Az ENSZ főtitkárát 1953-1961 között New Yorkban gyakran látták, amint egyedül látogatja a különböző keresztyén felekezetek templomait. Sokszor magába merülten üldögélt. A lelkészeknek azt a kérését, hogy lehetőség szerint rendszeresebben jöjjön istentiszteletre, udvariasan elutasította. Zsúfolt diplomáciai naptára alig engedett neki "üres" órákat, egyébként pedig a hit a legszemélyesebb közügyek közé tartozott számára is.
Isten világosságában, Krisztus példája nyomán saját életének a szenvedéseit esélynek tartja arra, hogy Istennek adja át magát, illetve azzá váljon, aki kész arra, hogy saját testében "leképezzen" valamicskét Krisztus üdvösségszerző munkájából - amint egykoron azt Pál is tette. Felismeri azt, amit Edith Stein így fogalmazott meg: Jézust nem lehet követni anélkül, hogy sorsában ne osztoznánk. Az áldozathozatal, az odaadás eszméje számára sem maradt puszta idea, hanem mindig tetté változott. Korán felismerte, hogy "az elhívás útja a kereszten végződik".
Hammarskjöld nem volt sem teológus, sem vasárnapi keresztyén. Élete és munkássága üzenet arról, amit az általa szívesen idézett bibliai Ige így fejez ki: "A Lélek fú, ahová akar". Krisztus-központú, átadott életű, nagykorú keresztyén volt, világiként is szolgája Urának, a történelem Királyának. Nem hivatalból volt Isten diplomatája, hanem elhívásból.
Miért nevezhetjük őt teljes joggal zsoltáros diplomatának? A válasz kézenfekvő. Ha belelapozunk az eredeti napló-kiadásba vagy az idegen- nyelvű fordításokba, szembetűnő, hogy 1954. decembere óta egyre többször olvashatunk bibliai idézeteket. Bár ezt az időpontot megelőzően is fordultak elő naplójában bibliai idézetek. 1949 végén Máté 16,13-28 alapján utalást tesz Hammarskjöld arra, hogy Jézus Cézárea Filippi területén prédikált. Ebből a történetből, amelyik Péter vallástételét tartalmazza, talán a 24. versre gondolhatott leginkább: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem". Az önmegtagadás egész életére jellemző volt, protestáns puritanizmusa aszkétizmussal vegyült. Ebben a történetben Péter vallást tesz arról, hogy kicsoda Jézus az emberek előtt, kinek tartják őt, s kinek tartja ő a tanítványokkal együtt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" - ez lehetett Hammarskjöld hitbeli döntésének, Krisztus elhívása felismerésének az igei pillanata.
A következő, ugyancsak újszövetségi Ige 1950. elejéről származik. Ekkor János 14,3-at jegyzi be naplójába: "Hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek". Megint csak élete és lelki fejlődése folyamatában lehet értelmezni ezt az idézetet, ami a Krisztussal való földi és mennyei együttlét egybetartozását, a tér-idő korlátain is átlépő Krisztus-közösség erejét mutatja. Ez a közösség, illetve ennek hite és bizonyossága már 1950-ben az övé.
A harmadik újszövetségi Ige-füzér ugyancsak János evangéliumából való. Ekkor 1951-et írunk. A János 13,19-21-et, a 36-38-at és a 14,31-et idézi: "Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyetek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, az engem fogad be; aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki engem elküldött. Amikor ezt mondta Jézus, igen megrendült bensejében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem". Vajon ez későbbi, éppen tíz év múlva bekövetkező erőszakos halálának lelki előérzete, öntudatlan megsejtése, Jézus sorsán keresztüli elővételezése volt? Vagy a Szentlélek titkos vezetése? Utólag könnyű is, nehéz is bármit válaszolni erre. Mindenesetre az Ige szembesítette valamivel, ami vele is megtörténhet, mint velünk is, akik élünk. Hiszen az árulás, a hamis vád ördöge mindenki körül ólálkodik. Majd ezzel az Igével folytatja jegyzeteit: "Simon Péter megkérdezte tőle: Hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de követni fogsz később. Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem". - Ez az igeszakasz bizonyára az emberi fogadkozás, ígéret törékenységével, az önismeret bizonytalanságával, a lelkesültséget kijózanító jézusi viszont-kérdezés személyiségfejlesztő, nevelő erejével szembesíthette. S ennek folytatásaként, mintegy zárótételként még aznap a harmadik Ige: "Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen".
Az elhívás, az árulás, cserbenhagyás állandó veszélye, és az önhit törékenysége, az önismeret Krisztusra szorultsága idejekorán nyilvánvalóvá vált benne. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt érezzük ezekből az Igékből és az önéletrajzi időzítésből, összefüggésekből, hogy Isten kegyelme felkészíti a nem sokára ráköszönő hatalmas megbízatásra, a főtitkárrá választás nagy lelki erőt igénylő kihívására. Protestáns hitünk ebben Isten bölcs előrelátását, providenciáját ismeri fel, azt, hogy "az Úr mindent oly' szépen intézett", készített elő.
E lelki előjáték, bevezető felkészítés után valóban a zsoltáros időszak következik el. 1954. december 30.-án indul az az életszakasz, ami a naplóban - az előzőekhez képest - feltűnően sok zsoltáridézetet hoz magával, s vannak kiváltképpeni időpontok, amikor összesűrűsödnek az idézetek, mintegy jelezve: bizonyos életpillanatokban fokozott megerősítést várt kereső lelkével Isten beszédétől. Ezek a lelki fordítópontok Igével vannak körülbástyázva. 22 zsoltáridézetet tartalmaz a napló. Az újszövetségi és más ószövetségi helyekkel együtt összesen 33 bibliai bejegyzést. Ennek alapján joggal nevezhetjük az ENSZ második főtitkárát zsoltáros, bibliás diplomatának, még ha ez sokaknak meglepő, hogy ne mondjuk: kellemetlen ténynek tűnik is. Ezt a belső életét sokáig - gyakran még ma is! - igyekeztek szó nélkül hagyni, felejteni és "diplomatikusan" feledtetni. Márpedig ez tény, ami erősen meghatározta a politikus Hammarskjöld viselkedését, emberi stílusát, s olyan mércét állított fel általa a nemzetközi életben is, amit azóta is kevesen tudtak elérni. Teljesen igaza van egyik méltatójának, aki az International Herald Tribune-ben ezt írta: Hammarskjöld "sem Keletnek, sem Nyugatnak nem volt a szolgája, hanem az élő Istené. Nem lehet eltekinteni attól, hogy mély vallásossága, hite igen nagy mértékben járult hozzá főtitkári tevékenységének rendkívüli hatékonyságához". Mivel "A stílus maga az ember" szólás itt is megállja a helyét, lelki stílusa számunkra hálára indító ajándék. Ideje, hogy ezt magyarul, s a mi viszonyaink között is kifejezésre juttassuk, s elmondjuk ezt Istennek és a nyilvánosságnak. Mert nagy a tartozásunk róla mindkét irányban! Más nemzetek már idejekorán lerótták vele szembeni "adósságukat", lelki naplójának a kiadásaival, életrajzokkal, színművel, filmmel, emlékére állított szobrokkal, komponált zeneművel, képzőművészeti alkotásokkal, bélyegsorozatokkal, emlékérmekkel, alapítványok létrehozásával, iskolák, könyvtárak elnevezésével.
