2004. február 25.

Fekete Ágnes: A mai nap, sokak számára a böjti idő kezdete. Mi reformátusok egy kicsit másként értelmezzük ezt a szokást. Többek között erről beszél Németh Pál, Kálvin Jánosról szóló sorozatunk keretében

Németh Pál: Angouleme után Kálvin több helyen megfordult. Nérac, Noyon, Poitiers, Orléans és végül Bázel. Bázelben Lucianus álnéven (ez a Calvinus név anagrammája) szállt meg egy Catherine Klein nevű asszonynál, aki még később is nagyon kedvesen emlékezett vissza egykori a kosztos lakójára. Bázeli tartózkodása idején dolgozta ki az Institutio első megfogalmazását, amelynek alapgondolatai már Angouleme-ben körvonalazódtak számára.

Fekete Ágnes: Miért ez a címe, hogy Institutio?

Németh Pál: Az "Institutio" szó "tanítást" jelent. Műfaját tekintve katekizmus. Összefoglalása a reformátori tanításnak. A kidolgozásnál siettette Kálvint egy körülmény: 1534. október 17 én éjszaka Párizs több pontján kifüggesztettek egy olyan plakátot, mely támadta a római katolikus misét, méghozzá gúnyolódó, durva hangon. A király szobájának ajtajára is került példány a plakátokból. Nem maradhatott el az iszonyatos megtorlás. I. Ferenc külpolitikája megkövetelte, hogy a német fejedelmekkel a jó viszonyt tartson fönn, ezért az üldöztetést úgy akarta feltüntetni, mintha az kizárólag az anabaptistákat érintené, és nem is a vallás (religio), hanem pusztán a fölforgató politikai tevékenység (rebellio) miatt folyna.

Fekete Ágnes: Akkor nyilván Kálvin azt akarta elmondani, hogy ez nem egy lázadó társaság ?

Németh Pál: Így van. Kálvin azt akarta elmondani, hogy mi ez a religio, ami miatt az üldözés folyik. Tehát az igazságot akarta a dologról kideríteni. Az Institutio előszava a francia királyhoz intézett levél. Nem ez az első reformátori mű, amit a szerzője I. Ferencnek ajánlott. Zwingli két művét, a Commentariust és az Expositiot is neki ajánlotta.

Fekete Ágnes: Végül is ez Kálvinnak egy életre szóló műve volt. Ahogy megírta, ez úgy egész életérben számára elfogadható maradt Ez azért nagy dolog, hiszen fiatal volt akkor még.

Németh Pál: Nagyon fiatal volt. Műve remekbe szabott védelmezése a református keresztyén tanításnak: Csodálatos latin stílusban íródott. Az értekező latin próza egyik remekműve. 1559-ig, az Institutio utolsó kiadásáig, egészen hatalmas művé duzzadt és a funkcióját is megváltoztatta. Kálvin az utolsó kiadásban már nem nevezi művét katekizmusnak, hanem azt mondja róla, hogy azok számára írta, akik a Szentírással készülnek foglalkozni mintegy bevezetésül a Biblia tanulmányozásába.

Fekete Ágnes: Végül is ugyanaz maradt.

Németh Pál: -Az az érdekes benne, hogy szó szerint megtartotta az eredeti Institutio szövegét, és mindig csak bővíti a korábbi kiadást, de nem fogalmazta át az első kiadás szövegét.

Fekete Ágnes: A mai nap a katolikus gyakorlat szerint a böjt első napja. Sokan kérdezik tőlünk, reformátusoktól, hogy mit gondolunk mi a böjtről? Lévén nálunk nincs ez a gyakorlat. Általában nincsenek külső szabályok. Mit tanít Kálvin a böjtről?

Németh Pál: Kálvin hangsúlyozza, hogy a böjt nem valami új dolog, nem valami keresztyén specifikum, hisz mind az Ószövetség idején, mind pedig a pogány világban ismert volt böjt. Erre példának hozza a Jónás esetét, aki elmegy Ninivébe, prédikál a bűnös város ellen, hirdeti az ítéletet, és azt olvassuk, hogy a niniveiek hívének Istenben és böjtöt hirdetének. Tehát a megalázkodás jele a böjt. Kálvin azt mondja, hogy a szent és törvényes böjtnek három célja van: egyrészt a test megtartóztatása, megzabolázása, aztán az előkészület az imádságra és a harmadik az Isten színe előtt való megalázkodás jele, a bűnvallásnak a kísérője a böjt. A böjtnek önmagában - Kálvin szerint is ez a legfontosabb - nincs semmi jelentősége, a böjtnek nincs magában álló értelme, hanem csak előkészíti, és kiegészíti az imádságot, vagy az önvizsgálatot. Kálvin szavaival szólva: a böjtnek a célja, hogy alkalmassá tesz minket a bűnbánatra és könyörgésre. Jobb lenne, ha semmiféle böjt nem volna, minthogy a böjtöléshez valamiféle babona kapcsolódjon. Ez ellen harcol Kálvin, nem a böjt ellen, hanem a böjthöz kapcsolódó elképzelések ellen. Azt mondja, hogy "a szíveket és nem a ruhákat kell megszaggatni". Tehát a böjt lelki dolog, ezért nem a külsőben kell megjelennie. Kálvin nagyon fontos kifejezést használ, amikor a böjtről beszél: az önmagunkkal szemben való igazi elégedetlenség.

Fekete Ágnes: Akkor Genfben nem is volt böjt gyakorlat?

Németh Pál: Nézzük meg, hogy Kálvin az Institutio melyik helyén tárgyalja a böjtöt? Az egyházfegyelemről szóló részben. Azt mondja, hogyha úgy érzik, hogy szükség van erre a megalázkodásra és könyörgésre, azt böjttel kell előkészíteni és azt az egyház szolgái és lelkipásztorai döntik el, hogy milyen jellegű legyen a böjt.

Fekete Ágnes: Az egyházi évben beiktatott negyven napos böjtöt nem is javasolta? Vagy nem volt erre ilyen gyakorlat?

Németh Pál: Kálvin kifejezetten szót emel a negyvennapos böjt babonás megtartása ellen. Súlyos teológiai hibának tartja, hogy sokan Krisztus szent utánzása gyanánt ajánlják a negyven napos böjtöt. Pedig világos,- mondja Kálvin,- Krisztus nem azért böjtölt, hogy másoknak példát adjon. Az evangélium hirdetésére készült, mint ahogy Mózes a törvény átvételére. Illés negyvennapos böjtjét sem utánozzák a zsidók, tehát a vallásukban nincs negyven napos böjt. Ez Kálvinnál súlyos argumentum a Jézust utánzó negyven napos böjt ellen. Kálvin óv a böjttel kapcsolatos képmutatásoktól és visszaélésektől. Megtiltják a húsevést és közben a legízletesebb ételekből lakmároznak.

Fekete Ágnes: Végül is számunkra a böjt igazából a mi egyházgyakorlatunkban inkább egy lelki előkészület a húsvét ünnepére. Szoktak régen lenni előkészítő istentiszteletek?

Németh Pál: Kálvin azt ajánlja, hogy a böjt lelki előkészület legyen. Természetesen minden embernek joga van önmagának böjtöket előírni. Kálvin szerint tele hassal nem lehet jól imádkozni, jól prédikálni. A tapasztalat is ezt mutatja. Ha valamilyen vallásos cselekményre előkészülünk, akkor az evésben és ivásban mértékletesebbek vagyunk, mint máskor. A lényeg az, hogy a szívünket kell megszaggatni, magyarul a belső töredelem legyen a böjt, ne pedig a külső, hogy nem ezt eszem, hanem valami mást.