Csicsó
Történelmi visszatekintő

A csicsói református egyház alapításának idejére semmi biztos adatunk nincs. Valószínű, hogy Gönyün keresztül Némára és így Csicsóra is elkerült a reformáció. Kolozsnéma Török Bálint papjának a Dunántúlon 1536-ig végzett reformátori munkássága hatására már reformátussá lett, ugyanezt állíthatjuk Csicsóról is. A hagyomány szerint Kolozsnémán kezdetben működött Kardos nevű papot állíthatjuk a feltételezésünk szerint Kolozsnémával egy egyházközséget alkotott Csicsó első ref. papjának is. Perlaki K. Márton lévai lelkész, barsi esperestől maradt fenn egy 1650. június 24-én kelt levél, melyben már tudunk az önálló csicsói ref. egyházról, melynek az akkori lelkész Szűcs János. Körmendi György csicsói lelkész, aki valószínűleg azonos az 1673. esztendőben Bana községben található Körmendi György lelkésszel, s aki a pozsonyi vértörvényszék elé idéztetett, és ott elitélve gályarabságot szenvedett. A pozsonyi vértörvényszék jegyzőkönyvében találunk egy nevet: Szentgyörgyi Jánosét, akiről valószínű, hogy a komáromcsicsói lelkész volt. ... Ha komáromcsicsói lelkipásztor volt Szentgyörgyi János, úgy az ő nevének emlékezetben való megőrzése annyiban is fontos mireánk, hogy az ő idejében, az 1673. esztendőben szüntették meg brutális erőszakkal a csicsói ref. egyházat, mely aztán - amint látni fogjuk - csak 1784-ben tudott föltámadni. Közvetlen adataink nincsenek annak a megállapítására, hogy a csicsói egyház mennyi szenvedés és megpróbáltatás urán jutott el szenvedéseinek koronájához, az Eklézsia megszűntetéséhez, de megállapíthatjuk, hogy a bajokból bőven kivette osztályrészét.
A ref. egyház árván maradt tagjai azonban nem fogynak meg számban, nem tántorodik el közülük hitétől egy sem; pap nélkül, tanító nélkül, templom, iskola nélkül is a Torkos-féle megállapítás teljesen reformátusnak találja az egész falut. Az eklézsia megszűnte után az első időben a szomszédos Füss községet keresték föl ahová, mint azt a füssi egyház anyakönyvéből megállapíthatjuk, vitték Isten dicsőségére tett adományiakat is), majd ennek az 1737-ben teljesen református falunak erőszakkal volt katolizálása után a valamivel messzebb levő Kolozsnémára mentek az igét hallgatni. Némán kicsi volt a templom, csak 260 lelket fogadott be. Nem volt baj; Csicsóról, Gönyüről (mely cca. az 1730-as évek táján vesztette el önállóságát) és Némáról 1000-1100 lélek, nyáron avagy télen ott volt mindig - ha be nem fértek: a templomajtón, a templom előtt szorongva - hogy hallgassák az Igét.
A Türelmi Parancs után föllélegzett az egész ország protestáns népe. Az árva eklézsiák a rendelet szerint bejelentették újraalakulási szándékukat, beterjesztették a hívek összeírásáról, a lelkészek, tanítók fizetésére szánt alapokról a kimutatásokat, s mikor megérkezett az engedély, hozzáfogtak lángoló lelkesedéssel, csak az imádságos lelkeket jellemző adakozni tudással, Istenbe vetett rendíthetetlen hittel az építés munkájához. Így tettek a csicsói reformátusok is, akik 86 családdal és ebben 528-as lélekszámmal megalapították másodszor a csicsói református keresztyén anyaszentegyházat. Ámde ez nem ment minden baj nélkül. Csak 86 ref. család élt együtt, s a Türelmi rendelet szerint nem volt joguk az önálló egyház alakítására. Az erős élniakarás azonban segített. Felségfolyamodással éltek, amiről Vajda Péter prédikátor így számol be: "1.Fels. Consiliumnak nem lévén annyi hatalma, hogy nyolcvanhat Familiának szabad oratóriumot engedjen, hanem Fels. Urunknál praesentáltatta a dolgot és Fels. Urunk maga engedte és praesentáltatta, hogy adja ki a szabadságot; ekképen ki is adta. E parantsolatnak ténora szerint - hogy az Ekklésiának kisebb-nagyobb tagja béfoglaltassék és megkérdessék ki-ki mit szánt a Templom és parochiális házok felépíttetésekre, - meg is kérdeztettek.“
A csicsói ref. egyház újraalakulása utáni első prédikátor Vajda Péter, aki hivatalát Csicsón 1784. március 31-én foglalta el. Csicsóra jövetele előtt a kolozsnémai egyháznak volt a lelkésze, tehát mint ilyen, lelkésze volt a Némához filiaként kapcsolódott Csicsónak is.
