Amikor annak idején megjelent Süveges Gergő Apakulcs című könyve, amely az apák számára foglalta össze a gyerekeikhez való kapcsolódás három gyakorlati lépését (ezek az apakulcsok), joggal merülhetett fel a kérdés, hogy mi a helyzet az anyákkal, nekik mihez kell hasonló segítség.
A válasz most, három évvel később érkezett meg; a Harmat Kiadónál ugyanis megjelent az Anyakulcs című könyv, amelyet az ismert újságíró és műsorvezető ezúttal gyógypedagógus és logopédus, fejlesztési tanácsadó feleségével, Süvegesné Rudan Margittal közösen írt.
A négygyermekes házaspár nemcsak saját szülői benyomásai, de gazdag tréneri és coachként szerzett tapasztalatai alapján is arra jutott, hogy az anyakulcsok abban segíthetnek, hogyan engedjük el lépésről lépésre gyerekeink kezét. A szerzőpárossal beszélgettünk.

A jobb apává váláshoz apró lépések sora vezet. Az Apakulcs arra bátorít, hogy elinduljunk ezen az úton, és abban is segít, hogy felismerjük, hol tartunk éppen.
„Könyvem fő üzenete nem az, hogy legyél jó apa, hanem az, hogy jó apa vagy. Ha valaki elolvassa, ha kitölti a teszteket, már jó apa, mert törekszik arra, hogy jobb legyen. Nem az az üzenet, hogy most már kapd össze magadat, hanem az, hogy lépj egy kicsit, és erősebben fogsz kapcsolódni a gyermekedhez” – fogalmazott portálunknak Süveges Gergő.
Korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.

Már a címek alapján is adja magát, hogy az Anyakulcs az Apakulcs párjának tekinthető. Mindig is tervezték a folytatást?

Süveges Gergő: Szójáték szintjén már az Apakulcs megjelenésekor felmerült, hogy jó lenne egy Anyakulcs is, de a konkrét ötlet a visszajelzésekből, az előadások, tréningek során született. Miután többször is rákérdeztek nálunk az anyakulcsokra, elkezdtünk róluk strukturáltabban gondolkodni, és arra jöttünk rá, hogy tényleg léteznek, de egészen mást céloznak, mint az apakulcsok, mert amíg nekünk, apáknak talán kapcsolódni a nehezebb, addig az anyáknak inkább a gyerekeik elengedése jár nagyobb nehézségekkel.

Süvegesné Rudan Margit: Az igény érdekes módon az apákban és az anyákban is megszületett, mert az apák szerették volna, ha hozzájuk hasonlóan a feleségeik is kapnak fogódzkodókat. Ennek fényében igyekeztünk odafigyelni arra, hogy én anyaként milyen kihívásokkal találkozom, és ezeket próbáltuk tudatosítani.

S. Gergő: Trénerként és tanácsadóként sok családdal kerülünk kapcsolatba, és azt látjuk, hogy elképesztő mennyiségű szakirodalom születik az anyaságról, de kifejezetten az elengedés oldaláról alig néhány, pedig az anya és a gyermek viszonya a születéstől kezdve folyamatos távolodás, amely időnként felgyorsul, időnként lelassul. Nem egyszerű ebben a folyamatban úgy jelen lenni, hogy segítsem a gyerekem önállósodását, de emellett a saját jóllétemet és lelki egészségemet is meg tudjam őrizni. Ebben szeretnénk segíteni.

Milyen munkamegosztásban született meg ez a könyv?

S. R. Margit: Amíg az Apakulcsnak csak az első olvasója voltam, addig az Anyakulcsot az elejétől kezdve közösen dolgoztuk ki. Ez a kapcsolatunknak is nagyon örömteli, sokat adó időszaka volt. Sokat beszélgettünk az elengedésről és ennek eredményeként körvonalazódott a könyv koncepciója. A kézirat első olvasója ezúttal egy barátnőnk, Pácz Orsolya volt, aki szintén négygyermekes édesanya és coachnak tanul. Aztán ahogy telt az idő, úgy rajzolódott ki, hogy lehet, hogy nekem szűkebbek lesznek az energiáim arra, hogy anyáknak szóló tréningnapokat tartsak, ezért úgy döntöttünk, hogy ebbe is bevonjuk Orsit.

