Első éves teológus voltam, amikor egy idősödő nőgyógyász főorvos „hittanmagántanárt” keresett szemefénye, egyetlen kislánya számára. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy ezzel az óraadással kiegészíthettem az ösztöndíjamat. A tizenkét éves Linda igen fogékonyan hallgatta a bibliai történeteket.

Úgy látszik, édesapja egy ponton túlzásnak érezte, hogy leánya ilyen komolyan szívére veszi a hitet, Jézust. Ő csupán a lovaglás, vívás mellett egy kis bibliaismeretet szeretett volna biztosítani kisleánya számára.

Egyik óránk után meghívott egy kávéra. Óvatosan kezdte a beszélgetést: – Az egyházaknak a 20. században azért már némely tételüket modernizálniuk kellene. – Mivel éppen Jézus feltámadása körül jártunk a tanításban, megkérdeztem: – Például a feltámadás kérdésében? – Igen, erre gondoltam.

Azt válaszoltam, hogy ha ezt a „tételt” kivesszük a keresztyén tanításból, minden „dől”. Hiszen Jézus feltámadása nyomán indult el a misszió. Pünkösdkor a feltámadt Jézus küldte el Szentlelkét. Azt mondani sem akartam, akkor még így át sem gondoltam, hogy a feltámadt Jézus pünkösdkor más „halmazállapotban” jött vissza. A mennyben is ott van, de a szívemben is lakozást vehet a Szentlélek által.

Valóban minden „dől”, ha a feltámadás eseményét kivesszük a keresztyén tanításból.

Így énekeljük gyönyörű énekünkben:
„Ha Ő fel nem támad, nincs többé bűnbocsánat. De él, ezért szent nevét, zengjük Ő dicséretét.”
/Ref. énekeskönyv 185. dicséret/

Nagypéntek és húsvét elválaszthatatlan egymástól. Húsvét „igazolta”, hogy a kereszten nem egy jószándékú rabbi adta oda az életét, hanem az Isten Fia váltott meg minket.

Segédlelkész-legátus voltam Fóton a 70-es évek elején. Húsvétmásnapi igehirdetésre készültem a gondnok úrék vendéglátásában. Mivel egyébként is a gyülekezetben szolgáltam, ismertem sokakat. A szomszédból átperdült a friss reggelben Kati, az ifis nagylány. Elég bátor és felvágott szájú lévén, látva készülésemet, megkérdezte: – És te el is hiszed, amit a szószékről mondasz?!

– Természetesen – válaszoltam –, hogy gondolod, hogy lelkipásztornak mennék, ha nem hinném mindezeket. – Ma már valahol Kanadában, Amerikában ő is hiszi Jézus halálát-feltámadását. Mert közben „találkozott” a feltámadt Jézussal.

Figyeljük meg a húsvéti történeteket! Senki sem hitte el azonnal és mások híradására, hogy Jézus feltámadt. Döbbenetes a tanítványok hitetlensége. Jézus háromszor is elmondta nekik, hogy harmadik nap feltámad halála után. De ők teljesen értetlenül fogadták a hírt. Ahelyett, hogy díszsorfalat álltak volna húsvét hajnalán Jézus sírjánál, az asszonyok által hozott hírt „asszonyi fecsegésnek” ítélték. „Maga Jézus” – többször is ismétlődik ez a két szó a húsvéti történetekben, ez a kulcsa a Feltámadottban való hitnek – megjelent nekik, és ők is félelemmel és nagy örömmel átélték, hogy Jézus él. Mondhatták Tamásnak, aki nem volt közöttük Jézus megjelenésekor – nem hitte el. De Jézus neki is megjelent.

Azóta is így történik ez. Ne csodálkozz, hogy nem hiszed, vagy mondod másoknak és első hallásra nem hiszik. Mégis mondanunk kell, mert „a hit hallásból van”, mégpedig az Ige hallásából. Ma Igéje és Szentlelke által jelenik meg Jézus. Így nyer élő hitet valaki. De ez más „út”, mint az értelmi spekuláció. Ezért ne győzködjünk másokat, hanem tegyünk bizonyságot arról, amit megtapasztaltunk!

