ÍGY SZÓL AZ ÚR IGÉJE ZAKARIÁSHOZ DÁRIUS KIRÁLY URALKODÁSÁNAK NEGYEDIK ÉVÉBEN, A KILENCEDUIK HÓNAPNAK A KISZLÉV HÓNAPNAK NEGYEDIK NAPJÁN, AMIKOR A BÉTELIEK ELKÜLDTÉK SZÁRECERT, REGEMMELEKET ÉS EMBEREIKET, HOGY ESEDEZZENEK AZ ÚRHOZ, ÉS KÉRDEZZÉK MEG A SEREGEK URÁNAK HÁZÁBAN LEVŐ PAPOKTÓL ÉS PRÓFÉTÁKTÓL: SÍRJUNK-E AZ ÖTÖDIK HÓNAPBAN, MEGTARTÓZTATVA MAGUNKAT, AHOGYAN ÉVEK ÓTA TESSZÜK? ÍGY SZÓLT HOZZÁM A SEREGEK URÁNAK ÍGÉJE: MONDD EZT AZ ORSZÁG EGÉSZ NÉPÉNEK ÉS A PAPOKNAK: AMIKOR BÖJTÖLTETEK ÉS GYÁSZOLTATOK AZ ELMÚLT HETVEN ÉV ALATT, AZ ÖTÖDIK ÉS A HETEDIK HÓNAPBAN, AZ ÉN KEDVEMÉRT TARTOTTATOK-E BÖJTÖT? AMIKOR MEG ETTETEK ÉS ITTATOK, NEM A MAGATOK KEDVÉÉRT ETTETEK ÉS ITTATOK? HISZEN AZ VOLT AZ ÚR IGÉJE, AMELYET A RÉGEBBI PRÓFÉTÁK ÁLTAL HIRDETTETETT, AMIKOR MÉG BÉKÉBEN LAKTAK JERUZSÁLEMBEN, ÉS A KÖRÜLÖTTE LEVŐ VÁROSOKBAN, ÉS AMIKOR LAKOTT VOLT A DÉLVIDÉK ÉS AZ ALFÖLD IS, AMIT AZ ÚR IGÉJE ZAKARIÁSNAK IS MOND. EZT MONDJA A SEREGEK URA: IGAZSÁGOS ÍTÉLETET HOZZATOK, SZERETETTEL ÉS IRGALMASAN BÁNJATOK EGYMÁSSAL! AZ ÖZVEGYEKET ÉS AZ ÁRVÁT, A JÖVEVÉNYT ÉS A NYOMORULTAT NE ZSÁKMÁNYOLJÁTOK KI, ÉS NE TERVEZZETEK EGYMÁS ELLEN ROSSZAT! DE ŐK NEM AKARTAK FIGYELNI, SŐT LÁZADOZVA HÁTAT FORDÍTOTTAK, ÉS BEDUGTÁK FÜLÜKET, HOGY NE HALLJANAK. SZÍVÜKET GYÉMÁNTKEMÉNNYÉ TETTÉK, HOGY NE HALLJÁK A TÖRVÉNYT, SEM AZOKAT AZ ÍGÉKET, AMELYEKET A SEREGEK URA KÜLDÖTT LELKE ÁLTAL A RÉGEBBI PRÓFÉTÁK ÚTJÁN. EMIATT HÁBORODOTT FEL OLYAN NAGYON A SEREGEK URA. NEM HALLGATTAK RÁ, AMIKOR Ő KIÁLTOTT, EZÉRT ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: ÉN SEM HALLGATOM MEG ŐKET, HA HOZZÁM KIÁLTANAK. SZÉTSZÓROM ŐKET OLYAN NÉPEK KÖZÉ, AMELYEKET NEM ISMERTEK, AZ ORSZÁG PEDIG PUSZTÁN MARADT UTÁNUK, SENKI SEM JÁRT ARRA. ÍGY TETTÉK PUSZTÁVÁ A GYÖNYÖRŰ ORSZÁGOT.

