Reményik Sándor: Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, 
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul, 
Istentől mégis Békessége van. 
Nyugalma nincs, de Békessége van. 
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, 
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul 
Pihen a tenger s az ember szíve, 
Hadd hullámozzék a víz felszíne. 
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a 
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add. 
Az Isten Békessége is ragad. 
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd 
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled 
És csillaghímesebb az éjszakád. 
És békességesebb az éjszakád. 
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk, 
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis 
Vadgalamb búg és Békesség terem. 
Békesség: köszöntésünk ez legyen. 
Békesség Istentől.

Reggel van...a fű még harmatos, minden alszik. Csak a madarak csivitelése mutatja, hogy elkezdődött egy új nap. A napsugarak lassan és kicsit mintha lustán kezdenének kirajzolódni a házak fölött, a fák koronái között. Készülőben egy új nap. Új nap új gondokkal, vagy éppen még a régiekkel. A tennivalók, a nyüzsgés, a hajsza lassan elkezdődik. De most még nyugalom van...most még minden békés. A levegő még nem forrósodott fel, még kellemes, üde ...hűvös van. Ahogy az ember végig tekint a kerten, a virágokon, ezen a kora reggeli nyugalmon, az juthat eszébe, hogy valahogy ilyen lehetett a teremtés után is. Pont ilyen békés, pont ilyen tökéletes. Minden a helyén még, a kutya nem hordott szét semmit. A csend jólesően simogatja az ember lelkét. Ahogy beszippantja a friss levegőt, vele együtt  remények, álmok, tervek szöknek be a tudatába. Azt hiszem, a reggeli nyugalom sok mindenkit megihlet. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a természeten elcsodálkozva, ebben a békés hangulatban Istent is közelebb érezzük.  Olyan jó elmerengeni ilyenkor a napi Igén, majd körültekintve az Ő gondviselésén. Szinte látja az ember, ahogyan behinti a harmattal a füvet, ahogyan megeteti a madarakat, ahogyan megcirógatja a virágokat és felrázza a fák lombkoronáját...

A messzeségben felbőg egy fűnyíró hangja...a reggeli csendbe lassan különféle neszek, zajok szűrődnek....autók moraja, csapódó ajtók, emberi hangok. Elkezdődött, elkezdődött és visszafordíthatatlanul megindult a nyüzsgés. Valahogy nem jó érzés ez, pedig minden nap ilyen, ez az élet rendje, mégis úgy tűnik, hogy a reggeli nyugalom szökni látszik. És valóban. Jönnek a napi teendők, a megoldásra váró problémák, a néha olyan nehézkes emberi interakciók. Beindul a kávéfőző hangja...a családtagok ébredeznek. Megvolt az első veszekedés a fürdőszoba használatán. Meg kell tervezni a napot, a hetet. Indulni kell a munkába. Az emberek agya elkezd kattogni. Vége a nyugalomnak...eddig tartott. A reggeli idill ilyen mulandó. A szívekbe is a nyugtalanság költözik. Mit adunk enni a családnak, hova menjünk nyaralni, mikor látogassuk meg a nagyszülőket, merjünk-e fizetésemelést kérni, elég lesz-e a nyaralásra az összekuporgatott pénz...nyugtalanság, kétségek, vitatkozások, hangos nevetések. Ha megáll az ember napközben, akár ebédelni, akár csak pár percre is, már nem tér vissza ez a reggeli nyugalom, ez az üde gondtalanság. Az egész napos robot, akár otthon, akár a munkában, nem enged teret neki. De néha, elmélázva eszébe jut az embernek ez a reggeli csendesség, az olvasott Ige üzenete és olyan megmagyarázhatatlan békesség tölti el a szívét mint amilyet nem is gondolna. Igen...ebben a nyüzsgésben, a mindennapos teendők között egy pillanatra megszólít Isten és tudatja, hogy Ő is részt kér az életünkből. És ez a békesség elűzi a nyugtalanságot. Ez a békesség erőt ad leküzdeni a gondokat. Ebből a békességből nyugalom fakadhat...ez a békesség pedig az Úrtól jön, aki bölcsen igazgat mindeneket!

„Nincs nyugalom, nincs nyugalom - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől."  / Reményik /