Alapállásban minden ember hitetlen a feltámadott Jézus valóságát illetően. Ezt tudomásul kell vennünk. Azt is, hogy Jézus megváltása hozta el a lehetőségét az élő hitnek. Meghalt a kereszten, és takarékba tette a bűnbocsánatunkat, áldott földi életünket és örök életünket. Feltámadt, mennybe ment, és azóta azon munkálkodik, hogy ezt a kincset, ezeket az ajándékokat bevigye az emberek életébe. Ezzel a megbízással küldi el tanítványait. A maiakat is. Nem mi győzzük meg az embereket, hanem „maga Jézus”.

Tudnunk kell, hogy senkinek sem tudunk hitet adni. Azt csak Ő tud. Az élő hit Isten ajándéka. Mi a „vezeték” vagyunk. Nem több, és nem kevesebb. Nagyon fontos az elektromos áram közvetítésében is a vezeték. Ugyanígy nagyon fontos, nélkülözhetetlen a bizonyságtevő tanítvány. De tudnia kell, hogy ő nem adhat „áramot”, hanem rendelkezésére állhat az Áramadónak, Aki általa megérint, megszólít, megajándékoz élő hittel embereket.

Ezért nem múlja idejét a húsvéti örömhír. Millió és millió ember azóta így nyert hitet. A bevezető példában említett főorvos őszintén beszélt velem, még nem tudta, hogy olyan kincs birtokában vagyok (ajándékképpen kaptam ifjú koromban), amely nem hitegetésre, hiszékenységre épül, hanem Jézus élő valóságára.

Ezért kell minden igehirdetőnek és bizonyságtévőnek is újonnan születnie, mert az élő Jézus jelenléte nélkül legjobb esetben is igaz tant adhat tovább, de az Ő jelenlétét nem fogja megtapasztalni a hallgató.

Ez a tény türelmessé kell, hogy tegyen bennünket a még nem hívők iránt. Mindnyájan így kezdtük. Ne erőszakoskodjunk, mert a gyermek születését sem siettethetjük. Megvan a „kihordási idő”. A hit születésénél is. Nekünk a „magot” kell vetnünk. Sok mag egyik fülön be, a másikon kimegy. De nem mindegyik. Egyszer csak elkezd valaki gondolkodni a hallottakon. Miközben gondolkodik, Isten Szentlelke lejjebb csúsztatja – a szíve felé – az Igét, amely megfogan. Elindul egy titokzatos, de valóságos folyamat.

Ezért nem hiábavaló a bizonyságtételünk. Mi az Úrra nézzünk, amikor embereknek hirdetjük az örömhírt. Neki pedig lehetséges, ami nekünk nem. Gondoljunk csak Pál apostolra, aki ádázul üldözte a „tévtanító” jézusosokat. Meg volt győződve, hogy nem lehet az a Messiás, akit egy szemétdombon gonosztevőkkel együtt kivégezhettek. De amikor „megjelent” a feltámadott Jézus a látókörében, és megszólította őt, egyszerre nagy fordulatot élt át. Hamarosan ő lett a keresztyénség legnagyobb igehirdetője, aki még le is írta: „Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.” /1Tim 1,15/

KRISZTUS FELTÁMADOTT!
– Aki hiszi már a csodálatos hírt, adjon hálát, mert ezt a hitet úgy kapta.
Aki még nem hiszi, gondolkodjon el, hogy nem marad ki valamiből?
Keresse, kérdezze, olvassa, hallgassa az örömhírt. Ne fogadja el „csak úgy”, mert mások mondják.
De kérje:
– Úr Jézus! Ha valóban feltámadtál, adjál hitet nekem is, és „mutasd” meg Magad, hogy én is részese lehessek a Te nagy ajándékodnak!

Ezekkel a sorokkal kívánok áldott húsvétot gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, időseknek – már hívőknek és még nem hívőknek egyaránt – szeretettel:

Végh Tamás
nyugdíjas lelkipásztor

Illusztrációk:
Fritz Cremer (1906 - 1993): Variation zum Gekreuzigten, 1980, Litográfia