MEGFORDULTAM, FÖLEMELTEM SZEMEMET, ÉS LÁTTAM, HOGY NÉGY HARCI KOCSI JÖN KI KÉT HEGY KÖZÜL EZEK A HEGYEK ÉRCHEGYEK VOLTAK. AZ ELSŐ KOCSIBA VÖRÖS LOVAK VOLTAK FOGVA, A MÁSODIK KOCSIBA FEKETE LOVAK, A HARMADIK KOCSIBA FEHÉR LOVAK, A NEGYEDIK KOCSIBA PEDIG ERŐS, TARKA LOVAK. MEGSZÓLALTAM ÉS EZT KÉRDEZTEM A VELEM BESZÉLŐ ANGYALTÓL: MIRE VALÓK EZEK URAM? AZ ANGYAL ÍGY FELELT NEKEM: EZEK MOST INDULNAK A NÉGY ÉGTÁJ FELÉ, MIUTÁN OTT ÁLLTAK AZ EGÉSZ FÖLD URA ELŐTT. A FEKETE LOVAK ÉSZAK FÖLDJÉRE MENNEK; UTÁNUK MENNEK A FEHÉREK, A TARKÁK PEDIG DÉL FÖLDJÉRE MENNEK. AZ ERŐSEK IS ELŐÁLLTAK, ÉS INDULNI AKARTAK, HOGY BEJÁRJÁK A FÖLDET. EZT MONDTA: MENJETEK, JÁRJÁTOK BE A FÖLDET! BE IS JÁRTÁK A FÖLDET. MAJD ODAKIÁLTOTT HOZZÁM, ÉS ÍGY SZÓLT: LÁSD, AMELYEK ÉSZAK FÖLDJÉRE MENTEK, MEGNYUGTATTÁK LELKEMET ÉSZAK FÖLDJÉN. ÍGY SZÓLT HOZZÁM AZ ÚR IGÉJE: VEDD ÁT A FOGSÁGBAN MARADTAK ADOMÁNYÁT HELDAJTÓL, TOBIJJÁTÓL JEDAJÁTÓL, AKIK BABILÓNIÁBÓL JÖTTEK. MENJ EL MÉG MA JÓSIJJÁNAK, CEFANJA FIÁNAK A HÁZÁHOZ, ÉS VEDD ÁT AZ EZÜSTÖT ÉS AZ ARANYAT, CSINÁLTASS KORONÁT, ÉS TEDD JÓSUA FŐPAPNAK, JÓCÁDÁK FIÁNAK A FEJÉRE. EZT MONDD NEKI: ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: VAN EGY FÉRFI, AKINEK SARJADÉK A NEVE, MERT HELYETTE SARJAD, ÉS FELÉPÍTI AZ ÚR TEMPLOMÁT, ÉS NAGY MÉLTÓSÁGRA EMELKEDIK, ÉS TRÓNRA LÉP, ÉS URALKODIK. EGY PAP IS LESZ MELLETTE A TRÓNON, ÉS BÉKÉS EGYETÉRTÉS LESZ KETTŐJÜK KÖZÖTT. A KORONA PEDIG LEGYEN OTT AZ ÚR TEMPLOMÁBAN, HOGY EMLÉKEZTESSEN HELDAJRA, JEDAJÁRA, TOBIJJÁRA, ÉS CEFANJA FIÁNAK A JÓSÁGÁRA. ELJÖNNEK A TÁVOL LAKÓK IS, ÉS ÉPÍTIK AZ ÚR TEMPLOMÁT. AKKOR MEGTUDJÁTOK, HOGY A SEREGEK URA KÜLDÖTT ENGEM HOZZÁTOK. ÍGY LESZ, HA ENGEDELMESEN HALLGATTOK ISTENETEKNEK, AZ ÚRNAK A SZAVÁRA.

                                                                                                                        

Tegnap egy neves irodalomtörténész előadását hallgattam. 1956-ról beszélt, ő akkor volt huszonéves, részt vett az akkori egyetemi diákszervezet szervező munkájában. Elmondta, milyen felemelő érzés volt, hogy hittek a változás lehetőségében, az érte való harc jogosságában. Ám nem sokkal előbb, odabent az igazgatói irodában arról beszélt, miféle dolog kint állni a Kossuth téren, ott letanyázni, bemocskolni azt a helyet... Mikor mondtam, hogy az én ifjú hozzátartozóim is ott voltak, és egyáltalán nem rombolni, tiltakozni mentek a hazugság ellen - megakadt. Igen, mentek, annak ellenére, hogy egyik nap odafelé mentükben, a kezükben levő zászló miatt az utcán beléjük kötöttek, kergették őket. Nem rendőrök. Vajon kik?

