Az egyik legnagyobb paradoxon a világon az, amikor valaki hazajön a nyaralásból, majd azt mondja, ki kell pihennie magát. Ennek semmi értelme. Hisz az ember azért megy el nyaralni, hogy pihenjen, feltöltődjön. Ha a pihenés is ki kell pihennie, akkor valamit nagyon-nagyon rosszul csinált. A legnagyobb hiba, hogy bedőlünk annak, amit sugall nekünk a média. Vagyis hogy a nyaralás fabatkát sem ér, ha nem egy méregdrága wellness-hotelben töltjük. Olyan szállodát kell választanunk, amelynek minimum 2 medencéje van, akkor is, ha tengerparton vagyunk. Miért felejtik el az emberek, hogy a nyár már attól nagyszerű, hogy kora reggeltől késő estig világos van? Nem a megtakarított pénz elszórása jelenti a kikapcsolódást, hanem egy hangulatos este a barátaink vagy a családunk társaságában.
A nyár is olyan, mint egy ünnep. Le kell bontani róla a marketingesek által ráaggatott csomagolópapírt, akkor tudjuk átélni az igazi értékeit. A legszebb élményeim egyszerű dolgokhoz kötődnek. Nem tudok annál jobbat elképzelni, mint tüzet rakni az udvarban és nyársalni vagy bográcsozni. Általában az a legkevesebb, hogy mit eszünk. A lényeg a felszabadult, sallangoktól mentes együttlét azokkal, akikkel jól érzem magam. Hosszú beszélgetések, nagy nevetések. Ez pihenés a javából. Tudom, nem felejthetjük el az élet minden gondját és felelősségét. De szusszanhatunk egy pillanatra. Megállhatunk, kinyújthatjuk elfáradt tagjainkat és beszívhatjuk a nyár áradó nyugalmát. Valahol a felnőttkor határán elfelejtjük, milyen fantasztikus is ez az időszak. Azt hiszik az emberek, ha nincs több nyári szünet, a nyár sem ér már annyit. Ez nagy tévedés. A varázslat nem múlt el, csak mi felejtjük el megcsodálni. Pedig ilyenkor még a testünk is könnyebb, nem nehezedik rá a télikabát súlya. Adjuk hát meg a lelkünknek is a könnyebbség lehetőségét! Vegyünk le róla ilyenkor néhány gondot! Adjuk át magunkat olyan dolgoknak, amik igazán örömet okoznak! Ne felejtsük el megcsodálni a lemenő napot. Amikor hajnalban kell kelnünk, morgolódás helyett hallgassuk, milyen gyönyörűen énekelnek a madarak. Nyaraláskor ne kreáljunk magunknak problémákat, egyszerűen próbáljuk meg élvezni a szeretteinkkel együtt töltött pillanatokat. Talán azt gondoljuk, a nyár a gyerekeké. Hát rajta, legyünk egy kicsit újra gyerekek! Ne a káros UV-sugárzás járjon a fejünkben, hanem, hogy végre süt a nap. Ne a bosszantó szúnyogokra gondoljunk, hanem arra, hogy végre hazajöttek a fecskék. És ne a drága strandbelépőkön rágódjunk, amikor szabad strandokon is tölthetjük az időnket. Kiránduljunk, nyaraljunk, strandoljunk, fagyizzunk vagy csak egy könyvvel üljünk ki az udvarra! Egyet ne tegyünk: ne pazaroljuk el a feltöltődésre használható időt! Nyugodtan lemondhatunk a külsőségekről. Át kell gondolni, mi okoz személy szerint örömet, hol érzi a legjobban magát és ennek megvalósítására kell törekedni. Az én kedvenc helyem egy balatoni nyaraló. A nagyapámék építették az északi part egyik hegyének tetejére. A partig elég sokat kell gyalogolni,  mivel hegy tetején van, a partról végig hegyre fel. A legmeredekebb résznél természetesen semmi árnyék nincs. A vizet pedig nem vezették fel egészen a nyaralóig, olyanok a környezeti viszonyok. Csak egy vízakna van jóval lejjebb a háztól.  Két szobája van, az egyik a konyharész, a másikban csak 4 ágy van, semmi egyéb. Tv nincs. Gondolom, szörnyen hangzik. Mégis ez a legcsodálatosabb hely a világon. Szinte az egész Balatont belátni. Felhallani a hajókürtöt és a parton elhaladó mozdony hangját. Ezeken kívül csak a nyári rovarok szöszmötölése hallatszik. Életem legjobb nyaralásait ezen a sokak számára nomád helyen éltem át. Barátnőmmel a partig vezető hosszú úton beszélgettük a legjobbakat. A vizeskannás és slaugos történetek pedig a legviccesebb anekdotáim a mai napig. Mindent megkaptam ettől az egészen egyszerű helytől, ami csak a tökéletes kikapcsolódáshoz és boldogsághoz szükséges. És nem csak én. A barátaim, családtagjaim mind így éreznek. Az egyszerűség a tökéletes élményt hozta magával.