                                                                                                                       

Sokszor nem értjük a körülöttünk élőket, a dolgokat, eseményeket, történéseket, miért és miből következnek, miért így felel ránk egyik ember, s miért másképpen a másik? De vajon mennyire érdekel minket, mennyire fontos nekünk miért nem válaszol kiáltásunkra Isten?
Ma erről kellene együtt gondolkodni, s szívünket becsületesen megvizsgálni.
Most épp tele vagyunk azzal, ami népünkkel történik. Vajon amit itt megenged az Isten, következik valamiből, megtudható az ok, miért engedi? Miből következik, meddig kéne visszatekinteni, hogy vállaljuk az Istennek nem tetszőt, búsulását, haragját kiváltót, mi az, ami miatt teret ad az ellenségnek, nem véd meg, engedi hatni a következményt, elhallgat, s nem válaszol kiáltásunkra? Utána járunk? Hogy kiderülhessen? Az ok, amiből ez következik?

Élettől, szeretteitől búcsúzó nagynéném kérdezte az öcsémtől, vajon miért is nem kötődünk mi igazán, az ő fiaihoz? Harag, sértés, nem értés? Volt? Nem. Van más ok? Igen. Meddig kéne visszalépni, hogy kiderüljön? Féltették, őrizték őket, attól amit a hit miatt veszíthetnek.

ÍGY SZÓL AZ ÚR IGÉJE ZAKARIÁSHOZ DÁRIUS KIRÁLY URALKODÁSÁNAK NEGYEDIK ÉVÉBEN, A KILENCEDUIK HÓNAPNAK A KISZLÉV HÓNAPNAK NEGYEDIK NAPJÁN, AMIKOR A BÉTELIEK ELKÜLDTÉK SZÁRECERT, REGEM-MELEKET ÉS EMBEREIKET, HOGY ESEDEZZENEK AZ ÚRHOZ, ÉS KÉRDEZZÉK MEG A SEREGEK URÁNAK HÁZÁBAN LEVŐ PAPOKTÓL ÉS PRÓFÉTÁKTÓL: SÍRJUNK-E AZ ÖTÖDIK HÓNAPBAN, MEGTARTÓZTATVA MAGUNKAT, AHOGYAN ÉVEK ÓTA TESSZÜK?

Az Úr szól, Zakariásnak, s általa üzen választott népének. Kiért, mikor, hogyan történik?

- Dárius uralkodásának negyedik esztendejében. Tehát két évvel később, mint amikor Zakariás a látomásokat látta, két évvel a templomépítés elkezdése után...
- Az akkor használatos naptár kilencedik hónapjában történik ez, Kiszlév hónapban, (november-december) több, mint fél esztendővel az ötödik hónap előtt, amikor a zsidók, épp fogságuk kezdetére emlékezve sírni, böjtölni szoktak...
- A nép képviselői jönnek, hogy megkérdezzék a papoktól sírjanak-e, gyászoljanak-e ahogy sok év óta teszik. Van-e értelme a hivatalosan előírt sírásnak?

A valamiképpen már megindultakhoz szól, akik építkeznek, lépésben, cselekvésben vannak az új templomért. Kikért szól? Akik jól látják, eddig hiábavaló volt a sírás (azért, amiért), s időben jönnek, hogy a hónapokkal későbbi böjtről, szokás szerinti kötelezettség értelméről halljanak, értsenek meg valamit. Zakariás által felel nekik az Úr, rámutat az okokra, hogy ne úgy legyen, mint eddig, hogy másképp készüljenek, más szívvel böjtöljenek...

BABITS MIHÁLY

                 OKTÓBERI ÁJTATOSSÁG

A kórus padján, honnan a rácson át
látni a templom sok kicsi villanyát
mert az imát villany kíséri
s új tüze régi Urunk dicséri:

a kórus padján egymagam ülök én,
mint egy kárvallott, elkeserült legény,
bárány-e, bárány-e vagy farkas?
Szól a litánia: lelkem, hallgass!

vUram, ki úr vagy száz seregek fölött,
teremtesz és ki ellened, eltöröd,
világokat vegyítesz, sújtasz,
s lelket a lomha rögökben gyújtasz,

te, kit magasztal a zenit és nadír
a jármod édes és a csapásod ír:
jármodba fogj be, csapj meg engem,
mért nem örök diadalmad zengem?