1784. esztendőben építették fel iskolájukat és a tanítólakást. Ezen munkálatok befejezésével fogtak hozzá a templomépítéshez szükséges előkészületekhez. (Az egyház megalakulásától kezdve egészen a templom elkészültéig az istentiszteleteket a paplakáson tartották. Ugyanitt meg kell jegyeznünk azt is, hogy a paplakás számára a telket Ns. Nagy Márton közbirtokos engedte át az egyháznak.) Még 1784. július 29-én kijelölte gróf Zichy István földesúr a templom építésére a ref. híveknek adományozott helyet hivatalos személyek jelenlétében (kat. részről megjelentek Ferberth Ferenc vármegyei assessor, Csécsy Rudolf ordinárius szolgabíró és a többek, a református részről Laky Mihály, Madary István és Csejthey István urak), mely adományáról donációs levelet is adott a gróf ugyanazon év november 26-án. Még az 1785. esztendőben, de úgy látszik, hogy az anyagiak hiánya miatt csak az 1788. esztendőben készülhetett el a torony nélküli templom, melyet rendeltetésének azon év november 2. napján volt ünnepélyes fölszentelés keretében adtak át. Még a templom elkészülte előtt, az 1787. esztendőben (július 18-án) beszereztek egy harangot, amit a parókia előtt fölállított haranglábra szereltek föl, és csak az 1797. év szeptember 24-én helyeztek az előtte való évben elkészült toronyba. Az egyház újraalakulásával egyidejűleg gondoskodtak új temetőről is a csicsói reformátusok, mely a mostani temetőnek a dombosabbik része. Az 1785. esztendő október 8-án szentelték föl, és temettek bele ugyanakkor egy Pléger Péter nevű embert.
A csicsóiak a templomtelket (abban az időben ¼ hold, ma már csak 60 négyszögöl) megnyitották, a templom hátulsó végén volt ajtót berakva a torony alatt (a toronnyal szemben állva baloldalon) nyitottak új bejárót. A toronyépítésről meg tudunk állapítani annyit, hogy elegendő pénze a gyülekezetnek e célra nem volt, mert Ns. Nagy István, Domonkos Péter és Bödők Ferenc kurátor urak aláírására 100Rhs. forintot is vettek kölcsön a Patas községben lakos "Öreg Simon Márton Uramtól“. 1838. szeptember 23-ig Patkó Mihály helyettes lelkész látja el a papi szolgálatot, mikor aztán elfoglalja helyét Csepi Mihály, aki 1838. szeptember 23-tól 1866. október 8-án bekövetkezett haláláig teljesített Csicsón lelkészi szolgálatot. Méltó utóda volt elődének. Ő is tanácsbíró volt az egyházmegyén, majd aljegyző, később főjegyzője a Tractatusnak, s képviselő az egyházkerületen. Lelkészkedésének ideje alatt az építkezések szükségessége újra felütötte a fejét az egyház életében. Az 1784-ben épült lelkészlakás megavult annyira, hogy csaknem egészen újjá kellett építeni. Csepi Mihály az 1866. esztendei kolerajárványnak lett az áldozata 73 éves korában. Felesége, Ns. Csóka Klára 3 hét múlva követte férjét a sírba, életének 56-ik esztendejében, 1866. október 30-án. Emléküket a temetőben egy kisebb sírkő és a hálás emlékezet őrzik. Csepi Mihály halála után, 1867. február 10-ig Kiss Károly helyettes lelkész látta el a lelkészi teendőket, amikor aztán Szekeres Mihály lett a csicsói református egyház lelkipásztora, aki itt működött 1873. március 12-ig. Szekerest Komáromból hívta el a csicsói gyülekezet. Komáromban Nagy Mihály akkori ref. püspöknek volt négy éven keresztül a káplánja. 1873. március 12-től kezdve 1918. december 8-án bekövetkezett haláláig Kiss Pál volt a gyülekezet lelkésze. Élete az egyházért való örökös aggodalom volt. Ennek képét leghívebben ő maga adhatja meg a csicsói pályafutásának minden nevezetesebb eseményére kiterjeszkedő leírásában, mely az egyházi rendeletek jegyzőkönyvének végén írva van. Jellemzi feljegyzéseit a mély és tiszt meglátás, bár néhol a küzdelmekben elfáradt embernek a keserű kifakadásai is előtörnek.
