A kálvinizmus öt pontjáról a Forrás című hírlevelünk első számában már írtunk, ott közöltük W.J. Seaton könyvének bevezetését. Terveink szerint a további számokban folytatólagosan közlünk egy-egy részt, mert szükségesnek tartjuk hitelveink ismeretének frissítését, illetve megismerését. Október 31-e mindig emlékeztet bennünket a reformátor elődeinkre, és az általuk kijelentett Biblián alapuló hitigazságokra. Ezért tartjuk most fontosnak ennek a kis könyvnek ismertetését. Most az első részt közöljük.

A KÁLVINIZMUS 5 PONTJA
1.A teljes romlottság

A kálvinizmus öt fő pontját tanulmányozva elsőként minden bizonnyal arra leszünk figyelmesek, hogy e rendszer kiinduló pontja, az üdvözülő ember állapotának helyes értelmezése az üdvösség szempontjából alapvető jelentőségű. Ha valaki a bűnről hiányos és komolytalan elképzeléseket táplál, az az üdvösségre vezető útról is hibásan fog gondolkodni.
Ha azt hisszük, hogy az ember bűnbeesése az édenkertben csak részleges volt, akkor az üdvösséget tekintve alighanem be fogjuk érni azzal, hogy az részint az emberen, részint az Istenen múlik. Mennyire fején találja a szöget J. C. Ryle ebben a kérdésben: "Alig van olyan tévedés vagy hamis tanítás - véli -, amelyet ne lehetne visszavezetni valamilyen, az emberi természet romlottságáról kialakított helytelen elképzelésre. Ha téves a diagnózis, téves lesz a gyógykezelés is. Amennyiben tévesek az elképzeléseink az emberi természet romlottságáról, akkor annak nagyszerű gyógyszeréről és kezeléséről is hibásan fogunk vélekedni.-
Ezt egy pillanatig sem veszítve szem elől, a reformáció teológusai, valamint azok, akik a református tanítást a Dordrechti Zsinat öt pontjában összefoglalták, bibliai alapokra építve kijelentették, hogy az ember természetes állapota a teljes romlottság, ennélfogva teljességgel képtelen elnyerni saját üdvösségét vagy hozzájárulni ahhoz.
Mindazáltal amikor a kálvinisták teljes romlottságról beszélnek, ezen nem azt értik, hogy az ember minden elképzelést felülmúlóan gonosz, még csak azt sem, hogy képtelen felismerni Isten akaratát; sőt még azt sem, hogy képtelen jót tenni felebarátjával, vagy hogy istenimádatát nem tudja külső formában kifejezni. Inkább úgy vélekednek, hogy mikor az ember az édenkertben elbukott, "teljes mivoltában- bukott el.
A bűnbe esés egész személyiségére kiterjedt, s a bűn valamennyi képességére kihat: akaratára, értelmére, érzelmeire és minden egyébre. Hisszük, hogy egyértelműen erre tanít Isten Igéje, melyre mindvégig hivatkozunk. Az alábbiakban csupán egy változást közlünk azokból a szentírási helyekből, melyek alátámasztják a teljes romlottság kálvinista tanítását.
A Biblia napnál is világosabban kijelenti, hogy az ember természete szerint HALOTT. "Annakokáért miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivel, hogy mindenek vétkeztek...- (Róma 5,12) Továbbá az ember megkötözött: "[az Úr szolgája] szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.- (2 Tim 2,25 sk. - Újford.)
A Szentírás kijelenti, hogy az ember SÜKET ÉS VAK: "...ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek...-(Mk 4,11 sk.) Kijelenti továbbá az Írás, hogy ELMÉNK ELSÖTÉTEDETT: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.- (1 Kor 2,14 - Újford.) A Biblia fényében az ember TERMÉSZET SZERINT BŰNÖS:
a.) Születésénél fogva: "Íme én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.- (Zsolt 51,7)
b.) Cselekedeteiben: "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön.- (1 Móz 6,5)
Ez tehát az ember természetes állapota. Meg kell hát kérdeznünk: Vajon feltámaszthatja-e saját magát a HALOTT? Kiszabadíthatja-e magát a MEGKÖTÖZÖTT? Visszaadhatja-e a VAK a saját látását, vagy a SÜKET a hallását? Megválthatja-e magát a rabszolga? Oktathatja-e saját magát az ELSÖTÉTEDETT ELMÉJŰ?
Megváltoztathatja-e magát a TERMÉSZET SZERINT BŰNÖS ember? Bizony nem! "ki adhat tisztát a tisztátalanból? - kérdezi Jób. - Senki -válaszolja.- (Jób 14,4) "Elváltoztathatja e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? - kérdezi Jeremiás. - Úgy ti is cselekedhettek-e jót, akik megszoktátok a gonoszt,- (Jer 13,23)
Vajon mondhatná-e egyértelműbben Isten Igéje, hogy az ember romlottsága teljes és, hogy teljességgel képtelenek vagyunk üdvösségünk kívánására vagy megszerzésére? Az ember halott - a lelki halál állapotában van. Olyanok vagyunk, mint a sírban fekvő Lázár; Kezünk, lábunk megkötözve; erőt vett rajtunk a romlás. Amiképpen Lázár halott testéből kihunyt az élet minden pislákoló lángja, akképpen a mi szívünkből is hiányzik "az életadó belső szikra-. Ám az Úr csodát tesz - mind a testi mind a lelki halottakkal: "Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.- ( Ef. 2,1) Az üdvösség, természeténél fogva, nem lehet mástól, csak az Úrtól.