Kövessük röviden nyomon, sorsába és a korabeli történésekbe ágyazottan, hogy mely Igék és mikor fényesedtek ki lelki szemei előtt.
A zsoltáros korszak 1954. decemberével kezdődik. 10.-én felkérik arra, hogy tegye meg az első jószolgálati közbenjárást a nemzetközi konfliktusok világában. Kínába kellett utaznia, hogy kieszközölje 15 amerikai pilóta hazaengedését az USA-ba. A nem veszélytelen megbízatás estéjén írja le első zsoltárbejegyzését naplójába: "Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretetet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint" (Zsoltárok 62,12-13).
El is utazik Kínába. Az év vége ott éri. Pekingben december 30.-án ezt jegyzi be naplójába angolul: "Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem" (Zsoltárok 139,9-10). Mi ez, ha nem az Isten vezetésében való feltétlen bizalom, annak hite és bizonyossága, bárhová is kerüljünk, keze velünk van?! Messze az ENSZ székházától, Amerikától, egy politikailag ellenséges világban egyes egyedül, nagyon is rászorul az Ige bátorítására. Saját félelmeivel szemben is bátorodó lélekkel...
Aztán nagy ugrás következik. A következő, több zsoltárbejegyzés 1955. augusztus elejéről való. Ekkor már túl van 50. születésnapján, ami nem személyes emlékek miatt érdekes, hanem azért, mert a kínai vezetés gesztust tett feléje, és születésnapjára engedélyezte 11 pilóta hazatérését az USA-ba. Ez nyilvánvalóan belejátszott zsoltár-választásába. Augusztus 1.-én három Igét jegyzett le: "Szólott egyszer az Isten…" (Zsoltárok 62,12); és: "Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!" (Zsoltárok 62,11). Harmadik Igeként ez olvasható: "Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!" (Zsoltárok 115,1).
Év vége felé már feltűnnek a szuezi válság viharfelhői. Hammarskjöld érzékeli ezt, meg a reá váró, minden eddiginél nehezebb és bonyolultabb diplomáciai csúcsszezon közeledését, amire belülről is igyekszik felkészülni. A jövőre nézve ismét örökkévaló erőforrásához fordul. November 19-20.-án a közelmúltbeli csodák tapasztalatával indítja naplóbejegyzését: "Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel" (Zsoltárok 77,15).
A karácsonyi ünnepeket is lelki töltekezésre használja. A szenteste csendjében egyedüllétét Istennel osztja meg, Igéjét ízlelgeti imádságos lélekkel: "Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet" (Zsoltárok 63,2-3). Karácsony első napján szintén imába merülve ünnepel. Most nem zsoltárt idéz, hanem kicsi változtatással Kempis Tamás középkori misztikus imáját: "Világosítsd meg lelkemet, hogy megelevenedjen, s Benned lelje meg örömét! Ne magában örvendezzen, elragadtatásában Hozzád érkezzen, teljes erejével és teljes odaadással".
És következik az 1956-os esztendő. Ez nem csak világpolitikailag a legnehezebb éve Hammarskjöldnek, hanem a kegyelem segítségül hívásának is a leggazdagabb éve. Itt mutatkozik meg legszembetűnőbben, hogy mennyire támaszkodik Isten vezetésére a világ egyik vezető politikusa! Szuezi válság, "magyar ügy", eredmények, nagy csalódások hideg-meleg zuhanya vár rá. Már januárban a Közel-Keletre és Ázsiába indul. Jeruzsálemben találkozik Marin Buberrel, a világhírű zsidó tudóssal, akinek nagyjelentőségű könyvét, az "Én és Te" címűt még halálos repülése idején is fordította angolról svédre.
Az év némi reménnyel indult. 16 új tagállamot vettek fel az ENSZ-be, ez diplomáciai sikert jelentett neki. Márciusban két Igét jegyez fel naplójában. "De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás" (Zsoltárok 106,30). Egy héten belül jött ehhez a másik: "Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével, és nem kímélték életüket mindhalálig" (Jelenések 12,11). Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy mennyire támaszkodott a főtitkár a Bárány vérének erejére, s milyen elszántan adta oda magát a szolgálatra, még ha ez élete odaadását is követelné - mindhalálig, s mindhalálra.
Áprilisban az ENSZ tevékenységének szponzorálási nehézségei kötötték le figyelmét, de mindig szakított időt az Ige olvasására, illetve a lelkében visszhangozó Igék feljegyzésére. Különös, de érthető a fokozódó anyagi gondok lelki ellenpontozása. A hónap elején ismét zsoltárral indít: "De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged" (Zsoltárok 130,4). A nagyhét közeledtével - s a világpolitikai nagyhét felrémlése előtt - János evangéliumára lapoz. Április 22.-én ezt írja naplójába: "A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született" (János 3,8). S rögtön utána: "A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be azt" (János 1,5).
Júniusban ismét közel-keleti misszióra indul. Égi tájolással lelkében lép fel a repülőgépre: "...amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott" (Zsoltárok 33,9). A világtörténelmi eseményekben is a történelem Urának a vezetését érzékeli és kéri. Önmagát ebben a nagy játszmában akár helyettesítő áldozatul is kész odaszánni. Június 10.-én lejegyzi: "Jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nép pusztul el" (János 11,50). Őrállói tisztében meghallja az ószövetségi, évezredes hívást és kérdést: "Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel? Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt az őrálló" (Ézsaiás 21,11-12). A megmaradás gondolatai foglalkoztatják, nyilván nem egyéni sorsának, hanem a népek sorsának kérdéseként: "Az Úr így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Nem pusztítom el a tízért - felelte ő" (1Mózes 18,26; 32).
