉRDEZTEM: MI EZ? Ő ÍGY FELELT: EGY VÉKA KÖZELEDIK ITT: ÉS ÍGY FOLYTATTA: EBBEN VAN AZ EGÉSZ ORSZÁG BŰNE. EGYSZER CSAK EGY ÓLOMFEDŐ EMELKEDETT FÖL, ÉS EGY ASSZONY ÜLT A VÉKÁBAN. AZ ANGYAL EZT MONDTA: EZ A GONOSZSÁG! MAJD VISSZALÖKTE AZ ASSZONYT A VÉKÁBA, AZ ÓLMFÖDELET PEDIG RÁDOBTA A VÉKA SZÁJÁRA. MAJD FÖLTEKINTETTEM ÉS LÁTTAM, HOGY KÉT ASSZONY KÖZELEDIK A SZELEK SZÁRNYÁN. OLYAN SZÁRNYAIK VOLTAK, MINT A GÓLYÁKNAK, ÉS FÖLEMELTÉK A VÉKÁT AZ ÉG ÉS A FÖLD KÖZÉ. EKKOR AZT KÉRDEZTEM A VELEM BESZÉLŐ ANGYALTÓL: HOVA VISZIK EZEK A VÉKÁT? Ő ÍGY VÁLASZOLT: SINEÁR FÖLDJÉRE, OTT ÉPÍTENEK HÁZAT NEKI, ÉS HA AZ ELKÉSZÜLT, ODATESZIK EGY EMELVÉNYRE.

                                                                                                                        

Hétvégén fiatalok találkozója volt nálunk. Mindenki kapott a kezébe egy üres lapot, és egy mondatot kellett ráírni. Bármit, ami épp eszébe jutott. Aztán ezt továbbadta a következőnek, aki ezt leképezte, azaz, rajzot készített róla. Az eredeti mondatot ezután lehajtotta, s úgy adta tovább, hogy már csupán az általa rajzolt kép látszott, a következőnek ezt a rajzot kellett szavakká, mondattá fordítani , majd ő is lehajtotta, amit látott, s a következőnek már az ő mondatáról kellett ábrát készíteni...és így tovább, végig...Amikor körbeért a lap, mindenki megkapta azt, amit eredetileg írt, és láthatta, mi lett belőle...Hova tűnt, mivé lett, amit írt?
Jót mulattunk mi módon változott, értelmeződött, az amit írtunk...De vajon mulattunk volna, ha életbevágóan fontos lett volna számunkra, a szó általi megértés, vagy a kép általi látás?

ISMÉT FÖLTEKINTETTEM ÉS EGY REPÜLŐ IRATTEKERCSET LÁTTAM. MEGKÉRDEZTE TŐLEM: MIT LÁTSZ? ÉN ÍGY FELELTEM: EGY REPÜLŐ IRATTEKERCSET LÁTOK, AMELY HÚSZ KÖNYÖK HOSSZÚ ÉS TÍZ KÖNYÖK SZÉLES.

Zakariás ugyanott van, abban az angyal általi megszólításban, érintésben, ám alig fejeződik be az egyik látomás, nincs ideje elmélkedni rajta, máris újabb látni és értenivalója van, ahogy fölemeli a szemét. MIT LÁTSZ? - kérdezi az angyal. Feleslegesnek tűnik a kérdés, hisz lát, amit lát, de Isten követe számára fontos, hogy Zakariás azt lássa, amit látnia kell, értse, amit érteni kell. Ezért kérdezi meg tőle, mit lát.

Zakariás egy repülő irattekercset lát, azt is észleli mekkora, milyen hatalmas. Képzeljünk el egy közel 10 méter hosszú, és 5 méter széles irattekercset, (könyvet), mely fölöttünk repül.
Vajon mitől repül valami, ami egyébként nem tud repülni? Valakinek ereje megmozdította, elindította, netán elhajította, s most repül, mozog, hely felé törekszik, úton van valami felé. Fontos tudni, mi indult el, kiért, miért, ki felé, mi célból?

