Az élet a Földön Isten érintésével kezdődött. Porból, a saját képére formálta az embert és lelket lehelt bele. Ez a hasonlóság viszont szabad akarattal is jár, amelyet az első emberpár rosszra használt és bűnbe esett. Azóta pedig mi is rendre követjük a példájukat, és már nem természetes, sőt sok esetben botrányos számunkra a szentséggel való találkozás és maradandóan rajtunk hagyja a nyomát.

Az Ószövetségben ragyogó példákat láthatunk erre. Elsőként Jákob esetében, aki magával az Úrral birkózott és nem halt meg, csak bizonyítékként csípőficamos lett, de új identitást nyert közben. Ő lett Izrael, mert győzedelmeskedett a küzdelemben az emberek és Isten felett. Fia, József ugyancsak találkozott a Magasságossal álmain keresztül és később ez a képesség szabadította ki a fogságból és tette őt Egyiptom második emberévé. Legvégül pedig Mózes, aki kihozta népét a szolgaság házából, először egy égő csipkebokor képében, majd színről-színre is találkozott Istennel. Így amikor lejött a Sínai-hegyről a tízparancsolat kőtábláival a kezében, az arca sugárzott, mint egy angyalé.

Azonban mindez csak előképe az Újszövetségnek és ahogyan később Jézus fordult az emberek felé. Ő nem restellte megérinteni a kitaszítottakat: leprásokat, vakokat, süketeket, betegeket, sőt még a halottakat sem, vállalva ezzel, hogy a szigorú zsidó törvény szerint tisztátalanná válik. Viszont mivel teljesen makulátlan volt, semmi sem szennyezhette be, és bűnösökkel, vámszedőkkel vacsorált együtt. A szombatra vonatkozó szabályt is rendszeresen áthágta, hiszen gyógyításai során nem volt tekintettel a hét napjaira. Megbocsátotta a bűnöket, az asszonyokkal és idegenekkel emberi mivoltukhoz méltóan beszélt és a saját testével és vérével táplálta az övéit.

Kívülálló szemével valóban lázítónak tűnhet mindez, ha pusztán a cselekedetekre tekintünk, egészen addig a pontig, amíg meglátjuk a názáreti ács fia személyében a Megváltót és tettei mögött az Agapét, amely kizárólag egy irányba, az Atya felé mutat. Ő az élő Szeretet és nem hagyja, hogy a halott törvény betűi és emberi keretek közé szorítsuk, mert ezekre a határokra csak nekünk van szükségünk, hogy tudjunk tájékozódni a hatalmas és számunkra befogadhatatlan világegyetemben.

Sokszor úgy tekintünk Krisztus csodáira, gyógyításaira, feltámasztásaira, mint valami távoli ködbe vesző régmúlt eseményekre. Azonban már maga is kihangsúlyozta a tanítványainak, hogy „ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen."(Mt. 17,20) Márpedig csodák történnek most is, csak nem nyílik rá ki a szemünk. Vakok vagyunk, mint Bartimeus, de talán mégsem kiáltjuk elégszer, hogy „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" (Lk. 18,38)

Egyszer Papp Lajos, a híres szívsebész előadásán hallottam azt a mondatot, hogy „minden kegyelem". A mai napig a fülemben cseng, de még távol állok tőle, hogy ilyen lelkülettel tudjak az életre és embertársaimra tekinteni. Nem tudom, elgondolkodunk-e azon néha, hogy kik a jelen kor érinthetetlenjei. Talán a hajléktalanok, a prostituáltak, a homoszexuálisok, a menekültek, a fogyatékkal élők és még sorolhatnám. Az uristen@menny.hu című rövidfilm éppen ezzel a problémával foglalkozik. Vajon kiket szólítana ma meg Jézus? Követjük a példáját?

Mi vagy inkább ki az, aki segíthet minket ebben? Krisztus megígérte, hogy feltámadása után elküldi tanítványaihoz a Pártfogót, aki az Isten Szentlelke és Ő majd vezeti, erőt ad és vigasztalja őket. A pünkösd csodája éppen ebben állt kétezer éve, de megtörténhet ma is. Igaz, talán nem olyan látványos és monumentális csodák által, mint amikor tömegek tértek meg az apostolok első evangélizációjakor, amit mindenki a saját nyelvén hallott. Hanem kis, apró dolgokban, amelyekből percről-percre áll össze a jézusi lelkület, de megváltozik és jobb lesz tőle a levegő, ha jelen van egy keresztény ember.

Bárcsak olyanok lehetnénk, mint Mózes, és sugároznánk magunkból Isten erejét, mert a Szeretet energia, amivel még gyógyítani is lehet és képtelenség elrejteni! Nem hiába mondta Jézus, hogy „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn. 13,35) Így talán egy kicsit más megvilágításba helyeződik ez a mondat. Nekünk pedig nem kell mást tennünk, csak kérnünk a Szentlelket, ami olyan, mint a tűz és a szél, és megüresíteni magunkat, hogy befogadhassuk Őt és rajtunk keresztül kiáradhasson a világra.

Detzky Panni