Mért zengem a csúf, kór kicsinyek hadát,
a földi szégyent, béka-egércsatát,
a halni születőknek éltét,
unt bajok újszerű visszatértét?

Tán azt hiszem, hogy sok kicsi sokra megy?
Pedig a soknál mennyire több az egy,
az Egy, aki Valaki, mégis,
akire hallgat a föld is, ég is.

Egész világunk mind csupa látomás,
folytatott álom, lassú lidércnyomás,
de legcsodásabb látomásunk
te vagy, Urunk, te vagy, égi másunk!

Kórus padjáról, halld, sűrű rácson át
küldöm tehozzád, Isten, ez új imát:
hatalmas vagy földön és égen:
adj, magad ellen, erőt énnékem!

ÍGY SZÓLT HOZZÁM A SEREGEK URÁNAK ÍGÉJE: MONDD EZT AZ ORSZÁG EGÉSZ NÉPÉNEK ÉS A PAPOKNAK: AMIKOR BÖJTÖLTETEK ÉS GYÁSZOLTATOK AZ ELMÚLT HETVEN ÉV ALATT, AZ ÖTÖDIK ÉS A HETEDIK HÓNAPBAN, AZ ÉN KEDVEMÉRT TARTOTTATOK-E BÖJTÖT? AMIKOR MEG ETTETEK ÉS ITTATOK, NEM A MAGATOK KEDVÉÉRT ETTETEK ÉS ITTATOK?

Zakariásnak és a hazatérteknek hetven évet kell visszalépni az értéshez. Többségük nem is élt akkor. Vajon mire emlékeztek szüleik, nagyszüleik, mit meséltek, mit adtak nekik tovább? Korábbi történést kell látni, mint amire emlékezhetnek. Belenőttek valamibe, ami van, és abba is, ami nincs. Hiányozhat az, amit nem éltek át, de jó volna úgy élni? Meglelhető?

Próbáljunk hetven évet lépni visszafelé a választott nép történetében. Mikor még béke volt, mikor zsidó király uralkodott, minden, s mindenki a maga helyén, a nép vezetői tették, amit kell... Vagy ez a látszat volt, amit hamis próféták serege igazolt? Lépjünk vissza, ne csupán a látszatig, mert volt, akit Isten értük-ellenük indított, aki a hatalmasokkal szembe mert szegülni! Jeremiás elmondta az üzenetet, hogy Isten haragszik, s ha ítélete bekövetkezik, jaj az ő népének! Bekövetkezett? Bekövetkezett az ítélet. Jeremiás igazat mondott. A fogság következett. Kiért, miért mi miatt? Nem a gyalázatos ellenfél gondolt, amit akart... nem, hanem a választott nép Istentől való elfordulása, lelkük keménysége, üressége miatt. Jeremiás közvetítette, ami rá volt bízva. Hazugságot beszélsz - mondták neki, elégettették a tekercset, amire Isten üzenetét írta, de újra leírta, akkor is, ha ciszternába vetették érte. Emlékeznek még rá? Nem kéne újra elővenni, elolvasni, megérteni, miért következett, ami következett, s mit is jövendölt? Kiderülhetne, mire nem figyeltek, mivel vétkeztek, miért haragudott Isten...

"Ezt mondja az Úr: Én ezt a várost a káldeusok kezébe, és Nebukadneccár, babilóniai király kezébe adom, és elfoglalja azt... Bizony Izráel és Júda fiai ifjúságuktól fogva mindig azt tették, amit rossznak tartok... Hátukat fordították felém, nem arcukat... nem fogadták engedelmesen az intést... Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet az én nevemről neveztek el, és tisztátalanná tették azt..." (Jeremiás 32) "Odaadlak titeket a fegyvernek, a dögvésznek, és az éhínségnek, és elrettentő példává teszlek benneteket a föld minden országa számára..." (Jeremiás 34.)

Vajon, ha a magyar nép történetében lépnénk hetven évet vissza, mibe lépnénk, mire akadnánk, mi köze hozzá a ma élőknek, mi köze hozzá a ma mozdulóknak, miért úgy volt, ahogy volt? Hetven évvel ezelőtt... 1936. A második világháború előtt, de az azt követő események által meghatározottan. Benne volt az akkori világban, ami következett...Mi volt benne? Miféle félelmetes következmény torkában volt mind aki élt? Ki merte látni? Volt aki szólt ellene?