Július 5.-én Moszkvába utazik. A szuezi válság megoldását fegyveres konfliktus nélkül szeretné elérni. Tudatában van annak, hogy szinte a lehetetlenre vállalkozik. A szovjet vezetés ugyanis a nyugatiak lekötelezettjeként, nem a világbéke őrállójaként néz rá. Ezt az erős nyomást mind a helyszínen, mind New Yorkban erős lélekkel állja, ami mögött megint csak az Ige ereje fedezhető fel. Júliusban ezt az Igét írja be naplójába: "Amikor azonban átadnak titeket, ne töprengjetek, hogyan vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a ti Atyátok Lelke szól általatok" (Máté 10,19-20). Útja végén, augusztus 16.-án reménykedve kapaszkodik az Ige ígéretébe: "De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!" (Zsoltárok 27,13-14).
A szuezi válság időközben tetőpontjára jut, ám a magyar tragédia sötét árnyai ráborulnak az ENSZ munkájára, még inkább Hammarskjöld lelkére. Novemberben négy zsoltárversre is rázuhan a lelke, s megpróbál ezek vezetésével Istenből erőt meríteni. Meglepő lehet talán az Ige választása éppen akkor, amikor a magyar forradalmat a szovjet tankok eltiporják. November első hetét ez a vers kíséri: "Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsoltárok 4,9). Nem a beinduló lelkiismeret ellen hozza fel ezt az Igét? Látszat-békesség, látszat-biztonság? Ki tudja, ez is titok marad. Még ebben az időszakban, november elején a másik Ige mintha fényt derítene az elbizonytalanodott lélek vívódására: "Légy csendben és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak a rosszra visz!" (Zsoltárok 37,7-8). November végére megkönnyebbülni látszik. A világkrízis múlóban. November 29.-ről származik ez a vers: "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem" (Zsoltárok 18,20-21). Kissé zavaró, hogy az Igét mintha önigazolásként idézné, bár kétségtelenül igyekezett megtenni minden tőle tehetőt a világméretű válság megelőzéséért. Mint oly sokszor a 20. században, 1956-ban is hajszálon múlott a világbéke sorsa. Feltisztuló érdemtelenségét december elején vallja meg: "De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged" (Zsoltárok 130,4).
Ezt a nehéz esztendőt - szokása szerint - lelki mérleggel zárja. Mulasztások tudatában, de a katasztrófa multával könnyebbülő lélekkel, Isten megbocsátó kegyelmétől még mélyebben elkötelezve, még odaszántabban idézi a zsoltárost 1956. december 31.-én: "A könyvtekercsben írva van rólam - Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. - Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram!" (Zsoltárok 40,8-10). Az 1957. év hivatali szolgálatának újabb elismerését hozta. Nehéz, válságos időszakon van túl mind az ENSZ, mind ő maga, s minden ellentámadás, lejáratási, buktatási kísérlet ellenére jó reményekkel néz a közeledő főtitkár-választás elé. Június 23.-án ezt jegyzi naplójába: "Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok, örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket" (Zsoltárok 107,29-30). Szeptember 26.-án további öt évre megválasztotta az ENSZ közgyűlése főtitkárrá.
Aztán jönnek azok az évek, amikor a naplóba kevesebb Ige kerül. Gondolatai Istennél vannak, erről szólnak szaporodó naplóbejegyzései, de az Igéket már nem jegyzi olyan gyakran. 1958 az új tervek érlelésének az ideje. A februári ég alatt várja Isten jótetszésének jelét: "Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!" - fohászkodik a zsoltárossal (Zsoltárok 80,20).
Aztán egy évig ismét semmi lejegyzés. 1959. február 8.-áról való a következő bibliai idézet. Abból az időszakból, amikor a szovjet vezetés újra élesen támadja, mivel eléri, hogy Berlinből kivonják a nyugati csapatokat. Koppenhágában válaszol a támadásokra, ekkor írja le a maga számára is tisztázó értelmű zsoltárverset: "Te pedig a szívben lévő igazságot kedveled, és a békesség titkaira tanítasz engem!" (Zsoltárok 51,8). Aztán megint egy éves nagy ugrás. 1960. karácsonyán, amely utolsó ilyen ünnepe, két Igével ünnepel. Az egyiket már korábban idézte: "Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban éljek!" (Zsoltárok 4,9). Az ünnephez a felismerés és az elfogadás lelkületét kapja ajándékba: "Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől!" (Zsoltárok 60,5-6).
S elérkezett a végjáték ideje. A végzetes év, 1961. Szuez és a magyar ügy után kis szélcsend támadt. Kinek a megfélemlítés, kinek a fellélegzés csendje. Hammarskjöldnek az erőgyűjtésé. Szüksége is volt erre. Az utolsó életévben megint csak úgy sorjáznak az Igék. Meg a gondok a kongói válsággal összefüggésben. Ez legalább olyan veszélyes volt, mint az 1956-os válságok. Számára pedig végzetessé is vált. Áldozata lett az eseményeknek.
Sejtései ugyancsak megdöbbentőek. Ilyen előérzete csak kivételes lelkeknek lehet. Vagy tudott valamilyen titkos információt? Februártól ingázik Afrika válságövezetében. Tudatosul benne valami, amit a zsoltárossal így fejez ki naplójában február-március fordulóján: "Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják. Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!" (Zsoltárok 109,25-26). Az utolsó nagycsütörtök szintén eljött, Igével: "Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni; de túl nehéznek tűnt nekem. - Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!" (Zsoltárok 73,16-17).
Ezután jön az utolsó három Ige-bejegyzés, mindhárom zsoltáridézet. Halála előtt másfél hónappal ezekre az üzenetekre figyel a lelke: "Megrendítetted, megrepesztetted a földet, gyógyítsd be sebeit, mert megindult" (Zsoltárok 60,4). Majd ismét a megértés vágya izzik fel benne: saját sorsát, a népek életét, a bonyolult, szövevényes érdekviszonyokat Afrikában, tragédiája helyszínén. S újra idézi a már citált 73. zsoltárt. Az utolsó Ige, ami már talán előre utalt a készülő, s beteljesülő végzetre, ez volt: "Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk!" (Zsoltárok 78,35). Igen, a felséges Isten az ő Megváltója is - Krisztusban. Ezzel a hittel indult a következő hónapban - sejtve vagy nem sejtve - az életére lesujtó katasztrófa elé is. Mint aki már tudta, hogy "mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, az Úr Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok...".