S. Gergő: Az Anyakulcs, ugyanúgy, ahogy az Apakulcs, egy több lábon álló eszközrendszer. Egyik lába a könyv, a másik lába az anyakulcs.hu weboldal és az azon folyamatosan élesedő tesztek, a harmadik láb pedig a személyes találkozás. Az anyáknak nagy szükségük van arra, hogy személyesen is tudják támogatni egymást, ezért szervezünk Anyakulcs-napokat.



A könyveket nem ismerőknek hogyan foglalható össze, hogy pontosan mik ezek a kulcsok és mit nyitnak?

S. Gergő: Mindannyian kulcsokat keresünk saját életünkhöz és a gyerekeinkhez. Szeretnénk nyitni azokat a zárakat, amelyek most még talán nehezen nyílónak tűnnek. Az apaságnak és az anyaságnak is vannak ilyen kulcsai. Nekünk, apáknak könnyebben megy az elengedés, ugyanakkor valószínűleg meg kell tanulnunk azt, hogy ölelni is tudjuk a gyerekeinket. Ahhoz, hogy egy gyerek biztonságban érezze magát a családban, és érezze, hogy biztonságban le is válhat a családjáról, meg kell tapasztalnia a kapcsolódást és az elengedést is. Akkor tudunk neki a leginkább segíteni, ha szülőként igyekszünk mindkét területen egyre otthonosabban mozogni.

S. R. Margit: Biztosan van olyan anya, akinek jobban megy az elengedés, mint a kapcsolódás, és inkább az utóbbiban szorul segítségre. A két könyv együtt egyfajta kulcscsomónak is tekinthető, amelyet mindkét szülő bátran használhat, akár a kapcsolódásban, akár az elengedésben van több tanulnivalója. Fontos, hogy a szülők tudják ebben a tanulási folyamatban támogatni egymást, egymás örömeiben is osztozva. Számomra az anyakulcsok legfontosabb üzenete az volt, hogy rengeteg öröm is fakadhat az elengedésből: ahogyan látjuk, hogyan bontakoznak ki a gyerekünk újabb képességei, jellemvonásai, és hogyan lesz egyre érettebb és önállóbb.

S. Gergő: Amióta kialakult a kapcsolódás és az elengedés struktúrája, szülőként mi is egyre tudatosabban igyekszünk felismerni ezeket a helyzeteket, és örülni annak, hogy megértettünk valamit ezekből a folyamatokból.

Melyek az elengedés kulcsai?

S. R. Margit: Elsőként fel kell ismernem, hogy a gyermekem egyre több mindenben önálló, egyre több mindenre képes, nap mint nap születnek új képességei, és lehet, hogy bizonyos dolgokat másképpen csinál, mint én. Ezeket tudatosítanom kell, hogy aztán erre építhessek. Ez az önállóság kulcsa, amelynek a hívószava az, hogy felismerem.

A következő lépésnél, a szabadság kulcsánál azt látom, hogy a megszületett képességeit szeretné elkezdeni használni, ezért ennek a bátorítom a hívószava. Fel kell tudom szabadítani őt arra, hogy amire képes és amire igénye is van, azt bátran használja. Ide tartozik az is, hogy bátran nyithasson mások felé, szabadon nézzen ki a családból.

Végül pedig, harmadik lépésként, át tudom adni neki ezeken a területeken a döntés felelősségét. Ez a felelősség kulcsa, és a rábízom a hívószava. Ez segíti a gyereket az érett felnőtt személyiséggé válásban, amely minden szülő célja.

A három kulcs szorosan összefügg. Mindig abból kell kiindulni, hogy olyasmiben adok-e a gyermeknek önállóságot, szabadságot és felelősséget, amire tényleg képes. Ha a válasz igen, akkor bátran élhetek mindhárom kulccsal, mert ez viszi őt előre. Ha például felismerem, hogy már önállóan meg tudja kötni a cipőfűzőjét, és bátorítom, hogy ebben ügyesedjen, elfogadva, hogy esetleg más módon köti meg, mint én, mert a barátnője úgy mutatta neki, akkor utána már azt tudom neki mondani, hogy indulni szeretnénk, hajrá, kösd meg a cipődet. Talán bele sem gondolunk, de ezek az apró mozzanatok mind-mind az elengedés pillanatai a közös életünkben.