Mikor mi voltunk kinn pár hete, ott a téren, különös élményben volt részem. A lányom leejtett néhány szem pattogatott kukoricát, s ahogy lehajolt érte, mellette rögtön mozdult egy néni, segített összeszedni... Kifélék, mifélék a tüntetők? Miért lehet az egykori harc lelkes szimpatizánsával elhitetni, hogy most a lumpenek, a garázdák vannak a téren, s nem a mai mocsok, csalás és hazugság ellen tiltakozók? Miféle szemmel nézi azt, ami történik? Azt közvetlen közelről látta, tán úgy látja ma is, ám a mai tüntetést csak a tévés közvetítőkön keresztül...

MEGFORDULTAM, FÖLEMELTEM SZEMEMET, ÉS LÁTTAM, HOGY NÉGY HARCI KÖCSI JÖN KI KÉT HEGY KÖZÜL. EZEK A HEGYEK ÉRCHEGYEK VOLTAK. AZ ELSŐ KOCSIBA VÖRÖS LOVAK VOLTAK FOGVA, A MÁSODIK KOCSIBA FEKETE LOVAK, A HARMADIK KOCSIBA FEHÉR LOVAK, A NEGYEDIK KOCSIBA PEDIG ERŐS, TARKA LOVAK...
Zakariás látomást lát, aztán újabbat, és megint... Itt visszatér az első látomásból a négy ló, mely a négy égtáj fele indul, de nem azt látja, mint akkor. Csak MEGFORDULVA lát mást.

El kell fordulni attól, amit régebben láttam, amit már csak tudok, hogy újat, mást láthassak. Túl kell lenni azon amit láttam, hogy láthassam, azt ami éppen mozdul. Nem arról van szó, hogy elveszítsem bizonyosságaimat, hanem arról, hogy kész legyek mást is látni, ma látni...

REMÉNYIK SÁNDOR

                 HULLÓ CSILLAGOK

Először a Dicsőség hullott le,
Aztán a Hatalom,
Aztán a Korona.
A kettős-kereszt s a Hármas-halom;
Aztán a Szabadság,
Azután a Hit,
Aztán a Remény, -
Nyomán a lefutott csillagzatoknak
Maradt a Csend.
S a Sötétség az égbolt peremén.

Szombaton egy csendesnapon voltam. Elmondta ott egy fiatal lány, hogyan veszítette el azt az istenképet, ami gyerekként még az övé volt. Valami kusza, lehetetlen, torz képpé lett, s nem tudott vele mit kezdeni, bizonytalanná tette hovatartozásában, hitében. Igen, nem lehet más válaszaiból összerakni Isten felől való látásomat, istenképemet. Annak össze kell törni.

Lát Zakariás? Igen, nem csak a lovakat látja, és hogy ugyanúgy, mint első látomásában, négyféle a színük, a harckocsikat is látja, amit a lovak húznak, azt is látja, honnan jönnek, és azt is, hogy az a két hegy, ami felől jönnek, ércből van. Elég ennyi, hogy azt látja, amit láthat? Neki nem elég...

MEGSZÓLALTAM ÉS EZT KÉRDEZTEM A VELEM BESZÉLŐ ANGYALTÓL: MIRE VALÓK EZEK URAM? AZ ANGYAL ÍGY FELELT NEKEM: EZEK MOST INDULNAK A NÉGY ÉGTÁJ FELÉ, MIUTÁN OTT ÁLLTAK AZ EGÉSZ FÖLD URA ELŐTT.

Mire valók ezek a KOCSIK? Tudja Zakariás? Számunkra ma egészen mást jelent a harckocsi. Akkor ez a gyorsan futó, könnyű kocsi hadieszköz volt, két kerékkel, elébe fogott lóval, avagy lovakkal. Ezt tudja Zakariás. De vajon miféle háború indul, miféle harcra készülnek ezek a kocsik? Fontos tudni?

Van aki csak lát és máris érteni vél. Van, aki telis-tele van kérdéssel, de semmit sem lát át. Zakariás jól lát, mégis kérdez. Lehetünk önhittek, gőgösek, lehetünk mindent megkérdőjelezők, bizonytalanok, Zakariásé, és minden istenfélő szolga útja, az alázat útja. Vezethető, szabad arra, hogy Isten szerint lásson, értsen, közvetítsen.

MIRE VALÓK EZEK? A kérdésére kapott válaszból kiderül, honnan indul a harc, ami indul.
AZ EGÉSZ FÖLD URA ELŐTT ÁLLTAK EDDIG... Istentől indul harc. Isten mozdítja, küldi a harckocsikat a föld négy égtája felé. A mi harcaink Istentől indulnak? Kiért, miért harcolunk?