1883-ban megnagyobbították az iskolai tantermet 134 frt. költséggel, az 1890. esztendőben renováltatott a templom és a torony. Mikor a régi torony, mely fazsindelyes és sötétbarnára festett volt, készen állt, az 1890. év augusztus hó 7-én, csütörtököki napon este kilenc órakor villám ütött bele, s mintegy öt perc múlva kigyulladt és elégett, "tehát teljesen új tornyot (falak nélkül) kellett építtetni, s így a templom renoválási költség összesen 2784 forintokba került“. Mikus komáromi építőmester ácsainak köszönhető, hogy az egyházat ugyanakkor nagyobb károsodás nem érte, ugyanis ezek a munkán dolgozva a faluban tartózkodtak, s életük kockáztatásával fölmentek a toronyba, égő gerendákat leszórták, hogy az alább levő részek meg ne gyulladjanak. A legutóbbi évszázad alatt több nevezetes esemény volt a csicsói egyház életében. Bödők Sándor egyháztag akciójára a háborúba elvitt harang helyett két más harangot szereztek be az 1922. esztendő tavaszán cca. 12 000 korona értékben.
Az 1923. évben a régi iskola helyett egy volt magtárhelyiséget alakítottak át iskolává, így jelentékeny megtakarítást nyert az egyház a hatóságok kényszerítésére mellőzhetetlenül építendő iskolánál. Sajnos azonban, a törekvés eredményre nem vezetett, mert a kb. 20 000 korona befektetésért végzett munkáltatással előállított iskolát a hatóságok nem hagyták jóvá, illetve az iskolás gyermekek számára még egy tanterem felállítását tette szükségessé. Ez oknál fogva az 1929. esztendőben egy két tantermes iskolát kellett az egyháznak építtetni, melynek költségei mintegy 140 000 koronát emésztettek föl.
Az 1930. esztendőben a paplakás fedett újra (palával) 14 000 korona kiadással.
Az 1928. esztendőben teljesedett be a gyülekezet régi vágya, melyet már az 1875-ben is emlegettek, és adakoztak a célra, hogy a templomukba orgona állíttassék. Az orgonát Guna Gyula eperjesi orgonagyáros készítette 14 000 koronáért. Az egyházközségnek ezen építkezések ideje alatt elismerésre méltó gondnokai Nagy Lajos és Décsi Károly, majd (az új iskolaépítés és orgona-beszerzés idején) Bödők Pál és Fél Pál voltak.

Az elmúlt több mint 70 év.

A második világháború befejezése előtt közvetlen Kúr Géza lelkipásztor az Egyesült Államokba menekül . Utódja Hermán Tibor, majd 1946-1949 között Végh Dániel. 1949-től 27 éven át szolgálja a csicsói református egyházközséget Mikes László, majd halála után rövid ideig Pál Bertalan, Szabó Károly, Mikula László, s 1986-tól 2000-ig Göőz Bertalan. Erre az időszakra tehető az építések kora, hiszen 1964-66 között épül az új parókia és gyülekezeti ház, az 1950-es években, majd 1982-ben lett a templom teljesen felújítva, a 90-es évek végén a volt református iskola felújítása és gyülekezeti valamint ifjúsági központtá való átalakítása is megkezdődött. (Az utókor számára egy értékes üzenet lehet: az 1975-1982 évek közötti javítási munkálatok állítólagos leírása az úrasztala alatti üregben lehet egy palackban) A volt iskola épületének felújításában hathatósan és leginkább nyugati segélyszervezetek és gyülekezetek voltak segítségünkre, mint pl. a glasgowi gyülekezet, vagy a Renovabis német katolikus! segélyszervezet . Az egyházközség élni akarása és ténykedése nem hagyott alább, évente több tábornak adunk otthont, s a gyülekezeti élet sok területén láttatjuk magunkat. Az egyháznak jelenleg 476 tagja van (a 2011-es népszámlálási adatok szerint) , istentiszteletei alkalmainkat vasárnap, kéthetente kedden tartjuk. Van felnőtt bibliaórai alkalom, folyik a hitoktatás, a vasárnapi iskolai foglalkozás, és a konfirmációra való előkészítő. Ifjúsági kórusunk több helyen szolgált már más gyülekezeti közösségekben is, s szolgál a helyi gyülekezeti alkalmakon is. A gyülekezete élén 2000 óta lelkészként Lévai Attila áll. Gondnokiank voltak az elmúlt tizenöt esztendőben: Décsi Miklós, Keszegh Ernő, Beke Gyula, Domonkos Ede, Bödők Dénes, Ádám László és Ledeczky Katalin . 2014-től az újonnan megválasztott presbitérium élén gondnokokként Bödők Judit és Vida Sándor állanak. A presbitérium létszáma 16 fő. Az elmúlt években sok fizikai munkát végzett el a gyülekezet, igy került sor 2008-ban a parókia tetjének cseréjére, 2009-ben és 2010-ben a templom teljes felújítására, valamint a gyülekezeti terem felújítása lett elvégezve, s tavalyelőtt a templomtorony is megújult, míg tavaly a parókia majdnem teljes felújításának örvendhettünk. . Egyházközségünk él és élni akar.