Egyre több református lelkész találja meg a hangját az online térben, határon innen és túl egyaránt. A koronavírus-járvány első évében egyebek mellett a református podcastok is elszaporodtak, és várható, hogy ezek a pandémia után is tartósan velünk maradnak, hiszen olyan hallgatóságot is el lehet érni velük, akiket még az online istentiszteletek közvetítésével sem. Cikkünkben ezúttal az Elég nekem című podcastot mutatjuk be, amely személyes történetek útján, áttételes módon beszél a megelégedettség fontosságáról. Készítője „Miki”, azaz Kiss Miklós felvidéki református lelkipásztor, akinek neve már ismerősen csenghet A papék házából című csatorna követői számára.

Kiss Miklós egy kelet-szlovákiai faluban, Őrösben lelkész már tizenharmadik éve, emellett régóta szolgál a Fiatal Reformátusok Szövetségében (Firesz) is, amelynek jelenleg ő az elnöke. „Nagyrészt gyermek- és ifjúsági munkában tevékenykedek, nemcsak a Firesz szervezeti keretein belül, de az egyházmegye szintjén is, hiszen erre érzek elhívást” – mondja magáról. Sokat forog fiatalok között, ezért figyeli és látja, hogy ők mit néznek, mit hallgatnak, mivel foglalkoznak. Nem csoda hát, hogy elsősorban a fiatalokat igyekszik megszólítani, és ebbe a sorba illik nemcsak A papék házából csatornáján megjelenő, INPUT című rövid videósorozata, de a tavaly indult Elég nekem podcast története is.

„A velem egykorú, környékbeli fiatal felnőtteken azt látom, hogy belefáradnak küzdelmeikbe. A fiatalok jellemzően nagyobb városokba mennek tanulni, és sokan nagy valószínűséggel ott is maradnak; igen kevesen jönnek vissza. Akik viszont itt maradnak, azoknak szüksége van megerősítésre, mert ezzel plusz terhet vállalnak, hiszen hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem jár nehézséggel. Ebbe könnyű belefáradni. Vannak azért jó történetek is, és ezeket akarom felmutatni. A podcast a panaszkultúra ellenpólusa is kíván lenni. Olyan embereket mutatok be az adásaiban, akik nem álltak le panaszkodni vagy a sült galambot várni, hanem megragadták a helyi lehetőségeket és kezdtek valamit az életükkel.”



Podcast a helyben boldogulásról
Tavaly tavasszal, amikor elkezdődött a pandémiás időszak, Szlovákiában szinte teljesen leállt az élet. Miki ekkor elgondolkozott azon, hogy hogyan érdemes megszólalnia. „Egyik este útmutatást kérő imádsággal feküdtem le, és másnap reggel a podcast ötletével ébredtem. Hiszem, hogy Isten üzent nekem ezzel. Eleinte félretettem az ötletet más teendőim miatt, meg féltem is attól, hogy túl sokat kellene tanulnom még ahhoz, hogy minőségi adás születhessen. Végül úgy döntöttem, hogy elkezdek felkészülni rá.” Zenei intrónak olyan motívumot választott a podcasthoz, amely kicsit könnyedebbé teszi a komoly tartalmat. Ez egy jazz session átirata, amelyet egyik lánya, Eszter játszott le hallás alapján a kazuján.

„Tavaly tavasszal és nyáron is készült egy-egy felvétel, de olyan rossz minőségűek lettek, hogy magam is megijedtem a munkától, ami vár rám, ha hallgathatóvá akarom tenni őket. Ezért sokáig a fiókban lapultak.” Végül tavaly év végére készült el az első nyilvános adás, és azóta sikerült tartania a kéthetes ütemet az újabb részek megjelentetésével. „Adás előtt összeírok magamnak 15-20 kérdést, amit elküldök a vendégemnek átolvasásra, hogy könnyebb legyen felkészülnie és megnyílnia a beszélgetés során. De a menet közben elhangzó érdekességekre külön is rá szoktam kérdezni. Ez nekem is tanulási folyamat még, de hálás vagyok a vendégeimnek, akik eddig mindig megnyíltak nekem.”

A podcast elsősorban a szülőföldjükön maradó fiatal munkavállalók megerősítését tűzte ki céljául, és ezt a célcsoportot el is érték eddig az adások. „A legtöbb hallgatóm a húszas-harmincas korosztályból kerül ki. A tizen-huszonévesek és a negyvenesek csak utánuk jönnek a sorban. Az én generációm csak a harmadik. Mindez azért is érdekes, mert ezek általában harminc-negyven, esetenként ötvenperces beszélgetések, és a mai fiatalok rövidebb dolgokhoz és több ingerhez vannak hozzászokva. De sokan valószínűleg futás, kertészkedés vagy egyéb tevékenység közben hallgatják. A statisztikák alapján a világ sok tájáról becsatlakoztak már hallgatni, néha csodálkozom is ezen.”

Miki úgy látja: a Jóisten elég nagy kapcsolati hálóval áldotta meg, ezért nem tart attól, hogy hamar kifogyna interjúalanyokból. „Én innen származom, úgyhogy itthon vagyok. És ha valaki itthon van, ahhoz hozzátartoznak a kapcsolatok, amelyeket ápolni kell. Engem mindig is érdekeltek az élettörténetek, és szívesen hallgatom, hogy mások hogyan gondolkodnak. Szeretek tanulni másoktól. Bár a korlátozások miatt még a járásunkat sem hagyhatjuk el papír nélkül, ezért most csak a Bodrogközt érem el, de így is ellátok még nagyjából húsz adásig. A szűkebb baráti körömből is tudok jó sztorikat, és könnyebb is így kérdezni, hogy jól ismerem őket. De tudom azt, hogy olyanokkal is kell majd beszélnem, akiket kevésbé ismerek.”

Elég neked?
A podcast eddigi vendégei mind olyan keresztyének voltak, akiknek a hit az életük fontos része. Hosszú távon azonban előfordulhat, hogy nem mindenki lesz megtért ember, akit Miki mikrofonvégre kap. „Nemcsak direkt bizonyságtételeket szeretnék megmutatni, hanem olyan embereket, döntéseket, életszakaszokat, amelyek példaértékűek. Vannak emberek, akiknek ha direktben hívjuk fel a figyelmét a példaértékű élet mögött húzódó isteni szándékra, akkor csak legyintenek, hogy a tiszteletes már megint papol. De ha hallanak pár hiteles élettörténetet, akkor lehet, hogy azokon elgondolkodnak. Néha hiányérzetem van amiatt, hogy sokat beszélünk az értékekről ahelyett, hogy rájuk tudnánk mutatni az életünkben.”

A mai korszellem azt sugallja, hogy mindig többet és többet akarjunk, és ha kitartóak vagyunk, akkor ezt el is érjük. Miki ezzel nem ért egyet, számára az az igeszakasz az irányadó, amely a podcast jelmondata is lett: „Elég neked az én kegyelmem” (Pál második levele a korinthusiakhoz, 12. fejezet, 9. rész). Hogy pontosan mi az, ami elég, az szerinte mindenkinek a személyes döntése. „Mindannyiunknál máshol húzódik az elég határa. De ez az Úrnál elő van készítve, és érdemes mindenkinek kiharcolnia, hogy rátaláljon. Isten aktív, cselekvő életet szánt nekünk, amely Őt dicséri. De mindenkinek eljön a pont az életében, amikor eléri a kitűzött célját. Mi következik onnantól? Ezt újra és újra át kell gondolnunk.”

Miki abban bízik, hogy a podcastban elhangzottak segítik az útjuk elején állókat. „Kérem az Urat, hogy a beszélgetéseinkből minél több mindent tovább tudjanak vinni magukkal a hallgatóim, mint egy pogácsát a tarisznyában. A történeteink arról szólnak, mint a mesék: valaki elindul, világot lát, de mégiscsak abból a pogácsából táplálkozik, amit otthonról kapott, és később a tanultakat és tapasztaltakat hazahozza, és otthon kamatoztatja. Ez nem jelenti azt, hogy ha itt születtél, akkor itt kell meghalnod, hiszen sok magyar tudósunk is külföldön vált naggyá. De nagyon leegyszerűsítő az a trend, hogy mindenkinek a nagyvárosban kellene megcsinálnia a szerencséjét. Isten útjai tényleg rendkívül sokfélék.”

Az elegendő fogalma nemcsak tartalmi, de formai, minőségi kérdésekben is megjelenhet, különösen aktuális ez manapság az online istentiszteletek színvonala kapcsán. „A pandémiás időszak során rengeteg igehirdetés, prédikáció, palásti szolgálat felvétele kerül az internetre. A kínálat formailag vegyes: vannak közöttük technikailag jobban és rosszabbul megoldottak is. Örülök, hogy nagyon sok lelkész, aki eldöntötte, hogy meg fog jelenni online valamilyen formában, ügyel arra, hogy ez a megjelenés minőségi legyen. Azt gondolom, fontos lenne, hogy a reformátusság nemcsak tartalomban, hanem megjelenésben is minőséget képviseljen. Arra törekszem, hogy én is megfeleljek ennek a kritériumnak.”

Perspektívák
Nagy öröm számára, hogy nemcsak az elmúlt évben elindult református podcastok álltak követendő példaként előtte, de olyan is, amely már a járványnál régebb óta működik. „A Végtelenség Fiai podcast műsorvezetői fiatal gömöri lelkészek, akik e téren nálam tapasztaltabbak, és a kezdetek óta segítettek és segítenek nekem. Őket külön is szeretném kiemelni, mert nagyon hálás vagyok nekik ezért. Én még most is csak próbálgatom ezt a műfajt, ezért igyekszem minél többektől tanulni. Éppen ezért kíváncsian hallgatok más podcastokat is, mint például a Kerengő, a Lelkifröccs vagy a Kezeket fel. Fontos, hogy egyre többünknek hallatszik a hangja. Ez adja a tágabb perspektíváját a mondandónknak.”

Ami az Elég nekem hosszú távú perspektíváját illeti, Miki bízik benne, hogy a podcast nemcsak a lezárások, de az újratalálkozás idején is belefér majd az életébe. „Nagyon szeretem ezt csinálni, egyrészt azért, mert élvezem, hogy tanulhatok, találkozhatok emberekkel, hallhatok nagyon jó gondolatokat, másrészt azért, mert Istentől kaptam ezt a feladatot. Decemberben még ötven hallgató elérésében reménykedtem, ma már egy adást közel háromszázan hallgatnak meg. Jócskán meghaladtam tehát a tervezettet, én már ezért is nagyon hálás vagyok. Igyekszem elérhető célokat kitűzni magam elé, amelyek minden körülmények között vállalhatók és nem stresszelnek. Azt hiszem, ennyi elég nekem.”


Képek: Böszörményi Tamás, Kiss Miklós