2010. május 15.
Címkék: ÉLET, védelem, kétely, gondolatok, élet-véd-elem, cikk, írás

Miről írjak? Annyi minden van, amiről lehetne. Talán érdekes lenne, ha egy kicsit demográfiailag közelíteném meg a kérdést, hiszen az élet védelménél a demográfiai irányvonalak mentén felvillanó túlnépesedés, vagy az idősek és a fiatalok viszonya, közönye, érdeke és érdektelensége is jó kis téma lenne. Vagy akár a családmodell-változás. ÉLET. Sokszínű, ide és oda tehető és tehetetlen valóság. Ha ÉLET-védelem, akkor írok az életről. De jó lesz ez? Hiszen erről a legnehezebb írni...

2010. május 18.
Címkék: árvíz, áradás, esőzés, természet, VÉD, elemi erő, nyomorúság, katasztrófa, cikk, írás, élet, védelem, patak, ér, folyó, Borsod-Abaúj- Zemplén megye

Tegnap még a mi kis Görömböly patakunk is majdnem a ház sarkánál nyaldosta a civilizáció által készített barlangunkat - a házat, ahol lakunk. A srácok bicaja kinn volt a filagória alatt, feljebb hoztam... aztán megnéztem a Szinva-teraszt a neten, és a webkamera már azt mutatta, hogy elég rendesen fenn van a víz. Később meg csak jöttek a hírek, hogy hát nagyon nagy az eső... meg a kár is az lesz, ha így folytatja tovább.

2010. május 19.
Címkék: árvíz, áradás, esőzés, természet, VÉD, elemi erő, nyomorúság, katasztrófa, cikk, írás, élet, védelem, patak, ér, folyó, Borsod-Abaúj- Zemplén megye, homokzsák, kiönt, áradás, katasztrófavédelem, árvízi védelem, Szeretethíd

A Miskolci Egyetemről is többen voltak már védekezni, homokzsákokat pakolni. A lelkészségről is. És most szombaton van a Szeretethíd is... de hát... most akkor menjünk udvart rendezni, meg festeni? Hiszen nem is lehet, mert a kerítés ki sem szárad addigra... főleg, ha még esik is a következő napokban. A levelezőlistán is úgy éreztem, hogy a többiek is hasznosabbnak és előrébbvalónak éreznék, ha olyan helyre mennénk segíteni, ahol most jobban elkél a munkánk, a két kezünk és a szívünk.

2010. május 20.
Címkék: árvíz, áradás, esőzés, természet, VÉD, ELEMi erő, nyomorúság, katasztrófa, cikk, írás, élet, védelem, patak, ér, folyó, Borsod-Abaúj- Zemplén megye, Szeretethíd, Szikszó

Megszületett a döntés. Az ÉLET VÉDelmében és a régi-új élet lehetőségének megteremtéséért megyünk segédkezni Szikszóra. Itt van, nem messze tőlünk, Miskolctól. Már úgy érzem, a többiek is várják, hogy valóban tehessünk valamit.

2010. május 21.
Címkék: árvíz, áradás, esőzés, természet, védelem, elemi erő, nyomorúság, katasztrófa, élet, védelem, patak, ér, folyó, Borsod-Abaúj- Zemplén megye, ÉLET, szomorúság, elkeseredettség, öröm

Hajnali 8-kor elindultunk a Búza térről. Hát... nem volt egyszerű. Mindenki fáradt. Vizsgák, munka, kialvatlanság, fáradtság. Alig bírtunk felkelni. Láttuk egymás szeméből - már aki kilátott azon a két kis lyukon. Odaérve a polgármester adott munkát nekünk. Orsi kolléganőm szervezte a dolgokat, így én szabadabb voltam kicsit arra, hogy nézelődjek is a segítség mellett. A közösségünket most ő vezette, és ez nagyon jó is volt így, mert szeretek lófrálni, és megkeresni azt, hogy hol tudnék a leginkább hasznos lenni. Hát sajnos a nagy fizikai segítségnyújtás elmaradt. Hiszen várta mindenki a „biztosítóst", hogy felmérje a kárt, és így nem nagyon lehetett sok mindent csinálni. Aztán néhány szekrénytologatás és -huzigálás után jött egy kis törölgetés. Régi képeslapok, diák, tusrajzok és könyvek. Nem volt valami nagy dolog. Nekünk. Nekünk, akiknek nem ez az élete. De annak a néninek az élete volt. A bútorok, amelyek feláztak. És az ő háza legalább még egyben volt. Volt olyan, akié nem. Olyan is volt, akinek - elmondása szerint - a biztosító a(z alig álló) házára és a bútorokra 400ezer forintot ajánlott. Aztán a hölgy meg is mondta a „biztosítósnak", hogy addig takarodjon odébb, amíg nem lesz idegesebb. ÉLETvédelem. 400 ezer forint egy élet munkájáért? Hát ennyi és kész? Semmi más? Csak holmi rongyos 400 ezer forint? Persze két gyerekkel... csak az egyszerűség kedvéért...

