„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak." - olvasható tizenéves korunk alapművében, Antoine de Saint-Exupéry Kis hercegében.

S valahogy így vagyunk mi a betlehemi csillaggal is. Manapság sok embernek nem jelent egyebet csöppnyi kis fénynél. A gyermekkorból csillanva át. Vagy egy dísz-csomagolópapíron elcsépelt szimbólumként. Fényszennyezett világunkban a lampionokkal, percsztárokkal, hullócsillagoknak sem nevezhető villanásokkal kidekorált búra alatt élve a betlehemi csillag alig látszik...

Kár becsapnunk magunkat: a díszkivilágítás már nem a Megváltó születésnapját ünnepli, és még csak nem is a szeretet fénye. Az előbbiről meggyőződhetünk, ha egy mini magán-közvélemény-kutatást tartunk a bevásárlók között. (Az utóbbihoz sem kell nagy elméleti tudás, megtapasztalhatjuk nap mint nap a saját bőrünkön, a saját társadalmi közegünkben.) A szeretet visszaszorult a magánszférába, helyette előtérbe került a tolerancia! Nos, a tolerancia nevében lobban fel menetrendszerűen minden karácsony előtt az újfajta kultúrharc a keresztyén történelmű világrész vezető országaiban, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokban, s pár éve már Angliában is. Más vallásúak érzékenységére hivatkozván az antikeresztes lovagok és modern inkvizítorok eltörölnék, betiltanák, kicenzúráznák még a „boldog karácsony" jókívánságot is a közterületek felirataiból, csak azért, mert angolul a karácsony neve a megszületett megváltó Krisztus nevéből ered. Helyette „politikailag korrekten" kellemes ünnepek, vagy Londonban boldog december írandó. Franciaországban pedig, mint vallásos szimbólumot, távolítottak el már iskolából is karácsonyfát. Az ember aztán kellő tapasztalattal és a szükségesnél némiképp több pesszimizmussal le is vonja ezekből a ránk vonatkozó következtetést: kiolvashatjuk belőlük, hogy kellő médiaháttérrel miféle sajátos harcok várhatók nálunk is.

A gyökértelenség, a kuszaság, az egyéni belső rendezetlenség, s a hagyományoknak mint társadalmi rendező erőnek az elvesztése még az ünnepekre küldött képeslapjainkon is tetten érhetőek. Angliában kimutatták, hogy ma már a karácsonyi üdvözlőlapok közel 99%-a semmiféle keresztyén szimbólumot nem tartalmaz. Az interneten a magyar karácsonyi képeslap felhozatal is majdnem ilyen arányokat mutat. Elegendő volt hozzá a magyar illetve az európai hagyományoknak fittyet hányva átvenni a mai amerikai képeslapokat Santa Claus-ostól, Miki Egerestől, kis zoknikkal a kandalló fölött, édi kiskutyával, fején mikulássapka- félével, no meg például hiányos öltözetű, piros ruhás hölgyekkel.

Aztán némi keresgélés után rábukkanunk azért gyönyörű, tiszta sugárzárú festmények reprodukcióira is. Milyen törékeny, esendő a kis csecsemő Jézus egy Lorenzo Lotto festményen, vagy Rembrandt-képen! A mainál nem lehetett könnyebb az első karácsonyon sem hinni abban, hogy az a pici Gyermek a világ Megváltója! S az akkorinál ma sem nehezebb hinni abban, hogy Ő az, aki visszabillenti a kizökkent Időt!...