S. Gergő: Ha pedig kibomlik a cipőfűzője a buszra fölszállva, az egy következmény, akkor újra be kell kötnie. Ez nyilván nagyon apró dolog, de épp ezekben az apró dolgokban tanulja meg ő is, hogy vállalnia vagy viselnie kell a tetteiért a felelősséget. Elfelejtette elvinni az uzsonnáját reggel az iskolába? Sajnos előfordul. Reméljük, holnap majd jobban figyel.



Az anyakulcsok tehát nemcsak az anyát segítik a folyamatban, de a gyereket is?

S. Gergő: A gyerek részéről teljesen természetes, hogy szép lassan távolodik, de mi, szülők, nagyon meg tudjuk ezt nehezíteni az elvárásainkkal, nyomasztással, magunkhoz kötözéssel. Ha viszont inkább az örömöt keressük ebben a teljesen természetes folyamatban, akkor ezzel ő is egészségesebben tud végigmenni az úton. Ettől még persze biztosan nem lesz sétagalopp a kamaszkor, de megélheti azt, hogy biztonságban van a távolodásban és abban a szakaszban, ahol éppen tart.

S. R. Margit: Az anyakulcsok elsősorban az anya érettebb, tudatosabb, örömtelibb jelenlétét segítik az elengedés folyamatában, ugyanakkor a gyermekem is jobban mer távolodni, ha azt látja, hogy ettől én nem összeomlok, hanem még örülni is tudok neki. Pici lépésekkel tudjuk a kettőnk közötti egészséges távolságot úgy beállítani, hogy a gyerek is meggyőződhessen arról, hogy ő kompetens, elismert, önálló, független személy, és én is örömmel tudjak ránézni minderre és arra, hogy épp hogyan alakul a mi kapcsolatunk.

Ha már szóba került az egészséges távolság: meddig a pontig érdemes elengedni a gyereket, hogy ne szakadjon el tőlünk és azért megmaradjon a kapcsolódásunk?

S. R. Margit: Attól, hogy az elengedés kulcsait használom, még nem fogok elfelejteni hozzá kapcsolódni. Az elengedés a kapcsolódásra és az annak nyomán megszülető bizalomra épül. Ha az elengedés mellett a kapcsolódás is jelen van, akkor még dédmama koromban is segítem őt, amennyire tőlem telik.

S. Gergő: Hogyan tudjuk megtalálni az éltető határt a közelség és a távolság között? Nincs rá recept, de ha tudjuk, hogy mit keresünk, ha fontos az, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, és fontos, hogy szabadon engedjük egymást, akkor talán tudatosabban tudjuk keresni ezeket a határokat, amelyek ráadásul menet közben változhatnak és el is tolódhatnak.

Hogyan alkalmazhatók a kulcsok más emberi kapcsolatainkra?

S. Gergő: Minden emberi kapcsolatunk a közelség és a távolság szabályozásában zajlik: a házasságunk, a családi, a munkahelyi és az iskolai viszonyrendszereink. Az apakulcsok és az anyakulcsok is működnek ezekben. Például úgy, hogy tanárként felismerem, mire képes a diákom, bátorítom arra, hogy minél több mindent megtegyen, amire már képes, és rábízok önálló feladatokat, mert egyre nagyobb felelősséget tud vállalni. Az élet minden területén hozhatnak gyümölcsöt ezek az alapelvek.

Az Apakulcsban olvashattunk a Mennyei Atyához való kapcsolódásról is. Mi lehet az anyakulcsok szerepe az istenkapcsolatunkban?

S. R. Margit: Egy barátnőm mondta egyszer, hogy amikor Ádám és Éva kikerül a Paradicsomból, Isten búcsúzóul mondott szavait, hogy a férfi verejtékkel keresi meg a kenyerét, a nő pedig fájdalommal szüli világra gyermekét, nemcsak átokként foghatjuk fel. Úgy is értelmezhetjük, hogy Isten útravalót ad nekik, megmutatja a férfinak és a nőnek is azt az utat, amelyen visszatalálhatnak Hozzá. Ahogy az Anyakulcson gondolkoztunk, felismertem, hogy anyaként a legnagyobb kihívásunk, hogy megszüljük a gyermekünket, majd újra meg újra meg kell szülnünk a világba és Isten kezébe is. Az elengedésnek ezek a folyamatos „újraszülései” alkotják azt az utat, amely visszavezethet minket Istenhez.



