"Ha végre itt a nyár és napos az idő, az ember strandra jár."

Szól az örökbecsű sláger, de  ez nem feltétlenül van így, ha keresztény fiatalok vagyunk, hiszen akkor irány az ifi tábor!  Mint egykori veszprémi ifis, néhány  tábori emléket szeretnék feleleveníteni, annak bizonyítására, hogy a nyár nem csupán a hajtós diákmunka, vagy a fesztiválokon való bulizás terepe , hanem   ennél több is lehet.

Így utólag visszatekintve, kell egy fajta ifjonti bevállalós szemlélet egy ifi táborhoz. Nem biztos, hogy mindenkit kitörő lelkesedéssel töltene el és azonnali jelentkezésre ösztönözne a következő programterv:  délelőtt bibliai előadás, délután szabadprogram, este áhítat.

Azonban bennem nem ez a menetrend maradt meg leginkább, hanem a vidám hangulat, a néha kissé butyuta, de kedves poénok, a különböző érdekes lelkészek, akik különböző témákról beszéltek, na meg a jó kis bringázások az erdei kápolnába, vagy a strandolások, a vasárnapi  „műsorok", az istentiszteleteken, amelyek oly nagy örömöt szereztek a fiatalokat templomban ritkán látó lelkészeknek és idős gyülekezeti tagoknak.

Az egyik legérdekesebb része egy ilyen tábornak maga a helyszín:  érdemes olyan tájakra elmenni, amely más, mint a csapat megszokott környezete.  Különleges élmények és találkozások azok, amikor a „városi fiatalok" húszasával végigsétálnak a max. néhány ezer fős településen. Bizony sok-sok érdeklődő pillantást meg kérdést be lehet gyűjteni a vegyesboltban a nélkülözhetetlen kola-cukorka-rágó-chips beszerzése közben.

A szálláshely is rejthet magában izgalmakat: hiszen itt gyakori a 10-12-en egy szobában elrendezés, esetleg a pajtában szénaboglyában alvás, amely élményeket sokunk máshol nem tudna begyűjteni. A lámpaoltás utáni beszélgetések, amelyek sokszor röhögésbe fulladtak, néha meg meglepően komolyak voltak.

Jellegzetes program volt a helyi lelkipásztorral való találkozás, amikor meghallgattuk a falu és a gyülekezet történetét. Emlékezetes élményem volt az, amikor a jellegzetes tájszólás és a történetek meglepő és vicces fordulatai után olyan nevetőgörcs jött rám, ami már-már veszélyeztette  ifink jóhírét .

Az egyházi reformok a veszprémi ifiben leginkább az éneklés és a „legyen beszélgetésre lehetőség, ne csak előadást hallgassunk"  területén eszkalálódtak. Ennek megfelelően  bármi volt is a téma a táborokban, fontos  alapelv volt, hogy legyen beszélgetős rész. Igen ám, de az ezirányú kommunikáció nem minden vendégelőadónak volt ajándéka, így előfordult az is, hogy elhangzott az előadás a témáról, szépen lekerekítve a mondanivalót, majd megkérdezve: van valakinek kérdése? Természetesen nem volt.

Az ifis énekek egy az idők folyamán szinte már végtelenre bővített énekgyűjtemény volt, egy kék keményfedeles mappában, amely tartalmazta a csoport által kanonizált énekeket. Énekeljük a 316-ost, aztán a 812-est, elég volt ennyit mondani és mindenki tudta miről van szó.

Gyakran előfordult, hogy mi, ifitagok tartottunk egy-egy áhítatot, készültünk fel egy-egy témában. Sosem felejtem el amikor a bibliaolvasás volt a téma és sikerült a témához egy meglehetősen bonyolult és kimerítő bibliatanulmányozási módszert felvázolnom, ami kezdődött a szakirodalom elolvasásával, amit legalább 10 különböző pont és azon belül is  különböző alpontok követtek.  Nos, ez a kis kedvcsináló bevezetőm, úgy tűnik, inkább megijesztette a többieket. És ki csinálta ezt végig? - hangzott a ki nem mondott kérdés. Mindenesetre komoly embernek tűntemJ.

De mi is volt az értelme, a haszna ezeknek a táboroknak?

Azt hiszem, jóval szegényebb lettek volna számomra a nyarak. Sokunk, akik ott voltunk, különböző önértékelési problémákkal küzdöttünk, néhányan nehéz  élethelyzetből érkeztek és ezek a hetek a gyógyulás, feltöltődés napjai voltak.

Azt hiszem, az egész ifis életérzést a lelkésznőnk  fogalmazta meg a legjobban, amikor az egyik záró tábortűznél  a könnyei közt kimondta:  számomra ti vagytok az egyház.

Ui.:  Úgy látom, az ovis teát kifelejtettem az írásból, íme tehát a megoldás: ovis tea= rengeteg cukor és citromlé, gyenge teával, ha ki akarjátok próbálni, feltétlen menjetek el ifi táborba!