Mindenki formál – ez a jelmondata a Global Leadership Summit (GLS), kétnapos vezetőképző konferenciának, amelynek a chicagói Willow Creek Gyülekezet ad otthont az Egyesült Államokban immár 27 éve. Az itthoni keresztény és nem keresztény érdeklődők magyar szinkronnal hallgathatták meg neves szakembereknek a vezetés különböző aspektusairól szóló előadásait, emellett interjúkat és inspirációul szolgáló kisfilmeket is megtekinthettek március utolsó hétvégéjén. A járvány miatt ezúttal is online megrendezett konferencia célja mindazok elérése, megszólítása a társadalmi, a gazdasági és az egyházi élet területén, akik hatással vannak környezetükre, így mélyítve el vezetői felelősségüket és fejlesztve vezetői készségüket. Az alábbiakban a képzésen elhangzó gondolatok közül válogattunk.

Vezess a szakadékon át!
Az emberekhez hasonlóan a szervezeteknek is különböző életciklusai vannak, a születéstől a növekedésen át az érettség időszakán keresztül a hanyatlásig, majd az elmúlásig – mutatott rá előadásában Craig Groschel evangéliumi lelkipásztor. Mint mondta, minden jelentős krízis, mint amilyen a világjárvány is, váratlan problémákat generál, ám egyúttal példátlan lehetőségeket is teremt. „Szervezetünk hanyatlása láttán hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ugyanazt kell csinálnunk, mint eddig, csak sokkal jobban kell végeznünk a munkánkat. Ám aki ugyanúgy akarja csinálni, mint mindig, az a vár megőrzése miatt elveszíti a csatát. Irányt kell váltanunk, méghozzá gyorsan. Ehhez gyakran nincs bátorságunk, hiszen tudjuk, hogy egy-egy rossz döntés felgyorsítja a hanyatlást, pedig az igazság az, hogy ha jól döntünk, átmenetileg előbb akkor is rosszabbá válhatnak a dolgok, mielőtt a fejlődés, a hatékonyság és a látogatottság ismét felívelő szakaszba jut. Az újratervezés és a rendszerszintű átalakítás nyomán azonban ismét növekedési pályára állhatunk, de ehhez a vezetőnek bátran kell vezetnie a szakadékon át.”

Egyik tanácsa, hogy változtassuk meg a változással kapcsolatos gondolkodásunkat! „Az emberek nem utálják annyira a változást, mint hisszük, csak azt, ahogyan próbáljuk megváltoztatni őket. A jó vezető soha nem hibáztat másokat, sem a felsővezetést, sem a nem hatékonyan dolgozó munkatársakat.” Szerinte érdemes felülbírálni azokat az elveket is, amelyeket korábban kőbe vésettnek hittünk. „Van, hogy igenis, számít a profit, az, hogy a munkatársat a munkájáért tartjuk. De az is előfordulhat, hogy abbahagyunk valamit, vagy épp lazítunk a kereteken.” Hogy mikor mi a jó döntés, azt egyetlen kérdéssel ellenőrizhetjük: miért tesszük, amit teszünk. „Ne kétségbeesésből, hanem késztetésből változtassunk, és még azelőtt, hogy muszájból kellene lépnünk!” A változásnak, persze, mindig lesznek kritikusai, szemlélői és követői, közülük pedig mindig a kritikusok a leghangosabbak – tette hozzá. „A miért kérdés tisztázása lefegyverzi a kritikusokat, felvilágosítja a szemlélőket, és támogatja a követőket. A szakadékon való áthaladáshoz meg kell magyarázni a miértet, ugyanis képesek vagyunk elviselni a fájdalmat, de csak míg tudjuk, hogy milyen célt szolgál.” A lelkész végül arra biztatta a hallgatóságot, hogy vezessenek akkor is, ha félnek. „Amikor a legmagabiztosabbak vagyunk, valójában akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, míg a legnagyobb lehetőségünkhöz az út gyakran a legnagyobb félelmünkön keresztül vezet.”

Megbocsátás: az innovációt megelőző lépés
Az innováció akadálya gyakran nem a külső körülmények megváltozása, hanem egy másfajta, belső krízis. Lysa Terkeurst író, a Példabeszédek 31 szolgálat elnöke arról beszélt, hogy a megújulás kulcsa a megbocsátás. Az újítással járó kockázatot ugyanis csak biztonságos körülmények között meri vállalni bármely munkatársi közösség. A sértettség és a gyűlölet bizonytalan légkört teremt a munkahelyen és a gyülekezetben egyaránt. „A megbocsátás hatására biztonságérzetünk helyreáll és felbátorodunk. A neheztelés, a védekezés és a versengés miatt széthúzó közösségek újra egységessé válnak, így végül az innováció is teret kap bennük.” Állítását még profitorientált vállalatoknál mért eredmények is alátámasztják. „Az olyan vezetők, akikre beosztottaik szerint jellemző az integritás, a felelősségvállalás, az együttérzés és a megbocsátás, 9,35 százalékos tőkemegtérülést értek el két év alatt – ami ötször annyi hozam, mint azoké a vállalatoké, amelyeknek az ügyvezetője alacsony értékelést kapott.”