AKKOR EZT MONDTA NEKEM: EZ AZ AZ ÁTOK, AMELY ELJUT AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE. MERT ENNEK KÖVETKEZTÉBEN FOG MEGBŰNHŐDNI MINDEN TOLVAJ, ÉS ENNEK KÖVETKEZTÉBEN FOG MEGBÜNHŐDNI MINDEN ESKÜDÖZŐ.

A Zakariás fölött repülő tekercs az ÁTOK, - közli a látomás értelmét az angyal. A törvény, a parancsolatok ellenében élők, annak tiltásait megszegők átka teljesedik az egész országban területére nézve... Mire felel átok? A bűnre. Mit olvashatunk erről Mózes ötödik könyvében?

I. Mózes 27:14-26. A tizenkét átokmondás...

"Átkozott,
aki bálványt készít, amit utál az Úr és titokban felállítja...
aki gyalázza apját és anyját...
aki elmozdítja felebarátja határkövét...
aki félrevezeti a vakot...
aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, árvát és az özvegyet...
aki apja feleségével hál...
aki bármiféle állattal közösül...
aki a nővérével hál...
aki az apósával hál...
aki titokban agyonüti felebarátját...
aki vesztegetést fogad el azért, hogy ártatlan embert megöljön...
aki nem tartja meg ennek a törvénynek igéit...

"Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben... akkor az Úr csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú, tartós betegségeket..."
V.Mózes 28:58-59.

Zakariás papi családból származó próféta, ismeri a törvényt, a tiltásokat, az áldás ígéretét, és az átok súlyát. Jól ismeri népe történetét, vezetőinek hatalom és szerzésvágyát, kivagyiságát, magabízását, hűtlenségét...Tudja, nem véletlenül sújtotta őket Isten rabsággal...

KIBOCSÁTOTTAM AZ ÁTKOT - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA, ÉS BEHATOL AZ A TOLVAJ HÁZÁBA, MEG ANNAK HÁZÁBA, AKI AZ ÉN NEVEMRE HAMISAN ESKÜSZIK. OTT MARAD ANNAK HÁZÁBAN, ELPUSZTÍTJA AZT GERENDÁIVAL ÉS KÖVEIVEL EGYÜTT.

Szabad így körülnéznünk ebben a világban. Mitől romlott meg, miféle átok következtében? Ma, mikor mindenre van mentség, ha más nem, hát az, hogy másképp nem is lehet, hisz mindenki így él. Talál teret az átok, ahova behatolhat a hamisság és a szerzésvágy miatt?

Tegnap, rendezkedtem a lakásban, odébb toltam, átrendeztem, kalapáltam... közben egy szálka került tenyerembe. Kiszedtem mindjárt, de estére már lüktetett, fájt, meggyűlt. Mindig így járok, ha kezembe akaszkodik. Igen, ha látom, ha nem, tele van a bútor, a szőnyeg, a padló szennyel, s ha beleakadok, ha a szálkája megsebez, rögtön érzem jelenlétét...

A mindent igazolni kész önféltés, az önigazoló képmutatás, a más kárára nem tekintő szerzés és kielégülésvágy, a magunk szerepét féltő aggodalom, a bizonyításvágyban fészkelő hálátlanság... mind-mind ott lapul, tettre készen, bennünk, körülöttünk. Akkor érezzük jelenlétét, ha minket sebez meg. Szabadulnánk tőle, de akaratlan köré gyűlik, fáj, és lüktet, ami a külső szennyre felelve, védekezésül mibennünk terem. Meg kell tőle tisztulni, szabadulni...

A hétvégén jelent meg egy cikk, Szilágyi Domokosról, a neves erdélyi költőről, aki önkezével vetett véget életének. Vajon miért tette? Találgatták sokan. Most derült ki. Egy nyolcgyerekes lelkészcsalád sarja, egyetemista korában, alig húszévesen szervezik be az 57-es megtorlások idején. 30 évvel a halála után, érthetővé lesz, miféle átok fogant meg életén... Nem lehet következmény nélkül vétkezni, másokat elárulni, hamisságban élni. Megront, megmérgez...

SZILÁGYI DOMOKOS

                   BOCSÁNATOT KÉREK

Kitől? Uram! kitől? - bocsánattal
megpuhítható
a paralysis? a lepra?

