Piros, zöld, lila és arany csillagok törtek az ég felé. Hanyatt feküdtem, szempilláim között szűrtem a színes fényeket és nem billentett ki rég várt nyugalmamból a tűzijáték robaja sem. A szemérmesebbek is ingujjra vetkőztek, a lányok köldökében megcsillant a pírcing, a fiúk büszkén villantották sárkányos tetkóikat. A gyerekek főzött olasz fagyit nyaltak, a hangoskodó külföldiek elegáns belvárosi éttermek teraszain múlatták az időt. Átjárt az augusztusi éjszaka melege, élt, lüktetett a város. Egy órára elfeledtem mindent; hedonista módon ittam szemeimmel a fényjátékot és hamisítatlan európai polgárnak éreztem magam. Nyár volt. Forró, boldog, budapesti nyár...

A férfi az udvaron feküdt. Az ég felé nézett, de nem látott semmit. Pár méterrel arrébb párja térdig gázolt a vízben és kezét tördelve könyörgött segítségért. A felmentő sereg nem jött, lassan vánszorogtak a percek. Tíz perc, tizenöt, huszonkettő, harmincnégy, negyven... A mindent elöntő áradat miatt a mentők sem tudtak közlekedni, csaknem háromnegyed órába telt míg elértek a felsőzsolcai házhoz. A negyvenhat éves villamosmérnök már nem élt, az áram végzett vele. Az aminek a működését tökéletesen ismerte, amiről éveken át tanult az egyetemen, amiről mindent tudott. Csak szivattyúzni akart. Menteni, ami menthető. Néhány perccel korábban még vidám nyárról álmodott. Arról, hogy ha levonul az ár és mindent rendbe tettek a ház körül, elmennek a Tisza-tóhoz. A poroszlói kikötőben ott várta a halászhajó. Amikor kihajózott a vadregényes vízre, mindig béke járta át. Szerette a csendet és nem bánta a szúnyogok hadát sem. A horgászok különös fickók, az biztos. Ha néha előbukkant a nádas felől egy csónak, félszavakkal megbeszélték, hogy ma éppen mire harapnak a halak. A süllő sokkal gyorsabban rárabol a snecire, ha a hasába hungarocelt tömnek...

Juli tűnődve állt a gondosan összehajtogatott ruhák előtt. Félt, hogy túlságosan fiatalítaná a ruha, amit kiválasztott. Mit szól majd János? Megint féltékeny lesz. Miben menjen dolgozni? Végül mégis a virágos-pántos mellett döntött és rávett egy bolerót, hogy ne látszódjék ki a válla. Negyvenévesen az már nem való - csengett fülében az anyósa figyelmeztetése. Hogy holnap mit vesz fel, azt még nem tudta. Lehet, hogy kiöblíti ezt, ha hazaért a munkából, nincs nagy választék. Odébb tolta a zsákokat. Körbenézett a zsúfolt szobában, ahová sebtiben pakolták az áradat elől kimentett holmikat. A befőttek ott maradtak a spájzban, meg a bodzaszörpök és eperlekvárok is. Pedig mennyit dolgozott velük! A veteményest elmosta az ár. A csirkék mind odavesztek. A részletre vett szekrénysor szétrohadt, és a gyerekek számítógépe is tönkrement, pedig még az sincs kifizetve! Könnyes lett a szeme. Micsoda éjszaka volt! Fülsiketítően szólt a kolomp a kis utcában, hogy azonnal készüljenek a kitelepítésre. A folyó meg csak jött és jött. Még jó, hogy az anyósa befogadta őket! A gyerekek a testvéréhez mentek Miskolcra. Legalább nekik nem kell végignézniük, ahogyan összerogy az otthonuk. A vályogház, amiben az életük munkája van. Most bővítették öt négyzetméterrel, hogy a kicsinek is legyen saját szobája. Hogyan mondja meg Zsófikának és Enikének, hogy többé nincs hová hazamenniük? Már eltelt egy hét az árvíz kezdete óta. Esténként, amikor hazaér a munkából, beül a csónakba, elevez a házhoz és tehetetlenül nézi. Legalább a sárga szandálja megmaradt volna! Tavalyelőtt vette, mikor életükben először sikerült elmenniük egy hétre külföldre. Szép volt Görögország, de ő ott is arra gondolt, hogy az utazásra költött pénzből megjavíthatták volna a kerítést, meg hát jó lett volna egy mélyhűtő, hogy a borsót és a babot lefagyasszák. Amikor bejön a borsószezon, nem győzi főzni a zöldborsós galuskát és főzeléket. A férje és a gyerekek is szeretik. Hál' Istennek sok terem, eltehetnék télére is. Idén nem lesz ilyen gond. Nincs már ház, nincs kert, nem maradt semmi...

Csatlakoztál te is? - kérdezi egy munkatársam. - Mivel bolondítasz már megint? Hová? Az egyik közösségi oldalon eddig kétszázezren tették le a voksukat amellett, hogy mondjunk le az augusztus 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára. Leülök a géphez. Kattintok...