Előfordulhat, hogy úgy érezzük, még túl korai lenne a megbocsátás, vagy már túl késő van hozzá, pedig nem létezik az a tökéletes időpont, amire várunk – hangsúlyozta az előadó. „A megbocsátás ideje nem akkor jön el, amikor a másik könnyek között kér bocsánatot. A megbocsátáshoz a legmegfelelőbb idő a megbántódás előtt van, a második legmegfelelőbb pedig most. Persze, még lehet dolgunk a fájdalommal, de már most is meg tudunk bocsátani. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy engedélyt adunk, hogy tovább bántsanak. De ne tegyük a gyógyulásunkat a másik embertől függővé! Megérdemeljük, hogy véget vessünk a mások által okozott szenvedéseknek! Jézus tudja, hogy az emberi szív nem képes elhordozni a meg nem bocsátás terhét. A mindennapi imáink része kell, hogy legyen a bűnvallás. Az a bocsánat pedig, amit Istentől kapunk, továbbáramolhat rajtunk keresztül másokra.”

Vadászterületek átfedésben
A konfrontáció, és olykor a rivalizáció is része a munkahelyi közösségeknek, már csak az eltérő munkaterületekből és szerepekből fakadó érdekkülönbségek miatt is. A vezetői konferencia magyar előadója, Görgényi István világbajnok vízilabdázó, olimpiai bajnok edző, coach és tanácsadó kidolgozta a vadászterület-elméletet, amelyet sikerrel alkalmaz a munkahelyi problémák rendszerszintű kezelésében. Módszerének azért adta ezt a nevet, mert felismerte, hogy az embernek territóriumra van szüksége. „Kell egy hely, amelyet sajátunkként azonosíthatunk, ahol szabadon cselekedhetünk, és ahol kontrollálhatjuk, mi történik.”

A különböző területek mindig átfedésben vannak egymással, a területi átfedés pedig az együttműködés helye, de a potenciális konfliktusok forrása is – magyarázta. „Ha feltárjuk a területi átfedéseket, amelyek érintik a célokat, a forrásokat, a döntéseket és az információáramlást is, akkor célzott párbeszéd jöhet létre arról, hogy mit és hogyan fogunk tenni. A döntési folyamatban kölcsönösen elismerjük a másik kompetenciáját, de kimondjuk, hogy melyek azok a döntések, amelyeket egymás nélkül nem hozhatunk meg. Ez nemcsak párbeszédet hoz létre és egymás megértését, de a forgatókönyvben is megegyezéshez vezet. Erre azért is van szükség, mert a területvédelem miatt a vezetők gyakran távolságtartóan kommunikálnak, és igyekeznek kész helyzet elé állítani azt, akivel territoriális átfedésük van. Csakhogy ez sokáig nem tűnik fel, mert a végrehajtó szinten sokan kitesznek magukért, ki is égnek, végül el is mennek fontos emberek.” Görgényi István szerint módszere azok számára hasznos, akik nem félnek attól, hogy fény derüljön minderre, és akik valóban szeretnék, hogy szervezeti életük minden szintjén javulás mutatkozzon. E cél érdekében tárgyszerű beszélgetéseket vezet az érintettek részvételével, más szóval segít a paranoid fal lebontásában, így a felek számára kiderül, hogy a másik is hús-vér ember, jól képzett és jót akar.

Ami a félelemalapú vezetésnél is jobb
A jó vezetés alapja az alázat – mondta a konferencián vele készült interjúban minden idők egyik legsikeresebb és legnépszerűbb focistája, a brazil Ricardo Kaká. Azt is elárulta, hogy élsportolóként addig nem vette a kezébe a napi újságot, amíg nem tudta kezelni a kritikát épp úgy, mint a dicséretet. Beszélt arról is, melyik edzői stílus vitte legnagyobb sikerre őt és csapattársait. „A félelemre alapozó vezetők is érhetnek el eredményeket, de azok a vezetők, akik szeretettel vezetik a csapatukat, képesek a legjobbat kihozni belőlük. Éles helyzetben ugyanis a focista nem a vezetőért fut, mert az, hogy feláldozza magát valakiért, aki félelemmel vezet, nem képes eléggé motiválni őt. De még az ilyen vezetésnél is rosszabb, ha nincs vezetés.” Kaká hozzátette: nem számít, mivel foglalkozunk, és van-e vezetői felhatalmazásunk, a döntéseink következményeivel nekünk mindannyiunknak együtt kell élnünk, ezért nem a vezetői módszerek, hanem az identitás a legfontosabb. „Lesznek jó és rossz döntéseim, kiváló és gyengébb teljesítményem, de egy dolog változatlan: az Atya gyermeke vagyok!”

Jakus Ágnes

A magyarországi konferencia a keresztény egyházak széles körű összefogásával, a Magyar Evangéliumi ALIANSZ és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa védnökségével jött létre.