Ó lennék legalább olyan nagy, miként
Fájdalmam, vagy lennék kisebb nevemnél,
Vagy elfeledhetném mi voltam én,
Vagy ne kellene tudnom, hogy mi lettem...

Pedig én tudtam a szót, az Igét!
/ 1969

Milyen más értelmet nyer minden sor, ha tudom miért így ír, ha tudom, hogy mindez következmény. Aki megbocsáthatatlannak hiszi amit tett, az feloldozhatatlan. Aki ismeri a törvényt, de benne marad az istentelenségben, az belevész a vétekből következő, arra felelő átokba.
Vajon ő, aki papi családban nőtt, ismerte nem csak a törvényt, hanem a bűnbánat, bűnvallás lehetőségét is, miért maradt a bűnére felelő átok szorításában? Miért, hogy a többség, aki ugyanezt tette, nem bírja vállalni? Pedig érzik az árok romboló, megsemmisítő jelenlétét...

SZILÁGYI DOMOKOS

                       CIRCUMDEDERUNT

Körülvettek engem az élet ördögei, árnyai,
hús-vér árnyak, közöttük csak pokolra szállni
lehet. Megszokható. Hisz évezrede megunt
következetességgel ott az igazi circumdederunt...

Körülvettek engem körül, hogy vettenek!
Hogy iszonyú pofájuk csupa egy rettenet,
hogy csupa borzalom, megkísértés, tömény
kárhozat - Isten, Isten! erre ítéltettem én?

Körülvettenek engem a világ dolgai,
és nincs erő közülük kiszabadítani.
Talán nem is akarnám. Tán így rendjénvaló.
Halál elől ne meneküljön azki meghaló.
1975.

AZUTÁN ELŐLÉPETT A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL, ÉS EZT MONDTA: TEKINTS FEL, ÉS NÉZD, MI KÖZELEDIK ITT! ÉN AZT KÉRDEZTEM: MI EZ? Ő ÍGY FELELT: EGY VÉKA KÖZELEDIK ITT: ÉS ÍGY FOLYTATTA: EBBEN VAN AZ EGÉSZ ORSZÁG BŰNE.

Az angyal, akivel Zakariás beszél, ELŐLÉP, úgy szól: TEKINTS FEL, ÉS NÉZD, MI KÖZELEDIK ITT! Bizonyára térdet roskasztó lehetett Zakariás számára az ország fölött repülő, teljesedni indult átok látványa, és annak érzése, tudása, hogy mindez már következmény, hisz az emberi törvényszegés, hűtlenség nyomában teljesedik, ahol és akikben teljesedik...

Akkor feltekintve lát valamit repülve közeledni. MI EZ? - kérdezi látva, amit lát. Egy VÉKA, edény közeledik. Lehet mérőedény, amiben tartanak valamit, lehet koporsó is... Mit felel Zakariás kérdésére az angyal: EBBEN VAN AZ EGÉSZ ORSZÁG BŰNE... Miféle iszonyú bűn-súly lehetett benne, miféle átok terhelte, ha a bűnre felelő istenharag repítette, mozdította?

És vajon mi, akik itt élünk, mit látunk, mit értünk, mit bánunk? Szilágyi Domokos Magyarok című verse félelmetes tükör. Szabad beletekintenünk vele együtt. Mert itt, a mi országunkban is van mit összegyűjteni. Miféle bűnök miatt nem tudunk újat kezdeni? Miért választjuk az átkot? Mi fordít minket fájdalmas-szüntelen - magunk vétke, magunk bűne helyett - a másik bűnével szembe? Rájuk mutogatva, őket ostorozva, - amazok meg vissza - átokban maradunk.

