A böjt értelme nem a puszta lemondás, hanem az ahhoz társuló figyelemösszpontosítás Istenre, aki által betöltekezhet az ember – mondta érdeklődésünkre Szabóné László Lilla református lelkész, egyetemi oktató. A reformátusok nem feltétlenül a húsról mondanak le a böjtben. „Mindenki életében más és más az a dolog, ami olyan nagy helyet foglal el, hogy elveszi az időt, figyelmet Istenről" – fogalmazott a lelkipásztor. „A negyvennapos böjt kitüntetett időszakában elmélyülhetünk abban, hogy az életünk berendezkedése mennyire ment elébe annak, amit Isten kíván tőlünk. Mennyire kerültek előtérbe a gasztronómiai élmények vagy más élvezetek."

Emlékeztet egy nagyobb hiányra
A testtől megvont kényelem segít abban, hogy ráébredjünk lelki szükségleteinkre: „Ha azért nem eszem, mert el akarok jutni a határaimig és az akaraterőm szeretném erősíteni, az nem böjt. A böjtnek ugyanis nem pusztán a felülemelkedés a célja, mondjuk, a csokoládé- vagy az internetfüggőségen, hanem akkor van igazán értelme, ha ezek a vágyaink párosulnak az összpontosítással: a szabadító Istenhez fordulok, rá irányítom a figyelmem, a vágyam. Ha az étkezésről mondok le, rendszeresen jelentkezni fog bennem a táplálék hiányának érzése, amely a lelki hiányérzetre emlékeztet."

Kevesebb élmény
De nemcsak fizikai, hanem pszichés többlet is lehet az életünkben, amitől a böjti időszakban tartózkodatunk vagy egészen meg is szabadulhatunk – hívta fel a figyelmet a lelkész. „Ma már nagyon erősen meghatároznak minket a pszichés ingerek: a televízió, az internet, a kapcsolatápolás, az élmények és a programok. Mikor ebből a telítettségből visszaveszünk, már lemondást élünk meg. Ezért a mai ember számára a csend vagy csupán a gépek nélküli világ is böjt lehet, míg régen ez nem jelentett problémát."

Isten mindennél több
„Ha az ingerekről való lemondásban csupán az ürességig jutunk el, akkor hiányzik a böjt másik fele: hogy megteljünk azzal a valósággal és kapcsolattal, ami mindenre elég, és ami sokkal gazdagabban és teljesebben tölt el, mint az emberi betöltekezések. Ez pedig az élő Istennel való kapcsolat, aki sokkal nagyobb a hiányainknál" – fogalmazott.

Átalakulhatnak szokásaink
A böjt nem azért hoz megtisztulást, mert Isten önsanyargatást vár az embertől, hanem mert lehet, hogy túl sok nem odavaló dolog van az életünkben, ami miatt nem jut hely az igazán fontosakra. „A böjtben sok mindent megtudhatunk magunkról. Rádöbbenhetünk, mennyire szerves része az életünknek az állandó nassolás, az internet, a közösségi oldalak vagy a televízió. Mindazt, ami túl nagy helyet foglal az életünkből, Isten elé tehetjük, vagyis az újrakezdés előszobája lehet ez tisztulást hozó negyven nap. Ez pontosan annyi idő, ami alatt egy változás már áthatja az életünket. Az átalakulás időszaka a húsvéttal zárul, amikor Isten Krisztus feltámadásában újat ad, teremt. Azután talán visszaveszem az életemet kitöltő dolgok egy részét, de az is lehet, hogy teljesen átrendeződnek a hangsúlyok, vagyis a böjt egészen megtisztíthat egy-egy területen."

Pozitív böjt
Van pozitív böjt is – teszi hozzá Szabóné László Lilla. „Ez a fajta böjt nem a lemondásból indul ki, hanem azt jelenti, hogy egy tevékenység helyett valami mást választok, például éjszakázás helyett alvást. Ezzel az isteni rendet választom: legyen meg a ritmusa a nappalnak és az éjszakának. Az isteni rend megtartása nem elvesz, hanem mindig hozzátesz az életünkhöz. Egyébként is, ha regenerálódom, Istennek is jobb eszköze leszek a mások felé való szolgálatban."

Ima és olvasás
Ha valaki pozitív böjtöt tartana, a lelkész szerint választhat valamilyen lelki olvasmányt, amit mindennap elővesz, de elhatározhatja azt is, hogy mindennap elolvassa az aznapra kijelölt igeszakaszt. Esetleg imalistát írhat azoknak a neveivel, akikért már régóta szeretne közbenjárni. „A pozitív böjt indirekt lemondás, mert mellette nem jut idő haszontalanságokra, viszont nagyon fontos tevékenységeket beépíthetünk az életünkbe."