ÉLETÉRŐL RÖVIDEN:
Dag Hjalmar Agne Carl Hammarskjöld 1905. július 29.-én született a svédországi Jönköpingben, nemesi családban, három testvér után. Édesapja egy ideig az ország miniszterelnöke volt. Édesanyja melegszívű, vidám, mélyen hívő protestáns, ősei között lelkészekkel és tanárokkal. Ő tanította neki az egyházi énekeket, olvasta a Bibliát, kezét ő kulcsolta imára, s vitte vasárnaponként templomba. A "Testvérek menjünk bátran" kezdetű dicséretet, melynek második sora: "Hamar leszáll az éj…" - gyakran idézi naplójában. A család barátja volt Nathan Söderblom svéd érsek, aki a protestantizmus lényegével ismertette meg az ifjút. "Isten valósága" című könyvére a serdülő Hammarskjöld feljegyezte: "A keresztyén ember élete Isten írása, alkotása". Tanulmányait Uppsalában és Stockholmban végezte. Jogot, közgazdaságtant és filozófiát tanult. Francia, angol, német és még néhány nyelven folyékonyan tárgyalt. Egy ideig a Svéd Királyi Bank elnökségi tagja, 1951-53. között külügyminiszter-helyettes. 1953. április 7.-én választják az ENSZ főtitkárává. Programadó volt, hogy rövid székfoglaló beszédét egy svéd imádságból vett idézettel fejezte be: "Legmélyebb imánkban nem a győzelemért, hanem a békéért könyörgünk". Diplomata, de műfordító is, író és műértő, szerette és szívesen hallgatta Bach és Mahler muzsikáját. Kora valamennyi szellemi nagyságával levelez, kiváltképpen Albert Schweitzerrel, Lambaréné hívő protestáns orvosával. Gyakran látható az ENSZ. 38. emeletén lévő dolgozószobája asztalán a Biblia mellett Kempis Tamás Krisztus követése c. elmélkedéses könyve. Főtitkári beszédeinek dossziéjára egy-egy bibliai idézetet tűz vagy a Miatyánkot, van, amikor saját imádságát. Nevéhez fűződik az ENSZ elmélkedési termének (Meditation Room) átalakítása, a kékinges békefenntartó erők létrehívása. Nehéz időkben, a szuezi és a magyar válság idején állt helyt felelős posztján, mindig Isten előtti felelőséggel intézve a világ sorát. Egyik skót méltatója nem véletlenül írta róla: "Vitathatatlan, hogy Hammarskjöld a legnagyobb államférfi, akit a politika Abraham Lincoln óta felmutathat". Évtizedeken át írja titkos lelki naplóját, szinte naponta esti-éjjeli csendes beszélgetésbe merülve Urával. Naplója halála után Vägmärken = Útjelző címen sok világnyelven megjelenik, csak magyar kiadása és életrajza hiányzik. Igen nagy mulasztás, amit semmivel sem lehet mentegetni. (E cikk szerzője Isten diplomatája c. könyvével ezt a hiányt próbálta meg némieg pótolni.) 14 egyetem választja díszdoktorául. Sok írót, képzőművészt támogat, van , akit az irodalmi Nobel-díjhoz is hozzásegített (Saint-John Perse). Igazi reneszánsz személyiség volt a hidegháború végzetesen leszűkített, két-blokkos (keleti tömb kontra nyugati tömb) gondolkodása idején.
Békeszolgálat közben, 1961. szeptember 18.-án veszti életét tragikus repülőszerencsétlenség következtében az afrikai Ndola/Zambia közelében. Halála után megkapja a Béke Nobel-díjat, intézményeket, alapítványokat, könyvtárakat, emlékplaketteket, utcákat, tereket neveznek el róla, bélyegsorozatokat adnak ki róla sok helyütt a nagyvilágban. Az ENSZ mai főtitkára, Kofi Annan szerint a világszervezet történetében ő állította fel a magas mércét emberségből, politikai etikából, önfeláldozó szolgálatból. Svédországban, az ENSZ-ben, Afrika több országában egész évben ünnepségek, megemlékezések, filmek, szobrok, hangversenyek, könyvek, az Útjelző újabb kiadásai, tanulmányok, nemzetközi konferenciák emlékeznek rendkívüli szolgálatára, s tisztelegnek emléke előtt születésének 100. évfordulóján. Ezzel az összeállítással szerény jelét adjuk mi is testvéri megbecsülésünknek.

