Jézus egy helyen (Máté evangéliuma 9:17) azt mondja, hogy „Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."

Ez az igevers jutott eszembe akkor, amikor azt a hírt hallottam, hogy „Lőcsös szekér járatot (ökör vagy tehén húzza) tervez a polgármester Szakáldról Miskolcra. Azért, mert évek óta csökkentik a buszjáratokat. Szakáldtól négy város is csak 20-25 kilométerre van, de a falubeliek szerint a ritka buszjáratok miatt csak nehezen tudnak közlekedni. A vasutat pedig már két éve bezárták."

Most akkor, hogy is van ez? Pontosan így. Az ó újba öltözik.

Ó és új. Nehéz kettősség. Fekete lyuk, mely beszippantani készül, hogy a nihil tényleg valóság legyen... Már-már inkonzisztens.

Akárcsak az, hogy egy demokratikus államban a városinak joga van a buszhoz, míg vidéken ismét „felvilágosodnak", hiszen vissza kell, hogy nyúljanak a kezdetekhez és szekéren kell, hogy járjanak. Hogy ugyanaz elérhető legyen nekik is, mint másoknak... érdekes ez a világ: régi és új olyan formán keveredik, hogy egy paradigma nélküli paradigmát állít fel. Mert a dolgok végül is mégiscsak összeérnek. Akárcsak a személyes életünkben: a dolgok összeérnek és meglátjuk a dolgok valóságos lényegét és értékét; a társadalomban is: ó és új találkozása az életet szolgálja. Simul iustus et peccator: a jelenben a jövőért a múlt eszközzé válik.

Az újra vágyva, a régiben élve nincs más lehetőség... feloldódni az inkonzisztenciában, hogy a feszültségben elégjünk, és főnixmadárként Isten kegyelmének tisztító tüzében feltámadjunk.

Hát így van ez. Van, hogy a múlt ősi eszközei a jövőt szolgálják és van, hogy a hi-tech ideológiák a jövőt elveszik. És az egész feloldódik Istenben, hogy újra formát kapjon. Az inkonzisztens koherenssé válik. A hit, mely mindent megváltoztat. A kegyelem, mely megtisztít. S a szeretet, mely mindent elfedez. Eszközök, amelyek ősidők óta a jövőt szolgálják. A jelenben értelmet keresni: az ót megváltoztatja és megújítja. A személyes életemben és a társadalomban is. Helyet keresni a világban. Utat a jövőhöz.

Ha szeretnénk megújulni a mindennapjainkban, a közéletben, nem tehetünk mást, mint hogy értékeiben és lehetőségeiben határozzuk meg a jövőt. A mögöttünk lévő úton a hibákat meghagyjuk hibáknak, a vétkeket véteknek, a rosszat rossznak, az ót ónak, de az újat újba töltjük.