Az edmontoni Kálvin Magyar Református Egyház kis delegációval képviseltette magát a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából az albertai parlament épületében tartott megemlékezésen augusztus 23-án. Az emléknap eredetét az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop-paktum adja, amely tragikus módon határozta meg a közép-kelet-európai népek II. világháború alatti és utáni sorsát. Lányi Gábor lelkipásztor beszámolója.
2013-tól minden évben megrendezzük a hittanos napközis tábort Apostagon a Református Egyházközségben. Előző években három-, ill. négynapos volt a tábor, amit vasárnap istentiszteleten, a gyülekezet közösségében zártunk. Idén azonban hatnaposra terveztük, keddtől vasárnapig, és nagy várakozással voltunk, hogyan fogadják ezt majd a szülők és a gyermekek. Jézus nyomában volt a téma, melyet a Titus Hitéleti Alapítvány dolgozott ki, és ez alapján „kerestünk fel" néhány helyszínt Jézus életéből.
Tovább gyűjtenek a gyúrói viharkárosultaknak, mert a biztosított családok is csak alig kaptak kártérítést házaik helyreállítására. A Fejér megyei településre nyár közepén csapott le a korábban soha nem látott mértékű vihar. A település református polgármestere és lelkipásztora is beszámolt a gyúróiak helyzetéről.
Számos gyülekezet szervez nyári tábort fiataljainak. Miben más egy református ifitábor, mint a többi? Ennek a kérdésnek is utánajártunk a budahegyvidéki református gyülekezet dunaszentbenedeki táborában, ahol olyan izgalmas témákat is feszegettek a résztvevők, mint a konfliktusok és azok feloldása.
„Ez a gyülekezet a befogadó szeretet leckéjét tanulja folyamatosan." Aki ezt megérzi, ott is marad a gyülekezetben. Ahol teával várnak az istentisztelet után, ahol észreveszik, ki új az istentiszteleten és a lelkészek személyesen ismerik gyülekezetük tagjait.
Mit keres egy gyakorló református egy apácakolostorban? Mit nyújt a hajnali zsolozsma, az elmélyülés, a meditáció csendje, a reggeli mise liturgiája, a hárfacitera mennyei hangja egy logikusan felépített igemagyarázathoz szokott, ízig-vérig protestáns fülnek? Mit jelent a váratlanul ajándékba kapott, „felülről hitelesített" csend az őrült tempóban élő huszonegyedik századi embernek, akinek egy másodperce se marad, hogy magába nézzen, hogy zarándokútra induljon belső labirintusában? B. Tóth Klára beszámolója
– Hol vagy? – Hát hol lennék, itt. Itt vagyok. A sűrűjében. Ez már nem kert, hanem dzsungel. Borzongatóan idegen, fojtó és végzetes. Bonyolult és áthatolhatatlanul teleszőtt.
A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom idén nyáron Tájoló néven zarándokútra hívta a fiatalokat. A Bakony és a Balaton-felvidék mesés tájain barangoltak. Az út Fehérvárcsurgóról indult, és Bakonybélen át Alsóörsre vezetett. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár gondolat, részlet egy zarándok feljegyzéseiből.
A friss, kemencében sült kenyér illata rég elfeledett gyermekkori élményeket hívott elő benne. Jó néhány évtizede letűnt már az a világ, most mégis olyan közelinek tűnt az emlék, ahogy késő este a dunyhában fészkelődött, de a fáradtságtól súlyos végtagjai és cikázó gondolatai sehogyan sem hagyták aludni.
Egy-két dal után porzott a sátor a Csillagpont egyik legjobb hangulatú koncertjén. Roma és nem roma fiatalok karöltve énekeltek, táncoltak, dicsőítették Istent a munkácsi Amaro Del zenekar vezetésével. A hitvalló roma dicsőítő együttes a legfélénkebbeket is be tudta vonni a közösségformáló dicsőítésbe. A koncert után kérdésünkre elmondták: gyakran látják a színpadon állva, hogy a nézőtéren leomlanak a falak romák és nem romák között.
