Június közepe, vizsgaidőszak: ilyenkor bármit elkövet a jó diák, csak tanulni ne kelljen...Pedig bizony megesik, hogy kell. Nehéz az utolsó vizsgákra tanulni, és az ember úgy érzi egészen megsanyargatta már az agyát mindenféle tudománnyal. Egy ilyen alkalommal született a következő levélváltás is Szász Júlia Szende és Pete Violetta között.

Drága Nyár!

Már vártam jöttödet, s míg kiötlötted, van-e benned hajlam,
Tűkön ülve füleltem, hogy közelgő lépteid végre halljam.
Mert - bár már rég itt az idő - a hőmérő higanyszála csak nem nő,
S a barométer is sztrájkol, tán elfelejtkeztél a kert végi libákról?
Vagy a környezetszennyezés fogta vissza lépted, s bosszúsan mérted,
mikor hagyjuk már abba. S marad-e még ember a végén egy darabba?

Jer inkább hővel, békésen legelésző bárányfelhőkkel, hozd el a strandidőt,
(és Manka arcára azt a kedves szeplőt...) hogy hagy melegedjenek fel a szívek is kissé,
mosoly nőjön, csivit és terigessen Smidtné újra öblítő illatot az udvarba.
Attól jön a szomszéd János zavarba, mert a csipkés kombiné csiklandja a bajusza alatt
Ilyen kunszttól fosztanád meg magadat s engem mikor ettől mindig olyan jó a kedvem...

Na, ne légy olyan zord, nózidat lentebb hordd, mert így, az élet, a szomszéd, és Manka túl mord.

Töretlenül vár és puszil:

Cecil



Drága Cecil!

Minden évben szorgalmasan jöttem
De csak a panaszkodás járt mögöttem.
Hoztam a meleget, a napsütést bőven,
Békésen legelésző bárányfelhőben.

De az ebadta nép csak sopánkodott s rítt is
„ebben a melegben áshatjuk a sírt is"
Hiába szárított kombinét a szellő
Ha János nem jött el a ventillátor mellől.

Úgy gondoltam eztán nem is jövök többet,
Okozzon majd nektek az eső örömet...
Noh de meg kell hagyni meggondoltam magam..
S összekészítettem az összes sugaram.

Te csak légy türelmes indulok ám máris!
És levélfordultával érkezik a Nyár is!