„Az egyetlen olyan dogma, amely tapasztalati úton igazolható, az eredendő bűn dogmája."
G.K.Chesterton
A jó prevenció nem a drogokról szól
Bekerülsz, leszoksz a szerről, kijössz – tartja magát még ma is a téves elképzelés a drogrehabilitációs intézetekről. A hatékony prevenció és a terápia fókuszában azonban nem a kábítószerek állnak, az absztinenssé válás a boldogságkeresés, az életcélra találás és kompetenciafejlesztés hármasában ragadható meg. Bepillantás a ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának életébe.
Drogos. Anyagos. Narkós. Könnyen aggatjuk ezeket a jelzőket olyan emberekre, akiknek a kábítószer egy ponton része lett az életének, és annak az egyre fokozódó szorításából nem akar vagy nem tud önállóan szabadulni. Minden, látszólag tönkrement élet mögött valójában szeretetre vágyás és a mindennapok szörnyűségéből való menekülés van. Elég csak meghallgatni, ahogyan a leszokás útjára lépő fiatalok közül a legtöbben már néhány hetes terápia után őszintén és sokunkat megszégyenítő összeszedettséggel mesélnek arról, milyen álmokat szőttek kisfiúként, hogyan kezdett el szétszakadni az alattuk lévő támogatói háló, és illant el hosszú évekre a boldog, békés élet reménysége.
Például úgy, hogy apa úgy fejbe rúgta anyát, hogy kihullottak a fogai. Vagy hogy ő maga delíriumos állapotban annyira megvert valakit, hogy ma is tolószékben él. Olyan könnyű elsiklanunk a vakvágányra futott életek felett, mondván, ilyen a világ, de Isten ma is használni akar minket arra, hogy gyógyulást és megbocsájtást adjon embertársainknak – és bennünk is helyére kattanjon valami.
Idén negyven éve, hogy a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Ráckeresztúri Drogterápiás Otthona megnyitotta kapuit, 2015-ben pedig létrejött a 11-18 éves fiúk terápiás kezelését célzó Tinirehab, amely a magas küszöbű, bentlakásos gyermekaddiktológiai ellátásban tátongó hatalmas űrt hivatott részben betölteni. Utóbbiban harminc fiatal él 4-8 hónapig, a szakaszokra bontott terápiát mindenkinek személyre szabottan állítja össze az intézmény szakmai csapata.
A féldecis „tüske”, a dobozos sör vagy a vodkásüveg gyakran ugyanolyan tartozékai egy építkezésnek vagy felújításnak, mint a vakolókanál, a glettvas és a spakli. Nem úgy annál a csapatnál, melynek tagjai egytől egyig alkohol- és drogfüggőségből szabadult srácok, közös munkájuk pedig terápiás jellege mellett biztonságos közeget teremt számukra a reintegráció felé vezető úton.
Látogatás a józan építőbrigádnál – Parokia.hu
A Tinirehab működésének esszenciáját a „Life4Youth – Élet a fiataloknak” szeptemberi zárókonferenciáján ismerhettük meg bizonyságtételeken és szakmai előadásokon keresztül, ezen túl kötetlen beszélgetésre is lehetőségünk nyílt az intézményben élő fiatalokkal.
Isten anya és apa helyett
A 18 éves Kevin (a férfi nevét a személyiségi jogok érdekében megváltoztattuk – a szerk.) februárban kezdte el a terápiát, jelenleg a harmadik, utolsó fázisra készül. Drogkarrierjét meghatározták a jelentősen sérült szülői minták: édesapja születése előtt elhagyta a családot, édesanyjával évekig költöztek egyik helyről a másikra. Nevelőapjától három testvére született, kevés vagy semmilyen figyelem nem hárult rá. Ennek hatása leginkább iskolai devianciákban jelentkezett. Első osztályos volt, amikor kiemelték a családból, és nevelőszülők vették gondozásba. Onnan egy lakásotthonba került, ahol a hasonló sorsú fiatalok között megismerkedett különféle kábítószerekkel. Év elején maga döntött úgy, hogy felkeresi Ráckeresztúrt.
„Gyerekként katona szerettem volna lenni, ezt azonban soha nem sikerült elérnem” – meséli Kevin. „A felépülésemet követő távlati céljaim között ez is szerepel, de előtte fix kapaszkodókat akarok kialakítani magamnak. Ha megcsinálom a terápia harmadik fázisát, akkor először önkénteskedni szeretnék egy budapesti állatmenhelyen, aztán elvégezni egy kétkezi munkát igénylő szakmát – például a hegesztőit vagy az ácsot – és letenni az érettségit.” Azt is elárulja: sokat segített neki mentora, Burai Csaba, aki maga is hasonló körülmények között jutott el a terápiáig.
„Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan mentort kaptam, akinek szintén nem volt egészséges anya- és apaképe, így tudunk egymással azonosulni. Járt abban a helyzetben, amiben most én, tudunk arról beszélni, hogy neki mi segített, és el tudja mondani a meglátásait a felépülésemmel kapcsolatban.” Az intézményben tapasztalható keresztény lelkiségről Kevin azt mondja: kifejezetten hasznos a „tisztává” váláshoz, különösen annak tükrében, hogy Isten-kapcsolatát nem a nulláról építette fel. „Anyám és apám szerepét Istennel helyettesítettem, mert vele mindent meg tudok beszélni, és Ő meg tudja adni azt a szeretetet, amit tőlük nem kaptam meg.”
A Kevinnel készült beszélgetésünk teljes változatát később közöljük a parokia.hu-n.
Tanulni a szétesett életekből
A mentori segítés a ráckeresztúri terápia egyik alapeleme, függetlenül attól, hogy ki mennyi időt tölt az intézményben. Burai Csaba tíz évig politoxikománként, azaz „mindenevőként” drogozott, mígnem 2005-ben egy őt felkaroló szociális munkás javaslatára felkereste a rehabot. Gyógyulását követően, a segítő szakmákban eltöltött majd egy évtized és a diplomaszerzés után a Tinirehab egyik első mentora lett, azóta több mint negyven fiatalt kísért végig a gyógyulás felé vezető úton.
„A kábítószerezés csak egy tünet, akik függővé válnak, szinte mindannyian súlyos traumákat éltek át, csonka családból jönnek, kiüresedett a lelkük” – vallja a szakember. „Ahogy bejön hozzánk egy srác, feltérképezzük a családi állapotát, kapcsolatait, honnan jött, milyen iskolába járt, voltak-e rendőrségi vagy bírósági ügyei, dolgozott-e, és persze hogy milyen mértékben fogyasztott szereket. Holisztikus szemléletre törekszünk mind a diagnózis megállapításakor, mind pedig a terápia során.”
Csaba szerint a legszakmaibb és legnaprakészebb terapeuta vagy eljárás sem ér semmit, ha nem sikerül egészséges és bizalmi kapcsolatot kialakítani a bentlakókkal.
„Idehívhatnánk az ország legnagyobb szaktekintélyeit, senkit sem érdekelne, mert a fiúkat itt igazából a kapcsolat gyógyítja meg. Az, hogy ide bejönnek, ahol szeretve és elfogadva vannak, mindennél többet ér.”
Úgy gondolja, olyasvalakiből lesz jó mentor, aki nem lehajló módon közelít a mentorált felé, hanem egyenrangú partnerként kezeli őt. „Itt kölcsönös tanulás van. Szörnyű kimondani, mégis igaz: az emberek szétesett életeiből és traumáiból tanulok és hatással vannak rám. Én is szülők nélkül nőttem fel, de az itt hallottak alapján kijelenthetem, hogy boldog gyerekkorom volt.”
Összetett és lélekkel teli az a munka, melyet a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány végez: a szenvedélybetegek rehabilitációja és utógondozása mellett nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, a tanácsadásra és az érdekképviseletre is. A Zsibriki Drogterápiás Intézetben jártunk.
Gyógyulás Isten tenyerén – Parokia.hu
Problémák, melyekre nincs emberi válasz
A Life 4 Youth-projekt keretein belül, az erdélyi Bonus Pastor Alapítvány és az MRE KIMM együttműködésében hamarosan megjelenik egy drogprevenciós tankönyv, melynek vázlatát Erdős Eszter leköszönő intézményvezető mutatta be előadásában.
„A jó prevenció valójában nem a drogokról szól, hanem arról, hogyan tudunk boldogabbak lenni és milyen kompetenciákat sikerül fejleszteni, illetve elsajátítani” – fogalmazott a lelkipásztor, aki szerint a drogokhoz nyúlók híján vannak az örömteli élethez szükséges készségeknek, vagy rosszul sajátították el, önsorsrontásra és pusztításra felhasználva azokat.