Kegyes pótcselekvés?
Ahogy az internetezés vagy a rendszeres és kontrollálatlan édességfogyasztás gondolatelterelő, stresszoldó pótcselekvés, úgy az ezek alól felszabaduló idő is válhat azzá. Éppen ezért fontos, hogy ha imádságra vagy bibliaolvasásra fordítjuk szabad óráinkat, önként és odaszántan tegyük. A gépiesen végzett, kegyes szertartások helyett az őszinte és alázatos Istenre figyelés a cél. De az Istennek tetsző életnek része az emberi kapcsolatok rendezése és a szolgálat is – hangsúlyozta a lelkész. „Talán egy séta vagy a házastársunkkal töltött idő az, amire a következő lépésben a legnagyobb szükség van. A barátaink bejegyzéseinek lájkolása helyett pedig figyelmet szentelhetünk valakinek, akire általában senki sem figyel."

Nem üzletelés
Előfordulhat, hogy egy kilátástalan élethelyzet indít minket böjtre, esetleg mások érdekében böjtölünk. Egyik eshetőség sem jelenthet azonban üzletelést Istennel. „Lemondok valamiről, hogy Isten adjon cserébe valamit – ez téves észjárás. A pogány vallások gondolata az áldozatok bemutatása az istenség jóindulatának elnyerésére. Csakhogy az élő Istennek nem kellenek az üres áldozatok, azt szeretné, ha magunkat adnánk oda neki. Legyen bennünk hit arra, hogy a közbenjárásunk számít, de miközben másokért vagy megoldhatatlannak tűnő helyzetünkért böjtölünk és imádkozunk, mi is szolgáltassuk ki magunkat Istennek. Ő nem kiszolgálja az elképzeléseinket, hanem kimunkálja bennünk a szeretetet, az elengedést, a megbocsátást, a másik nézőpontjának a meglátását."

Az életben vagy azon kívül
Volt, hogy egy ilyen esetben néhány napig a táplálékmegvonás szempontjából legnehezebb léböjtöt tartott – árulta el Szabóné László Lilla. „Amikor így böjtöltem, nem vonultam el a zárkámba, főztem a családomra, tálaltam nekik a reggelit, az ebédet és a vacsorát. Böjtölés közben nem vonhatom ki magam az életből, hiszen ebben az időszakban épp az életem akarja átalakítani Isten. Az persze más eset, ha a csendesség az a terület, amiben változást kell megélnem, ilyenkor ki kell szakítanom magam a mókuskerékből."

Közösség Istennel és egymással
„Több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek – ezeknek az igéknek az igazságában mélyülhetünk el böjt idején, ha az, amit teszünk, nem pusztán lemondás vagy kötelező kegyességgyakorlás, hanem Istennel megélt mélyebb közösség." A lelkész azt javasolja, másokkal együtt, lelki közösségben böjtöljünk, ahol megoszthatjuk egymással, miért tesszük, mit tudtunk meg magunkról és Istenről, mivel küzdünk.

Gyakorolni az elengedést
Mielőtt megkezdte nyilvános szolgálatát, Jézus negyven napot töltött böjtöléssel és imádkozással a pusztában. A lelkipásztor szerint a küldetésére készült fel így. „Jézus böjtjével az önként vállalt lemondás és az odaszánás útjára lépett, aminek a végén, tudta, hogy egészen oda kell adnia magát. Ezzel azt is bemutatta, hogy a böjtben az elszenvedett veszteség helyett a vállalt lemondást élhetjük meg.

Ha egy időre elengedünk valamit: étkezést, a kapcsolataink ápolását vagy a hobbinkat, önként megélünk egy kis veszteséget; ezzel pedig belegyakoroljuk magunkat a nagy veszteségekbe, amik előttünk vannak. Időről időre ránk törnek ilyenek: elveszítünk családtagokat, egy-egy dédelgetett álmunkat vagy a munkahelyünket. Az viszont alapvető igényünk, hogy a dolgok ne csak megtörténjenek rajtunk, mert az megnyomorító.

A böjti elengedésben még alattam van a talaj, és nem rendül meg az Isten-kapcsolatom. De amikor minden összeomlik, rengeteget adhat, ha mi már gyakoroltuk a lemondást, beleengedtük magunkat a fájdalomba. Lesz benne valami ismerős, tudni fogjuk, hogy ilyenkor Istenre figyelhetünk, és azt is, hogy Ő több, mint a veszteségeink. Ha sosem gyakoroltam az elengedést, akkor a nagy megpróbáltatások idején nem lesz lelki izomzatom, edzettségem elhordozni azokat. A böjt felkészülés."

Jakus Ágnes

Kép: Szabó György