Vajon mit jelent az a két hegy, ha Isten a harc indítója, és a két érchegy közt bukkan fel a közeledő négy harci kocsi? Miféle hegyek? Talán a Sinai, ahol a törvény, a tízparancsolat született, és a hegyen épült városé, Jeruzsálemé, ahol a templom állt, ahol újra föl kellene építeni? A törvény, az ítélet magosa, és Isten irgalmas szeretetének új lehetőséget adó hegye?

A FEKETE LOVAK ÉSZAK FÖLDJÉRE MENNEK; UTÁNUK MENNEK A FEHÉREK, A TARKÁK PEDIG DÉL FÖLDJÉRE MENNEK. AZ ERŐSEK IS ELŐÁLLTAK, INDULNI AKARTAK, HOGY BEJÁRJÁK A FÖLDET. EZT MONDTA: MENJETEK, JÁRJÁTOK BE A FÖLDET! BE IS JÁRTÁK A FÖLDET. MAJD ODAKIÁLTOTT HOZZÁM, ÉS ÍGY SZÓLT: LÁSD, AMELYEK ÉSZAK FÖLDJÉRE MENTEK, MEGNYUGTATTÁK LELKEMET ÉSZAK FÖLDJÉN.

Hétvégén egy evangéliumi szervezet csendesnapján voltam. A szervezet célja Jézus Krisztus váltságának hirdetése, lelki ébresztés. Beszámolót láttam ennek a szervezetnek a világtalálkozójáról, amit a fiatal szervező-résztvevők állítottak össze. Láthattuk a regisztráció nehezeit, a világ minden tájáról érkező csoportok bemutatkozását, látványos produkciókat, lelkes közös éneklést, kikapcsolódás lehetőségét kínáló programokból kaptunk ízelítőt, híres-neves emberekről, vezetőválasztásról is hallhattunk...de arról, ami a szervezet számára a legfontosabb, Isten megszólító, ébresztő, üzenetéről, - melynek ott is akadt elkötelezett szó-szólója - vajh mi kevés szó esett, s az se egyenesben, csak kommentálva. Miért nem? Mire van szemünk és szívünk? Harcra készek vagyunk? Ébreszthet, indíthat, és küldhet minket Isten? Miféle eszközök vagyunk? Előtte állunk, egészen addig, míg küld? Arra, amire...

Az említett irodalomtörténész előadó elmondta, valamikor azt hitte, ha majd egyszer ötvenhat az lehet, ami nekik volt, lelket is harcba hívó nemzeti együttmozdulás a változásért, különleges jeles nap lesz. Nem lett az? És ha nem, hát miért nem? Mi történik a lelkünkkel?
Mi szítja, és mi oltja ki bennünk a tüzet?

A lányom meséli, két egyetemista társa, kikkel egy lakást bérel, azzal hallgattatták el erre az aktuális témára nézve, hagyja abba, hiába beszél, őket ez nem érdekli, semmi közük hozzá.
Vajon miért? Mit nem kaptak, s kiktől nem kapták saját történelmük e darabját... Mi vész el?

REMÉNYIK SÁNDOR

                        ÖRÖKTŰZ

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.

Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven...

MAJD ODAKIÁLTOTT HOZZÁM, ÉS ÍGY SZÓLT: LÁSD, AMELYEK ÉSZAK FÖLDJÉRE MENTEK, MEGNYUGTATTÁK LELKEMET ÉSZAK FÖLDJÉN. ÍGY SZÓLT HOZZÁM AZ ÚR IGÉJE: VEDD ÁT A FOGSÁGBAN MARADTAK ADOMÁNYÁT HELDAJTÓL, TOBIJJÁTÓL, JEDAJÁTÓL, AKIK BABILÓNIÁBÓL JÖTTEK. MENJ EL MÉG MA JÓSIJJÁNAK, CEFANJA FIÁNAK A HÁZÁHOZ, ÉS VEDD ÁT AZ EZÜSTÖT ÉS AZ ARANYAT, CSINÁLTASS KORONÁT, ÉS TEDD JÓSUA FŐPAPNAK, JÓCÁDÁK FIÁNAK A FEJÉRE...