S. Gergő: Az Apakulcs és az Anyakulcs alapvetően nem vallásos program. Az a célunk, hogy minden szülőhöz eljuthassanak az apai és anyai alapelvek, mert komoly segítséget jelentenek a gyermekünkkel közös életünkben. Ugyanakkor valóban, a mi életünknek lényeges része az istenkapcsolatunk építése. És örülünk annak, hogy az apai és az anyai alapelvek is megtalálhatóak Isten működésében. Istennek is az a célja, hogy önálló, szabad és felelős személyiségek váljanak belőlük…

S. R. Margit: …akikben gyönyörködni tud, akárcsak Egyszülött Fiában.

S. Gergő: Ilyen értelemben pedig Isten is használja az anyakulcsokat. Felismeri, hogy mi az, amire képes vagyok (hamarabb, mint én), bátorít mindabban, amit már meg tudok tenni, és rám bízza a saját életem felelősségét. Az Anyakulcs egyik alfejezetében Mária elengedéseit vesszük sorra, aki Jézus anyjaként tapasztalta meg, mennyire húsbavágóan zajlik ez a távolodási folyamat. Az ő példájából minden anya erőt meríthet – függetlenül attól, hogy hittel éli-e az életét.

Elhangzott, hogy a könyv egy több lábon álló eszközrendszer része, amelynek részei a weboldal tesztjei és a személyes találkozások is. Ezekről mit lehet tudni?

S. R. Margit: Azt tervezzük, hogy Anyakulcs-napokat fogunk felajánlani. Mivel az elengedés sokkal fájdalmasabb téma, mint a kapcsolódás, valószínűleg szűkebb körű, egymást támogató találkozási formákban érdemes gondolkodnunk. De alapvetően a menet közben felmerülő igényekre szeretnénk válaszolni.

S. Gergő: Az Apakulcs-kulcstartók mintájára az anyáknak is készültünk egy kis ajándékkal. Mivel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy érdemes megtalálni az elengedés folyamatában az örömöt, ezért Anyakulcs-poháralátétet terveztünk, amelyen az áll, hogy „Örülj neki!” Hátha tudunk néha leülni, hátradőlni, és „csak úgy” gyönyörködni az egyre önállóbb, szabadabb, felelősségteljesebb gyermekünkben.

S. R. Margit: Minden életkorban meg lehet találni az elengedésnek az örömét, és egy finom itallal megünnepelni ezt, akár a gyerekünkkel közösen.

S. Gergő: Az Anyakulcs-tesztek pedig abban segíthetnek, hogy az anyák felismerjék, hol tartanak ebben a folyamatban. A tesztek alapvetően hozzáállást, érzelmi viszonyulást, készséget mérnek: milyen érzések vannak bennem, mennyire idegenkedem az elengedés gondolatától? Ezen az úton segíteni tudják az anyákat azok is, akik őket körülveszik, ezért készítettünk tesztet a gyerekek és a társak számára is. És készítettünk egy anyáknak szóló Kapcsolódás-tesztet is, hiszen egészséges elengedés csak egészséges kapcsolódásból születhet. Érdemes felmérni, hogy állok anyaként a kapcsolódással. Az Örökség-teszt pedig arra segít ránézni, hogy milyen anyai mintákat hozok magammal.

A könyv nem sokkal anyák napja előtt jelent meg. Ez az ünnep inkább a kapcsolódásról szól, mint az elengedésről. Mi adhat aktualitást anyák napján az anyakulcsoknak?

S. R. Margit: Anyaként számomra az anyák napja arról szól, hogy a gyerekeim kifejezik, hogy örülnek nekem mint anyának, illetve én is kifejezem az édesanyám felé ugyanezt. Akkor tudja a gyermek igazán őszinte örömmel ezt a kapcsolódását az anyja felé kifejezni, ha az anya oldaláról az elengedést is érzi. Ha az anya oldaláról csak a kapcsolódás működik, a gyermek számára fojtogatóvá és kényszerré válhat még az anyák napja ünneplése is. Akkor lehet felhőtlenül és őszintén ünnepelni a kapcsolódást, akár anyák napján, akár máskor, ha van mellette egy örömteli elengedés is. Ha megtaláljuk a közelség és a távolság éltető egyensúlyát.




Az Anyakulcs című könyv megrendelhető a Harmat Kiadó webáruházából, vagy megvásárolható a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 28.) is.


Barna Bálint
Fotók: Asszonyi Eszter