„Vannak olyan problémák, amelyekre nincs emberi válasz, de Isten meg tudja őket gyógyítani. Egy korábbi munkatársunk, aki kliensként kezdett nálunk, elmesélte, hogy egyszer beanyagozva úgy megvert valakit, hogy az illető ma is tolószékben él. Ez nem az a történet, amikor azt lehet, mondani, hogy sajnálom. De Isten előtt bizonyára bocsánatot nyert, miután elfogadta Krisztus áldozatát.” Erdős Eszter úgy véli, hogy a boldogság keresése mellett a jó prevenció feltétele az is, hogy mi magunk is elhiggyük, hogy van értelme annak, amit teszünk. „Nem csak azért, mert a Biblia tele van ilyen történetekkel, hanem mert sok olyan kliensünk is van, akik sokra vitték azután, hogy kikerültek innen.”
A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának vezetését Erdős Esztertől Katona Viktor veszi át 2024. október 1-től. A lelkipásztor 2022 márciusában kezdett a KIMM-ben dolgozni, előtte tíz évig a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom elnökeként dolgozott. „Örülök neki, hogy a régóta itt lévő munkatársaknak köszönhetően megmarad a folytonosság az intézményben. Nagy felelősség vár rám, de örömmel és Istenbe vetett bizalommal tekintek a kihívás elé” – mondta Katona Viktor portálunknak.
A szakember felvázolta az intézményben használt, Kanadából adaptált Portage-módszer lényegét is: „Hogyha elakad életed hajója, akkor ez a rendszer ölbe vesz, visz egy darabon, de aztán újra vízre tesz és azt mondja: Jó utat! Ennek a kulcsa, hogy az analatikus megközelítés helyett a fejleszteni kívánt erőforrásokra koncentrálunk, arra, hogy miből tudunk építkezni.”
Erdős Eszter maga is az egyházban tapasztalt először el- és befogadást, ezért kulcsfontosságúnak tartja, hogy református közösségeink a prevencióban is élen járjanak. „Az is prevenció, ha pingpongozunk, de persze lehet interaktív előadásokat, workshopokat tartani, vitázni és szerepjátékokat játszani, filmekről beszélgetni – ez utóbbi még talán könnyebb is, mint magunkról mesélni.”
A Ráckeresztúron töltött napunk egyik fénypontja volt, amikor három párhuzamos műhelyben betekinthettünk a terápia egy-egy szeletébe. Mi az élménypedagógiai workshopba kapcsolódtunk be, ahol érdeklődő szakemberek, az intézmény munkatársai és az ott gyógyulók közösen vettek részt két, a csapatmunkát és az önreflexivitást elősegítő játékban. Az egyik feladatban egy tornyot kellett felépítenünk különféle elemekből tizenöt perc alatt, mindenki a saját meglátásait és ötleteit dobta be a közösbe. Amikor együtt dolgoztunk, minden határ elmosódott köztünk és két dolog lebegett a szemünk előtt: a torony felépítése és hogy közben jól érezzük magunkat. Így is lehet? Így is lehet.
Fotók: Barna Bálint, Dezső Attila, Vargosz
Kapcsolódó cikkeink:
Drog hatása alatt nőtt fel, de másfél évtizednyi szerhasználat után sikerült leállnia a ráckeresztúri drogterápiás otthonban. A filmes újságíró azóta könyvet adott ki, amelyben átütő őszinteséggel írja le drogfüggősége és szabadulása kálváriáját. A Drognapló szerzőjével, Kubiszyn Viktorral beszélgettünk, aki azt is megosztotta velünk, hogyan lett tiszta - nemcsak az anyagtól.
Utazás tisztán - Parokia.hu
A heroin máig az egyik legveszélyesebbnek tartott drog. Azok közül, akik megpróbálják a leszokást, tízből egy heroinfogyasztónak sikerül végigcsinálnia a terápiát. Schaller Zoltán tíz évig volt a szer rabja. Mint sok sorstársának, neki is túl nagy árat kellett fizetnie a néhány órán át tartó élvezetért. Mikor szinte mindent elveszített, az MRE KIMM Drogterápiás Otthonában kapott új életet.
Plusz egy gramm - Parokia.hu
Zrinyi Gál Vince színművész, a KOMA Bázis művészeti vezetője egy újságírótól hallott Bajcsi Norbertről, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon önkéntes munkatársáról. Közös munkájuk gyümölcse a színdarab, amely sallangok nélkül, kendőzetlen őszinteséggel mutatja be azt az embert, aki élete során számos rossz döntést hozott, és úgy tűnik, a mélységből már nem képes kikerülni. Hogyan juthat el valaki a teljes egzisztenciális leépülésig, és lehetséges-e, hogy valaha is áldásokkal teli életet éljen?
Színdarab a függőségekkel küzdőkért - Parokia.hu