Mindig nagy örömmel fogadom el a felkérést bizonyságtételre. Most is így történt. Boldogan és hálás szívvel tekintek vissza életemre, hiszen gyermekkorom óta Isten közelségében élhetek. Egy hatgyermekes család első gyermekeként születtem. Kilencéves koromig Ópályiban éltünk édesapám szüleinél. Tariska Zoltán és felesége áldott szolgálatai nyomán csodás ébredés rázta fel ezt a kis falusi gyülekezetet. Ebben az időszakban indult el Jézus Krisztus nyomdokán nagymamám, édesanyám, nagynénéim, és vitték gyermekeiket, unokáikat magukkal.

Már óvodásként részt vehettem a biatorbágyi csendes héten, ahová évről-évre visszatértünk. Gyermekhetek, csendes napok által munkálkodott Isten a szívemben.
Időközben elköltöztünk Vásárosnaményba, ahol igyekeztem beilleszkedni a gyülekezet közösségébe. Szinte velünk egy időben érkezett ebbe a kis városba Dr. Pótor Imre feleségével, gyermekeivel. Hatalmas gyermek- és ifjúsági munka vette kezdetét.
10 évesen egy őri gyermek csendes héten értettem meg, hogy szükségem van Jézus Krisztusra, mert nélküle elveszett vagyok. "Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!- Péld. 23,26 Többekkel együtt ifj. Zimányi József vezetésével, gyermeki szívvel átadtam életemet az Úr Jézusnak. Naményban is egy ébredő gyülekezet ébredő tagja lettem.
Konfirmandusként komolyan vettem a kátét, és amennyire tőlem telt, igyekeztem figyelmemet Istenemre irányítani. Csodálatos éveket éltem át az Ő vezetése alatt. Vasárnapi gyermek istentiszteleteken, majd az ifjúság között végeztem szolgálatokat.
Aztán Isten visszavezetett Ópályiba, ahol nagymamámmal éltem. Itt is bekapcsolódtam a gyülekezet életébe. Ha tehettem, Szalkára is átjöttem ifi órákra. Minden alkalmat és lehetőséget megragadtam, hogy Istennel és az őt szeretőkkel közösségben legyek.
Négy éve házasságban élek, amit Isten ezideig egy fiú gyermekkel áldott meg. Évekig jártam haza Naményba a gyülekezetbe, ide csupán bő egy éve járok. Testvérekre találtam a Húszasok-harmincasok körében, s alkalom adtán szívesen besegítek a gyermek-ifjúsági munkába.
Feleségként, anyaként sok próbával, nehézséggel találtam magam szembe, de mindig megtapasztaltam: "Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.- Zsolt. 139; 4-5
Bűneimet, "vargabetűimet- mindig vihetem a Kereszt alá, ahol újra és újra átélem Krisztus megszabadító, felszabadító hatalmát. Kívánom mindenkinek, hogy ezt a hatalmat, kegyelmet megtapasztalja saját életében. Szabóné Kovács Katalin
Végezetül had álljon itt egyik kedves énekem:

Életem csak kegyelem, önérdemem nincs. :/

/:Veled vagyok naponta, kezeidet megfogva,
Te csak bízzál karomban, mondja az Úr.:/

Szeretete igazgat, ellát tanáccsal.....
Hűen vezet utamon, nem hagy magamra....