Mi van Izraeltől északra? Ott van Babilon. Többnyire észak felől érkeztek a fogságba ejtő hadak. De most másért jönnek. Megérkezett hozzájuk, megérintette őket az Isten ügyéért, a templom építéséért harcba hívó üzenet. Volt aki átvegye, van aki ráfelel...Mert igen, onnan északról érkezik adomány, arany és ezüst, amit át kell venni Zakariásnak, azoktól, akik hozzák. Ők, akik a fogságból érkeznek. VEDD ÁT. MENJ EL MÉG MA! Hallja Zakariás. Nem holnap, nem holnapután, hanem még ma!
Volt az ötvenes évek elején egy est, az említett evangéliumi szervezet rendezésében, amin két-három éves gyerekként részt vettem. Nem emlékszem másra, csak arra, hogy betöltötte valami elképesztően lelket indító azt a helységet, és arra az énekre emlékszem még, amit énekeltek, mert szívembe írva, valamiképp megmaradt. Különös volt pár évvel ezelőtt egy erdélyi találkozón újra hallani. Egész lelkemet megmozdította:

Még ma, még Jézus hív, nyíljon az ajtó, táruljon a szív!
Holnap talán késő, holnap talán késő....

Azoktól kell átvenni az aranyat, akik tudják mi a fogság, akik átélték az elvetettség kínját, akik tudják a fogság kilátástalanságát, akik tudják miféle öröm szabadulni, hazaérkezni...
Ha így vennénk körül, az épp szabadulót, mint az Atya a tékozlót, még aznap, még abban az órában, percben, hogy kapjunk abból a tűzből, fényből, ami indítja, tölti, ami akkor az övé!

Mesélte az irodalomtörténész előadó, hogy amikor a börtönből szabadult, még azt hitte talál olyanokat, akik pár év múltán emlékeznek. Arra, ami akkor betöltötte, vitte, sodorta őket. Ez volt a legkeservesebb, a kinti közönyösség, hogy nincs kivel összetartozni, megmaradni.

Mire kell használni azt az aranyat és ezüstöt? Mi készül belőle? Uralkodói jelvény, királyi KORONA! Kinek fejére kell tenni? Az akkori főpap, Jósua fejére. Akinek szennyes ruháját, piszkos süvegét mások szeme láttára elvették. Ő legyen ura, gazdája a templomépítésnek.

EZT MONDD NEKI: ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: VAN EGY FÉRFI, AKINEK SARJADÉK A NEVE, MERT HELYETTE SARJAD, ÉS FELÉPÍTI AZ ÚR TEMPLOMÁT, ÉS NAGY MÉLTÓSÁGRA EMELKEDIK, ÉS TRÓNRA LÉP, ÉS URALKODIK. EGY PAP IS LESZ MELLETTE A TRÓNON, ÉS BÉKÉS EGYETÉRTÉS LESZ KETTŐJÜK KÖZÖTT. A KORONA PEDIG LEGYEN OTT AZ ÚR TEMPLOMÁBAN, HOGY EMLÉKEZTESSEN HELDAJRA, JEDAJÁRA, TOBIJJÁRA, ÉS CEFANJA FIÁNAK A JÓSÁGÁRA.

Nem mindegy, kinek a fejére kerül a korona. Fontos, hogy aki gazdája lesz a templom építésének, Isten ügyének, tudja, higgye, eljön majd a SARJADÉK, az Isten által ígért Messiás, aki felépíti AZ ÚR TEMPLOMÁT. De már most, amikor majd újjáépül a jeruzsálemi templom, helyezzék el benne a koronát, s emlékezzenek meg arról, kik hozták, honnan, miféle harcba hívó szóra, isteni indításra felelve hozták azt, amiből a korona készült.

ELJÖNNEK A TÁVOL LAKÓK IS, ÉS ÉPÍTIK AZ ÚR TEMPLOMÁT. AKKOR MEGTUDJÁTOK, HOGY A SEREGEK URA KÜLDÖTT ENGEM HOZZÁTOK. ÍGY LESZ, HA ENGEDELMESEN HALLGATTOK ISTENETEKNEK, AZ ÚRNAK A SZAVÁRA.

Mikor tudják meg, hogy a SEREGEK URA határozott, hogy Ő indított el mindent? Amikor végre közös összefogással épülni kezd, felépül a templom. Ahol valóságos egység, valóságos összetartozás van, ott jelen van az Isten.

A Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik ...
Ap. Csel. 7:48.

Krisztus, a SARJADÉK, maga építi láthatatlan, mégis valóságos egyházát. Azok közösségét, akik tudnak egyek lenni. Ahol ő a király és a pap, ahol övé a dicsőség, a korona, ahol az egyszer és mindenkorra bemutatott áldozat által van váltság, bűnbocsánat és szabadulás.

Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? I.Kor 3:16.

Isten temploma vagyunk? Lehetünk? Mi épül szívünkben? Krisztus uralkodik benne? Vagy csak kérjük, vágyakozunk rá, de nem indulunk harcba érte, nem győzheti le szívünket, nem szabadulunk, nincs fényünk, tüzünk, EZÜSTÜNK és ARANYUNK, amit odaadhatnánk, amin megindulhatna, Isten felé indulhatna a távol levő másik... ezért nem tudunk összetartozni.