PROTESTÁNS KISBREVIÁRIUM
Válogatás D. Hammarskjöld legszebb imáiból és gondolataiból az ÚTJELZŐ alapján

IMÁK
1.
Te, aki felettünk vagy,
Te, aki egy vagy közülünk,
Te, aki a VAN vagy -
Bennünk is
Hogy mindenki láthasson Téged - bennem is.
Hadd legyek útkészítőd,
S hadd köszönjek meg mindent, ami velem történt.
Ne engedd, hogy mások szükségéről megfeledkezzem!
Őrizz meg engem a Te szeretetedben,
Úgy, amint akarod, hogy mások is megmaradjanak
Az én szeretetemben.
Bárcsak minden, de minden bennem
a Te tiszteletedet zenghetné,
És soha ne törne rám a kétely.
Hiszen a Te kezed árnyékában rejtőzöm el,
Mert minden erő és jóság Benned lakozik.
Adj nekem tiszta értelmet, hogy Téged láthassalak,
Alázatos értelmet, hogy Téged hallhassalak,
Szerető értelmet, hogy Neked szolgáljak,
Hívő értelmet, hogy Benned maradjak!

2.
Engedd meg,
hogy végigvigyem azt,
amit el tudtam kezdeni.
Engedd meg,
hogy mindent odaadjak,
még akkor is,
ha nem vagyok bizonyos abban,
hogy ezzel "növekedni" fogok...