Mi az alapkérdés? AZ ÉN KEDVEMÉRT TARTOTTATOK-E BÖJTÖT? AMIKOR MEG ETTETEK ÉS ITTATOK, NEM A MAGATOK KEDVÉÉRT ETTETEK ÉS ITTATOK?

Lehet-e érvényes nem csupán a zsidóság, hanem a keresztyénség ellenében ez a vád? Kiért, miért élünk? Miről szól vallásosságunk? Lehet a keresztény intézményrendszer és vezetés hatalmi, érdekeltségi színtér? Miféle birtoklással párosult évszázadok során az egyházi irányítás? Mi történt a negyvenes évek végén? Nem veszítettek-e el minden hatalmat, birtokot, szerepet. Ahogy a fogság idején a zsidók. Isten megengedte. Miért engedte meg? Ezt a kérdést kell feltennünk, és őszintén visszanézni, és őszintén válaszolnunk, ha tudni akarunk valamit az okokról... Mi van itt, mi miatt van így, miféle okkal-ítélettel megvert a helyzetünk...

Tábor Béla: A zsidóság két útja c. kötete, a harmincas évek második felében íródott, 1939-ben jelent meg. Akkor agyonhallgatták, azóta, ha kiadták is, hangsúlytalan kis kötet maradt. Miért? Senkinek sem érdeke közzétenni, terjeszteni, se zsidóknak, se keresztényeknek. Mert az út, amit hiteles útnak kínál, az az önmagunk odaadása, feláldozása másokért. Mint Jézus Krisztusé, akit útnak, igazságnak, életnek mondunk...

"Két út áll nyitva a zsidóság előtt ma is - és ma talán utoljára. Az egyik a megváltás útja. A másik a katasztrófa útja. Az első példátlan erőfeszítést kíván: kíméletlen önvizsgálatot, áldozatkészséget... feltétlen alárendelést Istennek. A másik, nem kíván semmit : ez a halálba ájulás könnyű útja...A választottság felelősség. ..A zsidóság áldozatul van szánva... A zsidó történelem értelme az áldozat. Amit feláldozunk; nem veszítjük el, hanem magasabb értékké alakítjuk, de ha azt, ami áldozatul van szánva, elvonjuk az áldozat elől, valóban elveszítjük. Amíg a zsidóság nem érti meg áldozati hivatását, egész történelme tele lesz erőszakos veszteségekkel. Amíg nem tartja a legszigorúbb ítélőszéket önmaga felett, el kell tűrnie, hogy mások ítélkezzenek fölötte...Az áldozat az alacsonyabb érték alárendelése a magasabbnak... nem az alárendelt elpusztítása, hanem teremtő átalakítása. Feláldozás és megsemmisülés kizárják egymást...Az áldozat nem lehet könnyű. Ha könnyű, ha nem érint érzékenyen, ha nem kell benne önmagunkat legyőznünk, nem áldozat." Tábor Béla

A kereszténység számára sincs más út. Ha nem adom oda magam, nem róla, hanem rólam szól az életem. Emberi szó. Legyőzheti-e érzéseimet, érdekeimet, akaratomat, vágyaimat?
Mit adunk? A lelkünket? Könnyen adunk? Áldozat az áldozatunk? Ami ég, annak van füstje...

HISZEN AZ VOLT AZ ÚR IGÉJE, AMELYET A RÉGEBBI PRÓFÉTÁK ÁLTAL HIRDETTETETT, AMIKOR MÉG BÉKÉBEN LAKTAK JERUZSÁLEMBEN, ÉS A KÖRÜLÖTTE LEVŐ VÁROSOKBAN, ÉS AMIKOR LAKOTT VOLT A DÉLVIDÉK ÉS AZ ALFÖLD IS, AMIT AZ ÚR IGÉJE ZAKARIÁSNAK IS MOND. EZT MONDJA A SEREGEK URA : IGAZSÁGOS ÍTÉLETET HOZZATOK, SZERETETTEL ÉS IRGALMASAN BÁNJATOK EGYMÁSSAL!
AZ ÖZVEGYEKET ÉS AZ ÁRVÁT, A JÖVEVÉNYT ÉS A NYOMORULTAT NE ZSÁKMÁNYOLJÁTOK KI, ÉS NE TERVEZZETEK EGYMÁS ELLEN ROSSZAT!

