Épp érettségi időszak van. Sokan nemrég ballagtak el, és épp most hagynak maguk mögött remélhetőleg csodálatos éveket. Valami jó dolog véget ért, és a jövő még olyan bizonytalan.
Nagypénteken délután, mikor Krisztus meghalt, sötétség támadt. Húsvét hajnalán világosság ragyogott fel, nem a felkelő nap fényében, hanem Isten irgalmas szeretetében. (Bogárdi Szabó István)
A gyermekkor a virágvasárnapihoz hasonló romantikus képeket, az ifjúkor a hatalom ellen bátran beszélő Jézus-alakot emeli ki, felnőttebben már a letisztultabb, s a Szentírás által aktuálisan naponta elénk hozott Jézus-képet szemlélhetjük.
A legmagasabb állami tudományos kitüntetéssel, Széchenyi-díjjal ismerték el a Dunamelléki Református Egyházkerület egyházi és világi vezetőjének munkásságát. Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, valamint Tőkéczki László történész, egyházkerületi főgondnok március 15-én vették át az elismerést a Parlamentben Áder János köztársasági elnöktől.
Azt mondták róla, soha nem hagyta el a száját szitokszó. Kérdezték is tőle, mi történik, ha nagyon megharagszik. Akkor hallgatok - felelte. De ha nagyon, nagyon megharagszik? - faggatták tovább. - Akkor még jobban hallgatok - zárta le. Kétszáz éve született Arany János, a magyar költészet zseniális művésze.
450 évvel ezelőtt, 1567. február 24-én fogadta el a II. Helvét Hitvallást a debreceni zsinat. A hitvallás nagyon gyorsan elterjedt Európában, a reformátusok a mai napig is követik tanításait. A budapesti Ráday Könyvtár ritkaságokat felvonultató kiállítással emlékezik meg a jeles évfordulóról.
Azt gondoltam, hogy mesélnek majd régmúlt, szép karácsonyokról, de tévedtem. Senki nem idézett fel sem gyermekkori, sem közeli emlékeket. A múlt összevetése a jelennel valószínűleg elviselhetetlen fájdalmat okozna szenteste.
Isten az egyetlen, akiért érdemes önmagunkkal szembenéznünk. Az üdvösség ügye az, amiért Krisztus karácsonykor a szemünkbe néz – fogalmazott Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke karácsonyi igehirdetésében.
Nem szeretek várni. Fázni sem szeretek. Amikor megtértem, és megismertem mindannyiunk nagy reménységét, hogy Jézus egy napon eljön értünk, esténként hosszú percekig álldogáltam a kert végében bámulva a holdvilágos eget.