3.
Te, Aki minket szabadnak teremtettél,
S Te mindent látsz,
ami történik,
S mégis biztos vagy a győzelemben,
Te, Aki most az vagy közöttünk,
Aki
Elszenvedi a legnagyobb egyedüllétet,
Te - aki egyben én is vagyok,
Hordozhatok valamit a Te terhedből,
Amikor az órám elérkezik -
Megengeded?

4.
"- És hamar leszáll az éj"
Azért, ami elmúlt:
hála,
Ami jön, arra mindenestől fogva:
Igen!

5.
Előtted, Atyám,
Igazságosságban és alázatban,
Veled, testvérem,
Hűségben és bátran,
Benned, ó Lélek,
Teljes csendben.

6.
Tiéd - mert a Te akaratod a sorsom,
Neked szentelve - mert sorsom az,
hogy használjanak
És elhasználódjam,
akaratod szerint.

7.
Szenteltessék meg a Te neved,
De ne az enyém,
Jöjjön el a Te országod,
De ne az enyém,
Legyen meg a Te akaratod,
De ne az enyém,v Békességet adj nekünk Teveled,
Békességet az emberekkel,
Önmagunkkal,
És szabadíts meg a félelemtől!

8.
A Te fuvallatodban
A Te fényedben
Milyen semmiség minden más,
Mennyire kicsinyek is vagyunk
S mégis boldogok
Abban,
aki az igazán Hatalmas.