SZILÁGYI DOMOKOS

                    MAGYAROK

... Nem hogy tudatlan
Nem az a baj: nem is akar
tanulni! Bárgyú zsibbadatban,
másfélezer éve, míg vihar
zúgott körötte (tudnillik
a szellemé), ül bávatag;
igricei - míg múlton múlik
az idő - fölvonítanak
olykor; a jobb nép vigad sírva,
hogy "hajh, a régi szép idők!",
s hogy asszongya: "így volt megírva",
s hogy asszongya: "hajh, azelőtt!"
és így tovább. -

Melyik úristen
írta meg így? mikor? hova?
...eszik, iszik, ölel és alszik
az "istenadta nép" rogyásig
s robotol nyögve (égre hallszik)
- mit néki más, mit néki másik -,
méri magát a sárga földdel;
...nagynéha, talán, meglehet,
hogy izzón a szívébe hasít:
élnek - ha élnek - rokonok
a Kárpátoktól le Vasig;

s itt benn és odakünn konok
dühvel marják egymást: mit elvet
az egyik, az a jó az ellen-
félnek; s egy gyöngyünket, a nyelvet
disznók elé szórjuk, a szellem
őrét hátulról ütjük főbe,
mint se tatár, török, se német
nem bírta, és "tejfoggal kőbe..."
s szánk a másik száját enné meg
...nem tesz, csak jajgat,
hogy ez s az eladta magát,
és az s ez fogja előbb - utóbb.

Feleim, vigasztalhat,
hogy jól becsapja a vevőt.
Véres porond. Korlát se gát.
Önkéntes gladiátorok:
egyik a másra acsarog
és támad újra, újra, újra,
s az öregisten hüvelykujja
lefelé bök - rajt, hejjehujja!

Nyomunk a szél porral befújja.

Hát ezek vagyunk, magyarok.
/1974.

EGYSZER CSAK EGY ÓLOMFEDŐ EMELKEDETT FÖL, ÉS EGY ASSZONY ÜLT A VÉKÁBAN. AZ ANGYAL EZT MONDTA: EZ A GONOSZSÁG! MAJD VISSZALÖKTE AZ ASSZONYT A VÉKÁBA, AZ ÓLMFÖDELET PEDIG RÁDOBTA A VÉKA SZÁJÁRA.

Az asszony mindazt jelképezi, amit Júda és Jeruzsálem, a választott nép Istene ellen elkövetett. Az angyal visszalöki azt az asszonyt a vékába, a vétkek összegyűltek, nincs helye itt.
Bezárja, ólomfedelet tesz rá. Hazatértek az elvettetésből, megkegyelmezett, visszahozta őket. Szabad megbánni, lezárni a múltat. Isten irgalmas, könyörülő Úr. Szabaddá akar tenni.

"Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyekhez elűzött Istened, az Úr, és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz szavára... akkor jóra fordítja sorsodat Istened az Úr, könyörül rajtad...."
5. M. 30:1-4.

MAJD FÖLTEKINTETTEM ÉS LÁTTAM, HOGY KÉT ASSZONY KÖZELEDIK A SZELEK SZÁRNYÁN. OLYAN SZÁRNYAIK VOLTAK, MINT A GÓLYÁKNAK, ÉS FÖLEMELTÉK A VÉKÁT AZ ÉG ÉS A FÖLD KÖZÉ. EKKOR AZT KÉRDEZTEM A VELEM BESZÉLŐ ANGYALTÓL: HOVA VISZIK EZEK A VÉKÁT? Ő ÍGY VÁLASZOLT: SINEÁR FÖLDJÉRE, OTT ÉPÍTENEK HÁZAT NEKI, ÉS HA AZ ELKÉSZÜLT, ODATESZIK EGY EMELVÉNYRE.

Nem maradhat a bűnnel teli bezárt véka Izráel földjén... Eltávolíttatik. Ég és föld közé emeli, Sineár földjére viszi a bezárt vékát a két asszony, akinek gólyaszárnya van...HOVA VISZIK? Az átkot, a romlást, a bűnt? SINEÁR földje az egykori Babilon, melyre Jeremiás jövendölése szerint pusztulás vár. Így van megírva: "Egész földed megrohad..."
(Jer. 51:25.)

És mi? Átok és áldás közt választhatunk. Krisztus önmagára vette, fölemelte az egész világ bűnének súlyát. Keresztre verhették. Engedte. Pokolra szállt, hogy mi éljünk. A világ minden bűnét összegyűjtötte. Vállalta a mi bűnünket is, a tegnapit és a holnapit is. Érvényessé lett számunkra szabadítása? Beleveszünk a nem vállalás átkába, vagy áldássá leszünk Általa?