Mi volta zsidóság életében jelen, ami miatt az ítélet, a megverettetés, a fogság következett? IGAZSÁGTALANSÁG, IRGALMATLANSÁG, BIRTOKLÁSVÁGY, ROSSZINDULAT...

"A megmerevedett formák nem súgják meg jelentésüket, az autonóm értelem viszont befogadására szűk, azt hangoztatja, nem jelentenek számára semmit. Így mind többen dobták - el maguktól a formákat, mint fölöslegest...közömbösek lettek minden iránt, ami az egyéni érdek határvonalán túlra esik... Folyamat, melynek útját a vallástól elszakadt értelem szab meg... A vallás világnézetté szűkült, a világnézet társadalomszemléletté, a társadalomszemlélet gazdaságszemléletté...Bizonyos, hogy ez a folyamat nem csupán a zsidóság, hanem egész Európa utolsó kétszáz éves fejlődését is jellemzi... Mindaz, ami a középszerűség e korának szellemi veretét megadja:: hitetlenség, valóságidegenség, talajtalanság, ellentmondásokkal tele racionalizmus, vallástól elszakadt tudomány..." Tábor Béla

A legkülönb vallásos kereten belül is minden szokássá lehet... S ha azzá lett, nem halljuk Isten szavát, nem leszünk érzékenyek jelenlétének hiányára, tartalmatlanná, üressé válik vallásosságunk. Jaj Isten népének, ha csupán emberekhez, az Ő ügyéért felelősökhöz, az érdekeik szerint diktáló elöljárókhoz, nagyhangúakhoz...igazodik. Vajon látjuk, hogy az egyházi vezetés, szervezetek, ünnepek és szokások, mitől, hogyan merevedtek és üresedtek?

DE ŐK NEM AKARTAK FIGYELNI, SŐT LÁZADOZVA HÁTAT FORDÍTOTTAK, BEDUGTÁK FÜLÜKET, HOGY NE HALLJANAK. SZÍVÜKET GYÉMÁNTKEMÉNNYÉ TETTÉK, HOGY NE HALLJÁK A TÖRVÉNYT, SEM AZOKAT AZ ÍGÉKET, AMELYEKET A SEREGEK URA KÜLDÖTT LELKE ÁLTAL A RÉGEBBI PRÓFÉTÁK ÚTJÁN. EMIATT HÁBORODOTT FEL OLYAN NAGYON A SEREGEK URA. NEM HALLGATTAK RÁ, MIKOR Ő KIÁLTOTT EZÉRT ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: ÉN SEM HALLGATOM MEG ŐKET, HA HOZZÁM KIÁLTANAK. SZÉTSZÓROM ŐKET OLYAN NÉPEK KÖZÉ, AMELYEKET NEM ISMERTEK, AZ ORSZÁG PEDIG PUSZTÁN MARADT UTÁNUK, SENKI SEM JÁRT ARRA. ÍGY TETTÉK PUSZTÁVÁ A GYÖNYÖRŰ ORSZÁGOT.

Félelmetes súlyú mondat: ÉN SEM HALLGATOM MEG ŐKET... Akarom tudni, látni, miért? Szabad többet látni, mint amit mások igazságként igazolnak, vagy amit mi igaznak igazolunk.
Mert ha nem, ugyanaz következik: Nem hallgat meg minket, szétszóródni enged, pusztává lesz a hely, ami az élet helye volt... És nem Ő, mi tesszük pusztává a ránk bízott országot...

ADY ENDRE

              IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN

Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szívem
S nincs, mi nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szívemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Ha szívünk megkeményedik, ha lelkünk nem lesz érinthető, nem lehet minket gyógyítani...
De ha fáj, ami elveszett, ha nem csupán szokás a bűnök miatti sírás, hanem valóságos kín, akkor van értelme. Felé fordulok-e egészen, hogy tölthesse lelkemet mással, mint ami bennem terem? Ne magam s hitem igazolása legyen szóvá, hanem RÓLA SZÓLJON az életem.