9.
Könyörülj meg rajtunk, Urunk.
Könyörülj meg rajtunk,
Hogy téged tudjunk követni
Szeretetben és hitben,
Igazságosságban és alázatban,
Önfegyelemmel,
Hűséggel és bátran,
S csendben
Megérkezni Hozzád!

10.
Adj, Uram, tiszta szellemet,
Hogy láthassunk Téged.
Alázatos szellemet,
Hogy meghalljunk Téged.
Szerető szellemet,
Hogy szolgálhassunk Neked.
Hívő értelmet,
Hogy megélhessünk Téged.

11.
Mindenható...
Bocsásd meg nekem
Kételyeimet,
Haragomat,
Büszkeségemet.
Takarj be engem
Kegyelmeddel.
Állíts talpra
Szigoroddal.


GONDOLATOK

1.
Isten nem hal meg azon a napon, amelyen nem hiszünk többé személyes létezésében. Mi azonban meghalunk azon a napon, amelyen az életünk többé már nem sugározza annak a csodának a visszfényét, ami a minden értelmen túli Fényforrásból táplálkozik.

2.
Még néhány év, s azután? Az életnek csak tartalma adhat értéket - másokért. Életem másokat segítő értékek nélkül rosszabb a halálnál. Ezért - ebben a nagy egyedüllétben - másoknak szolgálok. Ezért: milyen hihetetlenül nagy ajándék, amit kaptam, s milyen helyénvaló, hogy ezért "odaáldozzak mindent".
Szenteltessék meg a Te neved,
jöjjön el a Te országod,
legyen meg a Te akaratod -

3.
Nem elég
Naponta Isten elé állni.
Ami igazán kell:
Csak Istennek rendelni alá magadat.
Minden szilánk ajtót nyit egy-egy napra,
Amikor izzadás, titkos öndicséret, s rágalom kavarog bennünk -
A zavaró ösztönök mindezen csatlósát vesd Isten elé.

4.
Mindig is tudnod kellett volna,
Hogy Ő itt van,
Akár eltakarta vakságod Őt,
Akár nem.

5.
. Élni a lehetőségekkel. Miért? Másokért vajon önmaga érdekében áldozta fel magát - mértéktelen önzésből? Vagy mások érdekében valósítja meg önmagát? A választóvonal az ember és az "alig"-ember között húzódik. "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek!".

6.
"Legyen meg a te akaratod" -. Hagyj fel azzal, hogy minden kicsi dologban a sorsra hivatkozzál, próbálj inkább valamit feladni egyéni érdekeidből; hagyj fel azzal, hogy érdekeidet másokra a legnemesebb, legszebb szavakkal terheled rá - feltéve, ha mindazt, ami megvalósul, engeded a föléd nőni - hit által.
"Legyen meg a te akaratod" - Biztosíts elsőbbséget belső világodnak a külsővel szemben, a léleknek a világgal szemben, bárhova is vezessen ez. Vigyázz, nehogy közben a belső érték a külső álarcává váljon, sőt inkább válj vakká, amikor tapasztalod, hogy egy belső érték milyen keveset vagy semmit sem jelent a külső alapján ítélő emberek szemében.

7.
"Legyen meg a Te akaratod" - Amit kérek, szinte lehetetlen: legyen értelme az életnek. Amire törekszem, szinte lehetetlen: az én életem is hadd legyen értelmes. Merek kételkedni, s nem is tudom, hogyan fogom majd elhinni, hogy nem vagyok egyedül.

8.
Imádkozz azért, hogy a magány lehessen az a tüske, amin fennakad valami, amiért élni érdemes, s elég fontos ahhoz, hogy meghalni is érdemes legyen érte!

9.
A jóság pedig ilyen egyszerű: mindig másokért itt lenni, soha nem önmagunkat keresni.

10.
Aki Isten kezére hagyatkozott, az minden emberrel szemben szabad: egészen szabad, mert jogot adott másoknak ahhoz, hogy ítélkezhessenek.

11.
Csak az tudja, hogy az elhívás útja a keresztnél végződik, aki elfogadta a sorsát - még akkor is, ha ez az út néha a Genezáret tava melletti örömöket idézi fel, máskor meg a jeruzsálemi "diadalkapun" vezet keresztül.

12.
Igent mondani az életre ennyit tesz: igent mondani önmagadra. Igent azokra a tulajdonságokra is, amelyek a legnehezebben változtathatóak át kísértésből erővé.