Sok helyen főzni sem tudtak. Nem csak nem volt miből, de a mivel is kérdéses volt. Ezt onnan tudom, hogy sofőr kellett a kisbuszhoz, amely az ebédet szállította, és így én vezettem. Elég rozoga busz volt, de a célnak megfelelt. És hát a sofőr teszi az autót, így nem voltunk nagy gondban. Kerülgettük a lehetetlenül kátyús földutakon a konténereket, sokszor zsákutcába tolatva be, hogy alig fértünk. És volt olyan, ahol nem 2 vagy 3 vagy 4 személyre kértek kaját, hanem 7 személyre. Durva. „Gondolj csak bele, Feri! Egy átlag háromszobás kis lakás, amelyben a múlt már csaknem teljesen odalett, megkérdőjelezve a jelent, és hát a jövő is olyan, hogy csak a reménység maradt, rajtad kívül még 6 másik ember... hát nem egyszerű." Mégis voltak mosolygó arcok, kedélyes pillantások. Elhangzott a „köszönjük", a „csoki és joghurt is van?". Egy kislány úgy ment be a házukba, hogy „juj, de jó, gyere, nézd mit hoztam" - mondta a tesójának. Este fél 6-ra haza is értem. Halálfáradtan, de boldogan. Remélem, hogy hasznos volt a jelenlétünk az egyetemistákkal, és remélem, hogy ők is hasznosnak érezték magukat.
És az ÉLET megy tovább.

2010. május 24.
Címkék: árvíz, áradás, katasztrófavédelem, életvédelem, ELEMi erő, nyomorúság, katasztrófa, Borsod-Abaúj- Zemplén megye, konklúzió, öröm

Az ember élete olyan dolgokon (is) múlik, amelyekkel lehetetlen kalkulálni. Lehetetlen mindig mindenre számítani. De talán nem is ez a fontos, hanem inkább az, hogy hogyan éli az életét. Az, hogy van-e reménysége. Van-e hite. Bármilyen furcsa, de az életvédelemben ezek segítenek a legtöbbet. Mert - mint tudjuk - a hit mindent megváltoztat. Jó volt önkéntesnek lenni. Jó volt az is, hogy református pólóban lehettem Szikszón. Az élethez sokaknak a legelemibb dolgok is hiányoznak. Sosem felejtem ezt el. De azt sem, hogy a fényképek, diák és képeslapok is ELEMi fontossággal bírnak. A képek, amelyek mosolyra fakasztanak, a diák, amelyek az élményeket visszahozzák, a tárgyak, amelyeket kedves emberektől kaptunk. Sokszor ezek visznek tovább az életben. Ne becsüljük alá. Nem fogom ezután sem alábecsülni ezek jelentőségét. Maradok gyűjtögető ember, akinek a dolgait, ha egy ilyen árvíz viszi el, szomorú lesz, mert volt az árvíznek mit elvinnie, de örülni is fog, mert az árvíznek volt mit elvinnie. Emlékek, könyvek, amelyek fontosak voltak. De a szívemben élő dolgokat, eseményeket, embereket nem fogja elvinni. És remélem, hogy az embereket, akik fontosak, azokat nem kell egyszer egy ilyen katasztrófa miatt meggyászolnom.

Végül pedig nincs más hátra, mint hogy egyik hitbeli elődünket idézzem, mert tényleg ez marad csak, ami valóban életet ment és véd:
„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."

Hegedűs Márk árvizi riportja Edelényben készült: