Bán Bélát a közelmúltban választották meg a Bács-Kiskunsági Egyházmegye esperesévé. A választásokat a korábbi esperes, Hegedűs Béla halála miatt írták ki.

Bán Béla esperesi székfoglalójában azt hangsúlyozta, hogy lényeges számára a közösség, ahová tartozik. – Nem csupán a családról, a barátokról és a helyi gyülekezetről van szó, de arról a traktusról is, amit egyházmegyének nevezünk. Ezen „kihívottak közösségének” lettem szolgája, őrállója a presbitériumok választása nyomán. Köszönöm a bizalmat és köszönöm, hogy bár voltak gyenge próbálkozások, a választási folyamat nem süllyedt a napjainkban jellemző szint alattiságra, megmaradt a méltóság és testvériség. Legyen érte dicsőség az Úristennek és mindazoknak, akik erre odafigyeltek.”

Bán Béla első esperesi jelentésében arról is szólt, hogyan látja a reformátusság helyzetét. – „Az 500 éves reformáció nyomán nem lehet elégszer hangsúlyossá tenni, »hitünk és életünk egyedüli zsinórmértéke Isten írott igéje«, a Szentírás és hitünk középpontjában pedig Jézus Krisztus áll. Ahogy néhány héttel ezelőtt az egyházkerületi közgyűlésen elhangzott: identitásunk Jézus Krisztus. (…) Szeretném, ha a közösség, legyen az egyházmegye, vagy a közegyház venné a bátorságot és akár belső, akár nyilvános fórumon is föltenné önmagának a bibliai kérdést: nem járok-e téves úton? Magamról is beszélek, amikor hiányolom a koncepciót és adott esetben az állásfoglalást arról, mi a szerepünk és a küldetésünk a világ mai helyzetében. Nagyon szeretném, ha elsősorban közösségi fórumokon vélemények ütköztetésével, de mégis konszenzuson alapulóan fogalmazódnának meg alapvető iránymutatások. Sok mindennel kapcsolatban bizonytalan vagyok, egyvalamit azonban bizonyossággal tudok: »a bölcsek köve« nem nálam van. Nagyon fontosnak tartom, hogy az egyházmegye közössége lehetőség szerint együtt keresse az irányt, amit tartanunk kell. Ennek forrása alapvetően a Krisztusra mutató írás, az ige megértésének a munkálója a Szentlélek Úristen, iránytűje pedig a teológia.”

Az esperes felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházban helye van a különféle kegyességi irányzatoknak, de „kegyességi, szemléletbeli kérdésekben az igazság kisajátításának nincs helye.” Az esperes az egyházmegye 38 gyülekezetéről szólva úgy fogalmazott, hogy „nem lehet mindegyiket egy kalap alá venni, hiszen mindegyik hordozza a maga sajátosságait. Ezzel együtt vannak olyan tendenciák, amelyek több gyülekezetünkre érvényesek. Kevés kivételtől eltekintve egyházközségeink választói névjegyzékébe fölvettek száma csökken. Sőt több esetben a gyülekezetei létszám az önfenntartás képességének határához közelít. Ez a tény visszaköszön a pénzügyi beszámolókban, továbbá megjelenik az egyre bővülő segélykérelmekben. Bizony ott tartunk, hogy anyaegyházközségek is úgynevezett missziói támogatást kérnek, ami valójában kiegészítése a működési költségeknek. A jelenleg csaknem általánosnak mondható anyagi tehervállalás mellett ez törvényszerű. Csökkenő létszámmal ugyanakkora vagy bővülő költségvetést változatlan nagyságrendű áldozathozatallal nem lehet produkálni. Ilyenkor szokott belépni a külső forrás igénybevétele mint kézenfekvőnek tűnő megoldás. Megítélésem szerint ez így nincs jól. (…) Külső források említésével kizárólagosan az egyházközségek belső életének, szolgálatának fenntartási költségeiért aggódok.”

Bán Béla hangsúlyozta, hogy a környékükön a református őseik közösségi összefogással építették föl templomaikat, iskoláikat és vállalták a lelkipásztori, illetve tanítói állások fenntartását.
„Évszázadokon át a református egyház Magyarországon gyülekezeteire nézve önfenntartó volt. Nagyon szeretném, ha ez így is maradna. Ez alapvetően hitbeli vállalás és önbecsülés kérdése. Néven nevezve a dolgot: 4-5, illetve 6000 forintos egyházfenntartói járulékkal már nem lehet fedezni az egyházközségeink működési költségeit. Nem egy súlyos közgazdasági tételt mondok ki, ezt mindnyájan tudjuk. Igazából nem is pénzkérdésről beszélek. Sokkal inkább szívről és elkötelezettségről. Belátást és megértést kérek, most itt a megyegyűlésen és a vizitációk alkalmával is. Fontoljuk meg, hogy tudjuk-e vállalni egyházközségenként legalább a gyülekezet úgynevezett működési költségeit.”

„Nem is kérek és nem is kívánok mást egyházmegyénk és egész egyházunk számára, mint az Isten Lelkétől megáldott belső békességet, mint ahogy ezt már az ószövetség embere kérte, az Úr Jézus kisugározta és mi élhetünk vele. Jézus szava ebben is eligazító: Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”– zárta gondolatait Bán Béla.

Bán Béla 1962. október 11-én, született Budapesten. Lelkészcsaládban nevelkedett. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, majd a budapesti teológián tanult 1981 és 1986 között. Szolgált Alsónémediben, majd a Hajós-Császártöltés-Nemesnádudvar Társegyházközségekben. 1990 óta Baján gyülekezeti lelkipásztor. 2014-től az egyházmegye főjegyzője. Három gyermek édesapja.

Szerkesztette: Fekete Zsuzsa
Képek: Nievel Béla