13.
A gyönyörű táj énekelhet Istenről,
a test pedig a Lélekről.

14.
Aki Istent szereti, annak nincs más vallása - Istenen kívül!
Újból magadat választottad - s ezzel kitártad az ajtót a káosz előtt.
A káosz előtt, aki te magad vagy akkor, amikor Isten keze, áldása
nem nyugodhat meg fejeden - mert nem akarod...
A makulátlanul tiszta ruhán a legkisebb folt is szemet szúr. Nagyobb magasságban a figyelmetlenség egyetlen pillanata elég a halálhoz.

15.
Nem elég naponta Isten elé állni. Az a döntő kérdés, hogy vajon kizárólag Isten előtt szeretnénk-e megállni?
16.
Megértés - a csenden át,
Munka - a csend forrásánál,
Nyereség - csendben...

17.
Az életet és az embereket Isten szeretetével szeressük! S azért a végtelen lehetőségért, hogy úgy várhatjuk őket, mint Ő, úgy ítéljük meg őket, mint Ő, elítélés nélkül, s az Ő parancsainak engedelmeskedjünk vonakodás és visszatekintgetés nélkül - akkor Ő tud használni téged, s talán szüksége is lesz rád. Ha mégsem használ téged, akkor is tudd: kezében minden órának van értelme!

18.
Ezért annak szeretetével,
Aki mindeneket ismer,
Annak türelmével,
Akinek már a most is örök,
Annak igazságosságával,
Aki soha nem okozott csalódást,
Annak alázatával,
Aki minden aljasságot megtapasztalt.

19.
Hitből cselekszünk - s ekkor csodák történnek. S olykor megkísért a gondolat, hogy a csoda miatt higyjünk. Ezért a gyengeségünkért pedig keményen fizetünk: a hitbizonyosság elvesztésével. Ahol hit van, ott az teremtő erő, és segít hordozni terheinket. A hitet nem lehet másból, mint önmagából levezetni, senki nem hozhatja létre bennünk Istenen kívül.


20.
Minden nap az első - minden nap egy élet.
Az Istenben való élet nem menekülés, hanem a teljes belátáshoz vezető út. Így hát az önismeret előfeltétele az élő kapcsolat Istennel, aminek révén világos útmutatásokat tudunk követni, s ezáltal győzelemhez és megbocsátáshoz jutunk - magunk felett és magunktól.

21.
Eredmény - de miért? Isten dicsőségére vagy a magadéra? Békét teremtesz az eredménnyel az emberek között, vagy csak magadban? A választól függ igyekezeted kimenetele.

22.
Igent mondani Istenre = igent mondani sorsodra, és önmagadra. Ha ez megvalósul benned, akkor bármennyire is vérzik a szíved, lesz erőd, hogy meggyógyulj...

23.
Abban a hitben, ami valójában
"Isten egyesülése az emberi lélekkel",
egy vagy Istennel,
Ő egészen benned van,
érted van
körülötted is
mindenben.
E hitben szállsz alá saját mélységeidbe, hogy ott
Találkozzál másokkal,
Engedelmesen az egybeolvasztó fényben.
Mindenek érted vannak körülötted,
hogy egészen Istenre maradj
Még magányoddal is.
Tetteink a teremtői aktusok folytatásai,
S ezt tudatosítod magadban,
Hiszen felelősséggel tartozol,
Amit az az erő hangol fel benned,
Ami túl van már a tudaton, hiszen ez
Alkotta meg az embert.
Szabad vagy a dolgoktól,
Mégis találkozol velük abban az élményben,
Ami a kijelentés döntő erejében
És a felszabadító tisztaságban rejtőzik.
E hit által, ami
"Isten egyesülése a te lelkeddel is",
Mindennek, de mindennek
értelme van.
Így élj, így használj azzal, amit Isten a kezedre bízott!...

24.
Annak, aki hisz,
az utolsó csoda nagyobb lesz, mint az első.

25.
A megbocsátás megszakítja az ok-okozat láncolatát, mert aki szeretetből bocsát meg neked, az vállalja a felelősséget azért, amit te cselekszel. És ez részéről mindig áldozatot jelent. Szabadságod ára, amit valaki más szerez meg neked az ő áldozatával, az, hogy te magad is késszé és hajlandóvá válsz arra, hogy hasonló módon tedd őt szabaddá - mindegy, miként.

Válogatta, fordította dr. Békefy Lajos