A nyáron fesztiválozni voltam. Keresztény vagyok.
Szeretek a barátaimmal sörözni/borozni. Keresztény vagyok.
Nagyon szeretek táncolni, szórakozni, bulizni. Keresztény vagyok.

Úgy gondolom, ezek a dolgok tökéletesen megférnek egymás mellett.
Az a gondolat miszerint a keresztény embernek szürkének, begyepesedettnek kell lennie, csak olyan emberektől származhat, akik legalább annyira begyepesedettek, mint a szemük előtt lebegő istenhívő emberkép.
Olykor úgy látom, mintha ezzel az „élettelen” hívőképpel próbálnánk sokakat elriasztani Istentől. Egyszer egy ismerősöm azt mondta, azért nem járna soha templomba, mert az nyomasztó hely, ahol mindenki olyan szomorú és komor. Válaszom: „Dehogy. Nézz engem, nem gyakran látsz komornak. Hát én a templomban is így mosolygok.” És még most is ezt az elvet vallom. Szórakozni is kell az életben. Kikapcsolódni, és a könnyed dolgokkal foglalkozni. Ezek a dolgok vidámmá tesznek minket. És mi lehetne csábítóbb a pogány emberek számára, mint azt látni, hogy a keresztények szórakoznak, vidámak, mosolyognak. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy hol vannak azok a határok, amiket mulatozás ürügyén nem léphetünk át. Az emberi mivoltunk megőrzése a legfontosabb. Az árokparton fetrengeni például nem egyszerűen a keresztényi viselkedésnek mond ellent, hanem emberi mivoltában okoz törést annak, aki eddig süllyed. Sorolhatnám napestig azokat a dolgokat, amelyek már egyáltalán nem férnek bele a jó szórakozás keretébe, de fölösleges lenne. A határvonalat minden embernek magának kell meghúznia. És ez a vonal nem fog teljesen megegyezni még a mélyen vallásos emberek esetében sem. Ez nem baj, hiszen mind mások vagyunk. A szülőknek pedig vigyázniuk kell, hogy milyen módszerekkel akarják a gyermekeknek megtanítani, meddig is mehetnek el a szórakozás terén. Az nem túl jó ötlet, ha azt sulykolják bele, hogy te keresztény vagy, és ezért nem teheted ezt, ezt, ezt és ezt. Az efféle hozzáállás egy fiatalból könnyen azt a reakciót válthatja ki, hogy ha keresztényként nem tehet meg bizonyos dolgokat, akkor inkább elhagyja vallását és éli az életét. Tudnia kell, hogy bizonyos dolgokat nem csak azért nem tehet meg, mert az a vallási tanítások szerint nem helyes, hanem akkor sem lenne az, ha pogány módon élők teszik. Nem könnyű megállni a szórakozás sodrásában. Főleg a mai világban, amikor annyi a lehetőség a bulik „felturbózására” és a kedvünk feldobására. Ezek ellen a legjobb ellenszer, ha rátalálunk arra a társaságra, arra a zenére, amelyekben minden „segédeszköz” nélkül egyszerűen jól tudjuk érezni magunkat. Ez nem biztos recept, de sokaknak beválik. Minden szórakozóhely, minden fesztivál lehet keresztény-kompatibilis, ha mi, keresztények, akik ott szórakozunk, személy szerint azzá tesszük. Szeretek csinos ruhákba öltözködni. Szeretek eljárni a legkülönbözőbb szórakozóhelyekre, amelyeken sokan megbotránkoznának. Tudom, hogy bizonyos emberek hullarészegek körülöttem, lehet, hogy drogokat is használnak. Ez ellen sajnos ott nem sokat tehetek. Egy dolgot azonban megtehetek. Én úgy szórakozom jól, hogy nem kell hozzá sem drogokat használnom, sem hullarészegnek lennem. És higgyék el, tényleg nagyon jól szoktam szórakozni. Az alkohol pedig nem feltétlenül marad ki a bulimból, csak kiszabott határaim betartását igyekszem követni. Van az a mondás, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Ezzel csak úgy tudok egyet érteni, hogy akkor eszik meg azok a bizonyos disznók, ha ő maga is korpává válik. De ha a korpa között a disznók egy embert látnak, azt nem fogják felfalni. Tehát minden esetben embernek, emberinek maradni. Ez lehet a tökéletes szórakozás, bulizás határát kijelölő vonal alapja.