Történt pedig az Úr 2006-ik esztendejében, hogy iskolánknak volt egy igen agilis pedagógusa, aki úgy gondolta, itt az ideje valami új, vonzó színt vinni az iskola életébe. A gondolatot tett követte, és Ari néni Anna nénivel karöltve megszervezte intézményünk első Alkotótáborát. Az első tábor óta eltelt egy pár esztendő, és az idén már a tizedik Alkotótábort tölthettük együtt a gyerekekkel Dunavecsén.
A zsidó vallás számos szabályt előír, amelyet – kívülről nézve – nem lehet egyszerű betartani a felgyorsult világban. A szombat különösen fontos nap a zsidók életében. Pénteken naplementétől nem végezhetnek munkát, ami nem csak a hétköznapi értelemben vett munkát jelenti, hanem számos olyan tevékenységet is, amire első hallásra nem gondolnánk. Például nem nyúlhatnak elektromos eszközökhöz, tehát nem telefonálnak, nem tévéznek, nem utaznak, nem gyújtják be a tűzhelyet, és még sorolhatnánk. Összesen 39 tórai tilalom vonatkozik a szombatra, ezekből vezetik le a napjainkat is meghatározó szabályokat. A kóser étkezés pedig külön fejezetet érdemelne. Megtarthatók a törvények? Mit adnak és mit vesznek el?
Az értékromboló kommunista diktatúra megszűnését követően a kelet-európai régióra rászakadó demokrácia következtében légüres tér alakult ki, melyet az érintett társadalmak csak nagy nehézségek árán tudtak újfajta értékekkel feltölteni. Erdélyben magyar nemesként – duplán kisebbségi sorban – szinte már reménytelen vállalkozásnak tűnhetett.
„Szeretek angolul énekelni és tanulni Istenről. Sokat játszunk, például székfoglalóst vagy bibliai névtanulós játékot" - meséli a tizenegy éves Kincső a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet angoltáborának utolsó napján. Július 27-31. között huszonkilenc gyermek vett részt a gyülekezeti napközis táborban.
Az tud legjobban hinni az emberek változásában, aki maga is sokat változott – vallja Sóskuti Zoltán református lelkész. A Csillagpont református ifjúsági találkozó idei főelőadójával bizalomról és önbizalomról, szenvedésről és újrakezdésről beszélgettünk.
Mit tennél a kosaradba az alábbi élelmiszerek közül, ha ötezer forintból kell gazdálkodnod egész hétvégére? Hányszor hívod fel a szüleidet hetente? Vajon milyen lehet héthónapos kismamaként leülni egy székre? Könnyed, mégis elgondolkodtató szituációs játékok segítettek a Csillagpont résztvevőinek, hogy tesztelhessék, hol tartanak a felnőtté válás útján. A Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet Felnőni és megnyílni elnevezésű sátorában jártunk.
„Meg kell tanulnunk azt, ami a mai világ egyik legnehezebb feladata: közösségben élni és gondolkodni, együtt sírni vagy szurkolni. Amikor pedig úgy veszekszünk, mint egy család, emlékezni: az Úristen egymás mellé rendelt bennünket, és ez ad erőt az újrakezdéshez. A hívő ember nem élhet bunkeréletet." Kálmán Csaba, a büssüi cigánymissziós gyülekezet lelkésze mesélt közösségükről a Csillagponton.
A társadalmi normák és a kollektív gondolkodásmód oly mélyen gyökereznek bennünk, hogy felfogásunkat bizonyos dolgokról teljesen egysíkúvá teszik, melyek klisékké kövesednek bennünk. Ha például meglátunk egy embert az út szélén kuporogni, kezében egy táblával, előtte egy felfordított kalap, akkor meggyőződésünk, hogy az egy koldus. De vajon minden esetben törvényszerű-e, hogy az?